A teknősbéka páncéljában
A bevetési osztály nem akcióhősöknek való!
A majd’ két méter magas sportolónál valamivel alacsonyabb, rövidre nyírt hajú parancsnok határozott kézfogással mutatkozik be. Fizikuma tökéletes, látszik, az a fajta, aki nem csak papol a beosztottaknak a test karbantartásának fontosságáról. Minden gond nélkül el tudom képzelni róla, hogy egy veszélyes akcióban magabiztosan vezeti csapatát.
Mindig készenlétben
Miközben a kávéra várunk, Imre terepszínű szerelését nézve eszembe jut, akár most is riaszthatnák őket. Ennek hangot is adok, és a sportoló megerősíti feltételezésemet. A parancsnok jelenleg szolgálaton kívül, de telefonja bekapcsolva. Egy hat-nyolcfős egység mindig készenlétben áll, ha szükséges, negyedórán belül mozgósíthatók. Ha vészhelyzet áll elő, akkor minden munkatársukat berendelik, ő is indul. Úristen, hogy lehet ezt bírni? – kérdezem. – Nem könnyű – válaszol a 42 éves Gyöngyösi Károly. – Gyorsan szakbarbárrá válhatnék, ezért két-három évenként „felveszek” valamit, egyetemet, nyelvtanulást. A kollégáimnak is javaslom, hogy szabadidejükben keressenek elfoglaltságot maguknak, tanuljanak nyelveket, iratkozzanak be egyetemre, főiskolára. Nálam a sport a lazítás legfontosabb eszköze. Minden fejben dől el, az agyat kell pihentetni, az majd pihenteti a testet!
Tisztázzuk a „kommandós” kifejezést is. Az alezredes már nem tiltakozik ellene, 16 év alatt megszokta a fekete ruhát körülvevő misztikumot. Elmondja, hogy a kommandó valójában egy katonai kifejezés, az elhárítás egyik végrehajtó egysége, melynek feladata a megsemmisítés. Ők zsaruk, speciális képzettséggel, megfelelő rátermettséggel.
Amikor rátérünk feladataikra, kiderül, tevékenységük közel sem merül ki abban, amit a televízió híradóiban látunk, nem csak a keményfiúk elfogásánál, bíróságra kísérésénél vetik be a csapatot. Őket hívják, ha kóros elmeállapotú vagy drog hatása alatt álló személyt kell megfékezni, de a balhés labdarúgó-mérkőzések biztosítására is kivezénylik az egységet. A köztársasági őrezrednek besegítve, védik a megyébe érkező politikusokat. A nagyobb mennyiségű kábítószert is ők szállítják a megsemmisítő helyre. Részt vesznek különböző rendőrségi osztályok, a vám- és pénzügyőrség, a bevándorlási hivatal akcióiban is.
Fizikailag, szellemileg mindig toppon kell lenni
A hajdúsági állomány létszámáról a parancsnok nem adhat pontos felvilágosítást, így inkább az egység összetételéről kérdezem. – Megvannak a specialistáink, annál nagyobb az osztály értéke, minél színesebb a gárda – jelenti ki az alezredes. – A megfelelő fizikális állapot, a lőkészség, az önvédelmi tudás mindenkinél alap. Ha úgy hozza helyzet, két év után egy újoncnak is el kell találnia egy kisgyermeket pajzsként maga elő tartó egyén fejét. A csapat törzsét az „ütőemberek” alkotják, de vannak, akik a műszaki dolgokban, pirotechnikában, lövészetben, gépjárműtechnikában, vagy akár a nyílászárók megnyitásában bírnak kiemelkedő tudással. Van átjárhatóság, sokan idővel kinövik az ütő-, fogóember szerepét.
Török Imre bólogat parancsnoka szavait hallgatva, a kommandósoknál másfél éve szolgáló zászlós a járőröktől került a csapatba. Megragadva az alkalmat, nekiszegezem a kérdést: - Olyan-e a munka, mint amilyennek elképzelte? – Abszolút nem – mondja a keményöklű ringharcos. – Kívülről más elképzeléseim voltak, aztán amikor belecsöppentem, kiderült, rendkívül sokrétű a feladat. Nagyon kellemes csalódás ért. Az agyamat át kellett fordítanom a járőri melóból, itt sok mindenhez kell érteni. Kiemelkedő a csapatszellem, változatos, érdekes a szolgálat. Vannak kemény helyzetek, így fizikailag és szellemileg mindig toppon kell lenni.
A jelentkezők nyolcvan százaléka kihullik
Érezhető, Török zászlós nagyon büszke arra, hogy a Hortobágy Bevetési
Osztály tagja lehet, de hogyan kerülhetnek a fiatal rendőrök az elit csapatba? Gyöngyösi Károly kijelenti, hogy a változásokra, az újra fogékony, testileg és szellemileg felkészült kollégákat várnak, akik nyitottak, ám titokban tartják a belső információkat. Kívánalom az alázat a munka és az emberek iránt, de a rendőr kollégákkal szemben sem szabad soha éreztetniük, hogy különbek lennének náluk. – A jelentkezők kétnapos szűrésen vesznek részt. Először fizikálisan alaposan leteszteljük őket, majd bokszkesztyűt kapnak, s kétperces küzdelmeket vívnak párokban. Figyeljük, hogy harc közben milyen tulajdonságokat mutatnak. Akadt már jó néhány olyan, a sportban kiemelkedő képességű jelölt, aki küzdelem közben infantilisen viselkedett. Míg egy kevésbé képzett, rengeteg pofont benyelő kolléga olyan emberi tulajdonságokat mutatott, amire azt mondtuk, őt hasznosítani tudjuk a közös munkában. Földharc is szerepel a teszten, majd a lőkészséget vizsgáljuk és utána félnapos, mindenre kiterjedő pszichológiai vizsgálat következik. Itt az addig sikerrel teljesítők nyolcvan százaléka kiesik – lep meg a parancsnok.
Az egységbe bekerülő fiatalok, a hollywoodi filmekben látottakkal ellentétben, még véletlenül sem csöppennek rögtön a legrázósabb szituációkba. Folyamatosan integrálják őket a rendszerbe. Először az akció külső biztosításában kapnak feladatot, majd az elfogó csoport tartalékjaként számítanak rájuk, vagy az elsőszámú emberek keze alá dolgoznak a bevetés során. Másfél-két esztendőbe telik, míg valaki a hatfős kiscsoport tagja lehet, de a legnehezebb feladatokban csak négy-öt év után vehetnek részt. Önálló egység vezetéséhez minimum hat-hét év tapasztalat szükséges. Nagy a felelősség, a mindenkori parancsnoknak be kell tartatnia a protokollt, ismernie kell a hatályos jogszabályokat, de ha úgy adódik, önálló döntéseket is tudni kell hoznia.
Nincs szükség Rambókra!
A sokrétű munka során embert próbáló feladatok is előfordulnak, s ez nem is igazán a bevetés fizikai részére, sokkal inkább a pszichés terhelésre vonatkozik. A sokat látott parancsnok sem tagadja, vannak helyzetek, melyeket nem könnyű feldolgozni. – Ha gyerekkel, nővel szembeni bűncselekményeknél kell közbelépnünk, vagy fiatalemberek értelmetlen halálával, gyermek holttesttel szembesülünk, az emocionálisan erős hatást gyakorol ránk – mondja elkomorodva a rendőrtiszt. – Ez két-három napig minimum bennem marad, de van, akiben két-három hétig. Ezt fel kell dolgozni. Nekem mindig veszélyes az a fickó, aki azt mondja, őt érzelmileg nem érintik meg az ilyen esetek. De más is megroppanthatja a kollégákat, például családi, anyagi gondok. Ilyenkor – a pszichológussal egyeztetve – biztos, hogy azt az embert nem fogom egy esetleges fegyverhasználatot igénylő feladattal megbízni a bevetés során. Ha nagyobb a baj, akkor pedig nincs mese, pihenőre küldöm. Az is gyanús, ha valaki nem fél. A csapatom tagjai igenis izguljanak, a meggondolatlanság akár emberéletbe is kerülhet. Nincs szükségünk akcióhősökre, önjáró emberekre!
Kényes témával hozakodom elő, megkérdezem, mi van olyankor, amikor volt kollégát kell begyűjteniük. A hírek szerint ilyenkor sincs kegyelem, sőt… Az elit zsaru nem tér ki a válasz elől, néhány másodpercig elgondolkodik, tekintete komoly marad. – Ez így van – érkezik a válasz. – Sajnos, vettem már részt ilyen akciókban. Nagyon rosszul érintett, hogy volt kollégát kellett elfogni. Lehet, nekem talán jobban fájt… Amikor rákérdeztem a miértre, nem kaptam választ.
A parancsnok szerint a bevetési osztálynál eltöltött tíz-tizenkét év pszichésen és fizikálisan is elkoptatja az embert. Ennyi idő elteltével váltani kell, mert a további munka már káros lehet. Gyors fejszámolást végzek, ezek szerint az alezredesnek már el kellett volna köszönnie egységétől? – A parancsnoké kicsit más helyzet – mondja. – Külföldön 30 év alattiakat nem is vesznek fel a bevetésiekhez, a jelentkezőknek meg kell élniük bizonyos szituációkat, például fegyverhasználatot, erőszak elleni fellépést. Fontos, hogy legyen mögöttük olyan tapasztalat, melyeknek később a munkában hasznát vehetik. Úgy hiszem, a magyar rendőrségénél nem jól döntöttek, amikor több, negyven év körüli kollégát elengedtek, nyugdíjaztak. Egy 25 éves rendőri múlt, benne 10-15 nálunk töltött esztendő, szakmailag, pszichésen felvértezi az embert. Az ilyen kollégákat meg kellene tartani, hiszen ők tudják hitelesen átadni a tudást a következő generációnak.
Az állományt tisztelni kell!
Nem titok, a Gyöngyösi Károlyhoz hasonló elit zsarukat tárt karokkal várja a magánszektor, rendőri fizetésük sokszorosát kínálják, míg a felelősség töredéke a korábban megszokottnak. A debreceni parancsnok, bár több ajánlatot is kapott, nem vált. Úgy érzi, szakmailag most van a helyén, de ha úgy hozná a sors, hogy egyszer ott kellene hagynia egységét, valószínűleg akkor sem lépne ki a yard kötelékéből. Szívesen maradna a közrendvédelemnél, az úgynevezett nyűgös területeken, mint mondja, az alaptechnikákat megtartva, egy-két dolgot másként csinálna. Amondó, az állományt tisztelni, a mai időkben menedzselni kell! Ha tehetné munkaideje hetven százalékát nem az irodában, hanem terepen töltené. Sokat lenne együtt a kollégákkal, tudja, csak így lehet a munkájukat igazán megismerni, kérni és követelni.
A parancsnok szavaiból kitűnik, fontos számára a testület, egységének tagjaira úgy tekint, akár egy családra. Összetartozásukat szimbólum is jelképezi, a tagok egy teknősbékát ábrázoló tetoválást viselnek büszkén. Ezt ki kell érdemelni, a döntést a „vének tanácsa” hozza meg. Az osztály tagjai szinte több időt töltenek együtt, mint szeretteikkel. Ismerik egymás rigolyáit, problémáit, ezeket igyekeznek empátiával kezelni. – A saját magánéletem történéseiből okulva, egy bizonyos szintig toleráns vagyok – fogalmaz Gyöngyösi Károly. – Megértem a fiatalokat, de ha úgy látom, vagy olyan jelzést kapok, hogy a lazítás a munka rovására megy, akkor figyelmeztetem őket. Az egység tagjainak mindig kommandósként kell viselkedniük. Rengeteg pluszt kaptam a csapattól, rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy velük dolgozhatok!
Kommentek
Szóljon hozzá!