Lapáttal, talicskával szombat esténként

A csókakői vár Székesfehérvártól negyedórás autóútra, a falutól északra, a 479 m magas vértesi Csókahegyen áll. Már messziről látszanak a három oldalról sziklafallal, a negyedikről pedig mesterségesen vésett sziklaárokkal védett várfalak. A 13-16. század között Székesfehérvár után a térség legjelentősebb hatalmi-igazgatási központja volt, a megye csaknem negyedére kiterjedő váruradalom székhelye. Alapítását a Csák nemzetséghez kötik, akiknek Szent István adományozta a környékbeli területeket. Először 1299-ben említik a várat, ami a Csákok birtokából csere útján 1326-ban I. Károlyhoz került, majd Zsigmond király 1430-ban Rozgonyi Istvánnak adományozta.

 

Évszázadok fejlődése, majd a pusztulás

 

Ameddig királyi tulajdonban volt a vár, honor birtokként működött, (a honor állami tisztség, ami meghatározott időre szól, és javadalomként egy vagy több várral járt) és szinte semmit sem fejlődött. A 13. századi erőd mindössze a felső várból állt, amit a szabálytalan trapéz alaprajzú, háromszintes öregtorony és a hozzá kapcsolódó, két helyiséges, lakásra alkalmas palotaszárny alkotott.

A Rozgonyiak magántulajdonaként óriási fejlődésen ment keresztül. Ekkor épült hozzá az alsóvár, aminek régészeti feltárása ma is folyik. Itt voltak az istállók, kaszárnyaépület, raktár, és itt épült fel a kápolna. Régészeti szempontból a legértékesebb a hármas védelemmel ellátott kaputorony, mivel az teljes egészében rekonstruálható.

A Rozgonyi család 1523-as kihalása után a várnak nem volt igazi gazdája. Nagyobb változást az 1543-as (vagy ’44-es) év hozott, amikor Szulejmán szultán katonái elfoglalták, és kisebb megszakításokkal 143 évig birtokolták a törökök. Távozásuk után a Hochburg-Lamberg grófi család birtokába került. A vár magányos pusztulása az 1800-as években kezdődött.

 

Régészek a várban

 

Az 1850-es években Rómer Flóris ismerte fel jelentőségét, utána többen is foglalkoztak a romosodó várral (Könyök József, Csernó Géza), majd 1953-ban műemlékké nyilvánították, és három évvel később megjelent Fitz Jenő monográfiája is. Megkezdődött a fejér megyei Szent István Király Múzeum várrekonstrukciót előkészítő munkája is, ami ’64-ben félbe maradt. Az 1990-es évekre teljesen magára maradtak a romok, és már látogatni sem lehetett az állandó balesetveszély miatt. Sajnos az történt, ami – mondhatni – már megszokott, egy viszonylag jó állapotban lévő várral csak annyit foglalkoztak, hogy szép-szép, fontos is, meg is kellene menteni, de amíg bármit is csináltak volna, a vár majdhogynem összedőlt. Aztán a huszonnegyedik órában mégis történt valami.

 

Csókakői Várbarátok Társasága

 

Az 1995-ös év meghozta a várva várt változást. Február 11-én Sörédi Pál, az általános iskola akkori igazgatója összehívta azokat az embereket, akik tenni akartak a várért. A baráti összejövetelből kinőve, március 25-én megalakult a Csókakői Várbarátok Társasága 28 taggal, köztük bányász, ács, értelmiségi, polgármester. Az összefogásnak meg lett az eredménye: már a következő évben megépült a felvezető út, ami a későbbi munkákhoz elengedhetetlennek bizonyult.

A Várbarátok tagdíjakból, szponzori pénzekből és az önkormányzat támogatásával kezdték meg mentő akciójukat. Elsősorban régészeti előkészítő munkát végeznek a mai napig. Ez, a kezdetekben leginkább takarítást jelentett, és igazán ma sincs ez másként, hiszen az alsóvárban válogatják a köveket a törmelék közül. Átlagosan 20-30 ember dolgozik minden hónap utolsó szombatján, fiatalok, idősebbek. Ásót, lapátot ragadnak, és talicskaszámra hordják a várfal túloldalára a törmeléket. Véget nem érő munkának tűnik a külső szemlélőnek, ahogy a várfal széléről egyik talicskából a másik után ömlik a mélybe a föld és a kő keveréke. A visszatérő vendég azonban látja a változást. Egyre kevesebb a földkupac, amiről nem lehet tudni, hogy mit rejt maga alatt, és egyre több a tiszta, újraépített fal, lépcső. A helyiek elszántságát látva, hogy akár saját maguk, kétkezi munkával, de mindenképpen megmentik a várat a pusztulástól, megmozdultak a hivatalok és a szakma is.

Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1996-ban 3,5 millió forintot fordított állagmegóvására, illetve a kaputorony még álló déli falának megerősítésére. Egy évvel később megkezdődött a teljes régészeti feltárás dr. Hatházi Gábor, a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának akkori munkatársával. Megerősítették a fellegvár falait, feltárták a ciszternát, újra felépítették a török uralom alatt a kaputorony elé felhúzott barbakánt. A munkák eredményeként a felső várat teljes egészében, az alsót pedig részben feltárták.

A Várbarátoknak óriási szerepe van mindebben. A munka nehezét ugyanis ők végzik, a szabadidejüket áldozva erre. Nem csak fizikai munkával, de várjátékok, fegyverbemutatók szervezésével is segítik a vár megmentését, és Csókakő történelmi jelentőségének megismertetését. (Idén, szeptember 3-4. között tartják a tradicionálisan jó hangulatú várnapokat.) Időközben több mint 100 tagúvá duzzadt a társaság, és két szervezeti egysége lett – a Lovagi Társaság és a Kardhordozó Testvériség. Az 1050 főt számláló község életében nagyon fontos a munkájuk, összetartó erejük. Ritka, amikor egy civil szerveződés és az önkormányzat közös erővel, összefogva dolgozik ugyanazért, ugyanakkora lendülettel. Ráadásul sokszor kerültek abba a helyzetbe, hogy a műemlékvédelem nem nézte jó szemmel a vár újjáépítését, és bírságokat szabott ki rájuk.

 

Faramuci helyzet

 

A csókakői vár tulajdonosa a magyar állam, használati joga a Székesfehérváron székelő fejér megyei Szent István Király Múzeumnak van, Csókakőnek pedig mindösszesen annyi köze van hozzá, hogy a közigazgatási területén magasodik. Már persze jogilag. Ez azt eredményezi, hogy a csókakői önkormányzatnak kell pályáznia közpénzekre, amiből az állam tulajdonát gyarapítják. Ehhez tartozik még, hogy a pályázatok beadásának egyik feltétele az önrész megléte, amit a településnek kell biztosítania. Bár sok mindent el tudnak végezni társadalmi munkában, a szakembereket nem tudják kiváltani. Őket is pályázat útján választják. A tervek is pénzbe kerülnek, amiket szakhivataloktól rendelnek. Eddig közel 70-80 millió forintot költöttek a várra. Ami, ha meggondoljuk, hogy egy műemlékfürdő felújítása 800-900 millió forintot visz el, szinte elenyésző. Ezzel szemben az elvégzett munka hatalmas, igen látványos. A néhány éve lentről kivehetetlen, fentről is alig látható rom ma már messziről is hívogató várként magasodik a környék fölé.

 

A „ megszállottak”

 

A Várbarátok végső célja, hogy eredeti állapotában tudják bemutatni a várat, teljes egészében látogathatóvá tegyék. Lépésről lépésre terveznek. A legközelebbi célkitűzésük, tető alá hozni a kápolnát, a kapu- és az öregtornyot, a palotaszárnyat. Ez újabb akadályokba ütközhet, mivel a műemlékvédelem vitatja, hogy valaha volt-e tető az öregtornyon. Így nem biztos, hogy engedélyezi befedni, másrészt a tervek megvalósulásához 120 millió forintra lenne szükség.

Addig is érdemes ellátogatni Csókakőre. Észak felöl, a parkolóból indulva kellemes erdei séta és némi hegymászás után csodálatos kilátás tárul elénk a várból. Tiszta időben ellátni egész a Bakonyig, a másik irányba fordulva Székesfehérvárig. Ha időnk engedi, és a hónap utolsó szombatjára terveztük a kirándulást, vihetünk magunkkal egy lapátot, és magunk is tehetünk a vár megújulásáért. Talán pont mi találunk valami érdekes tárgyat, régi eszközt, ami a földből kerül elő. A várbarátok jó hangulattal, izgalmas történetekkel, otthonról hozott süteménnyel, no meg helyben főzött bográcsos étellel kínálnak. A hely szelleme ilyenkor szinte megérint.