Magyarlukafán, ebben a mindössze 110 lakosú baranyai törpefaluban működő Néprajzi Műhelyben 1980 óta folyik kézműves alkotó és oktató tevékenység. A helyi Kaptár Egyesület közel egy éves előkészítő munkájának eredményeként a workshopon mintegy ötven érdeklődő vett részt.
A nemez állati szőrből, elsősorban a birka gyapjából készített textil. Ha a gyapjú egyetlen szálát megvizsgáljuk mikroszkóp alatt, akkor látható, hogy a sima szál oldalából kampószerű kis ágak nyúlnak ki. Ezek nedvesség hatására megduzzadnak, és tömörítés esetén egymásba akadnak, egységes felületet alkotva. A gyapjúnak ezt a tulajdonságát használják ki a nemezelés során, amikor forró vízzel benedvesített gyapjút keményen átgyúrva tömör anyagot állítanak elő.
A nemezkészítés és használat mélyen összefonódott a magyarság történetével, kultúrájával. A jurta borítása, a ruházat és a használati tárgyak jó része gyapjúból, a nemezelés technikájával készült évszázadokon keresztül. Ezt a technikát természetesen nem csak mi alkalmaztuk, hanem a világ számos népénél megtalálható valamilyen formában. Magyarországon a nemezelés ismerete idővel feledésbe merült, talán a kalapkészítés esetén maradt fenn a legtovább. A múlt század végén Vidák István és Nagy Mari voltak azok, akik ismét felfedezték és újra alkalmazták a nemezkészítést. Harminc évvel ezelőtt, 1980-ban éppen Magyarlukafán készítették el első nemeztárgyaikat, majd az elmúlt évtizedek során mindent megtettek annak érdekében, hogy minél szélesebb körben megismertessék ennek a módszernek a mai életben is alkalmazható lehetőségeit. Kutató, szervező, oktató és alkotó munkájuk eredményeként újból feléledt a nemezkészítés hagyománya. Sok-sok alkotóműhely jött létre az országban és a művészeti iskolák is felvették oktatási programjukba a nemezkészítést.
A „Bárányok ajándéka” címmel meghirdetett Nemzetközi Nemezművészeti Alkotótábor iránt hatalmas érdeklődés nyilvánult meg egész Európából. Olyan sokan jelentkeztek a kurzusra, hogy végül sokakat vissza is kellett utasítani helyhiány miatt. A több, mint harminc külföldi résztvevő között írek, angolok, hollandok, finnek, olaszok, svájciak, spanyolok, németek, osztrákok érkeztek Magyarlukafára, sőt egy hölgy az Egyesült Államokból utazott ide. Húsz vendég Magyarország szinte valamennyi sarkából, illetve a határon túlról toborozódott. A tábor ideje alatt az öt tíz fős csoport egy-egy oktatótól különböző technikákat sajátított el.
Inge Evers holland művész 2001-ben a svájci Saas Fee-ben szerzett mester diplomát Expressziv Művészetterápia szakon. Dolgozatának címe a "Nemez-Érzés" volt, ami arról szólt, hogy a személyes intuíciónk és érzékenységünk miként válik a közösségi művészet részévé. Grúziában, Mongóliában, Türkmenisztánban tanulmányozta a még élő nemezkincset. Mostani kurzusán úgynevezett „spirituális” nemezeket készítettek a hallgatók, melyek a test és a lélek egységét szimbolizálták. A munka során tűnemezeléses technikát alkalmaztak és különböző tárgyakat applikáltak a gyapjú felületébe.
Csille Márti Pécsett élő nemezművész speciális ékszerkészítési technikát oktatott: korall imitációkat készítettek színes nemez hurkákat gyúrva, majd feldarabolva. A munka folyamán nem csak a nemez részeket készítették el, hanem az ékszer végleges kialakításához szükséges fém alkatrészek megmunkálását is elsajátították a résztvevők.
Dagmar Binder Németországból érkezett és a félig áttetsző sál készítését
tanította. Selyemszövetre gyapjúból absztrakt formákat vagy bonyolult díszeket terveztek és készítettek. Ez egyfajta gyapjú szálakkal történő „festési” módszer. A gyapjút egy selyemszövet mindkét oldalára felrakták, majd feltekerve alaposan összedolgozták. Így a két anyag tökéletesen összekapcsolódott, és egy különleges felületű gyönyörű sál alakult ki.
Pócs Judit Kecskemétről jött el tanítani és a kisméretű nemezszobrok elkészítését mutatta be. Mindenki a saját maga által kitalált sablonra különféle minőségű gyapjak felhasználásával építette fel szobrát. A különböző fogások elsajátításával azt tanulták meg a hallgatók, hogy miként lehet térbe formálni a gyapjút. A kísérletező kedvűek gyöngyöket, szalagokat, köveket és mindenféle más anyagokat is felhasználhattak a textúra kialakítása során.
A győri Róbert Vanda nemezelt szalagokból összeszőtt felület kombinálását mutatta be a homogén nemezzel. Ennek eredményeként egy üreges testet alakítottak ki, mely elkészítése után párnaként funkcionál.
A táborban öt napon át folyt az oktatás, esténként pedig három-négy résztvevő vetítéses előadás keretében mutatta be addigi munkásságát. Az előadások során kiderült, hogy sokan komoly mesterei ennek a művészeti ágnak, de ezzel együtt rendszeresen részt vesznek olyan workshopokon, ahol újabb és újabb technikákat sajátíthatnak el, és további ötletekkel gazdagíthatják tudásukat.
A nemeztábor egy napos konferenciával zárult, melynek keretében a tanárok tartottak egy-egy előadást saját munkásságukról. Ezen a záró napon részt vett Vidák István és Nagy Mari is, akik indiai és kirgiz tanulmányútjukról számoltak be.
„A nemez tisztaságot szül, ezért az Egeknek tetsző mesterség. A fizikai tisztaság megteremti a lelki tisztaságot. Minden közös nemezkészítés áhítat és mulatság. S a minta, ami a legszebb rajta, az maga a szerelem. Ez visz tovább lelki utadon.”
Vidák István, Nagy Mari
Kommentek
Szóljon hozzá!