Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

„Nem tudom a mobilom fedlapját a Nyugatihoz bevinni!”

Interjú Győrfi Pállal, az Országos Mentőszolgálat világrekorder szóvivőjével Tudta?

Dr. Borbély Zoltán | Lékó Tamás | 2017.06.27. | 2017.07.03.
„Nem tudom a mobilom fedlapját a Nyugatihoz bevinni!”
Tudta? A gimnáziumban a híres Madártej zenekar billentyűse volt. Tudta? Az elmúlt 16 év minden nagy baleseténél ott volt a helyszínen. Tudta? Kedvence a Balatoni nyár, és lehet, hogy el is énekli. Tudta? A nyolcadik főigazgatót szolgálja és védi (de ez nem az ő szlogenjük). Tudta? Most volt vastagbél szűrésen és mindenkinek csak ajánlani tudja. Tudta? Nem!
– Mit szeretnél tudni rólam, hisz eléggé ismersz, akár beszélgetés nélkül is megírhatnád az interjút?
– Nem tudtam például, hogy mi a kedvenc testrészed, de ezt már egy tévéműsorban elmondta a gyermeked… Akkor igyekszem olyanokat kérdezni, amiket nem tudok, vagy amit csak kevesen tudnak rólad, jó?
– Azt tudtad például, hogy a méltán ismeretlen, Madártej zenekar billentyűse voltam? 
– Csak nem közös gimnáziumunkból, a Veres Pálnéból indultatok?
 
Elégedett az életével
 
Presztízs Magazin– De! 1982-ben alakult a VPG-ben és egészen 1984-ig sikert sikerre halmoztunk! Le tudnék most is játszani neked egy dalt! (Ekkor Győrfi Pali odaül az elektromos zongorája mellé, mögé, és rutinos mozdulatokkal eljátssza a híres Madártej slágert, amely kísértetiesen emlékeztet egy számra…)
– Rájöttem! Ez az Apostol együttes, a „Legtöbb ember ott hibázza el” című számára emlékeztet…
– Mert valószínűleg onnan loptuk! (Nevet.)
– Te elhibáztál valamit az életedben?
– Azt nehezen fogadná el az ember a mentőktől, hogy miközben egymillió embert megmentenek, egyet elhibáznak… Hozzám naponta 30-40 új kommunikációt igénylő ügy érkezik, amelyben benne vannak a balesetekről történő nyilatkozatok ugyanúgy, mint amit most írok, egy parlamenti képviselő kérdéseire adható válaszok előkészítése. Várj, mindjárt elküldöm! (Elküldte.)
– Bravúrosan kitértél a kérdés elől! A Te személyes életedben volt-e olyan, amit elhibáztál?
– Nem tértem ki, mert igazán nagy hibát nem tudok mondani, mivel elégedett vagyok az életemmel! Azt csinálom, amit szeretek, még akkor is, ha a mobiltelefonom fedőlapját sincs időm a Nyugatihoz elvinni, és veled is csak így este nyolc után tudok nyugodtan beszélgetni, de várj! (Bedob egy ismeretlen állagú zacskót a mikróba, amelyből rövidesen kiváló pattogatott kukorica lett, és megkínált belőle. A beszélgetés ideje alatt gyorsan megettük.) A magánéletemmel is elégedett vagyok, tényleg élvezem, amit csinálok. Alapvetően pozitív személyiségnek tartom magam, és nemcsak közhely, de nekem valóban az egészség a legfontosabb. Például most jártam vastagbélszűrésen, amit egy bizonyos kor felett mindenkinek ajánlok. Akik a legközelebb állnak a szívemhez, azok hál’ Istennek jól vannak.
– Szüleid?
– Ők sajnos már meghaltak. Apukám és anyukám is daganatos betegségben, ami intő jel lehet nekem, ezért is figyelek nagyon oda az egészségemre, tudatosan járok szűrésekre. A szüleim között egyébként jelentős volt a korkülönbség, édesanyám 16 évvel volt fiatalabb édesapámnál. Anyukámtól örököltem a zene szeretetét. Ő a beat-korszakban kezdett el zongorázni, énekelni, és nagyon sokáig a Nemzeti Szálló halljában énekes-zongoristaként dolgozott. Apukám klarinéton és szaxofonon játszott, így ismerkedtek meg Dunaújvárosban, egy felépés alkalmával. Apám is egész életében a zenével, a zenészekkel foglalkozott. Idősebb korában, a Gorkij (Városligeti) fasorban, a többi zenésztársa ügyeit intézte. Nagyon közkedvelt figurának számított, a zenészek támaszának, és segítőjének is egyben. Máig fülembe csengenek S. Nagy István dalai, amelyeket anyukám énekelt gyönyörűen, és jól is zongorázott! Nagyon szerettem például, a „Mi muzsikus lelkek mi bohém fiúk…” kezdetű dalt.
Presztízs Magazin– „Csak hangulat minden minálunk…” Azért térjünk vissza a „valahol az ember mindig elhibázza” kérdésre!
– Mondtam, hogy úgy érzem, minden döntésemet ma is vállalni tudom, de azért van, amit sajnálok… A nagyfiam, Dani mellett, aki már húszéves, nem voltam teljes értékű apa, hiszen az anyukájával különváltak az útjaink! Amikor lázas lett, nem én keltem fel vele, hanem az anyukája, amikor tanulni kellett, akkor nem én tanultam vele, hanem az anyukája. Én egy vasárnapi „operett-apuka” voltam! Amikor összejött egy kis szabadidőnk, akkor is a mentőállomásra vittem, mozi helyett. Tudod, én majdnem 27 évig dolgoztam mentőtisztként, Dani édesanyjával is itt ismerkedtünk meg, mivel ő orvos.
– Te nem akartál orvos lenni?
– Hároméves koromban még az akartam lenni, de hatéves koromban már mentős! A SOTE-ra nem vettek fel 1984-ben, bizonyára azért, mert túl sokat foglalkoztam a Madártej zenekarral, így a felvételin nem nyújtottam jó teljesítményt. A sikertelen jelentkezés után mentőtiszt lettem. Körülbelül húsz-harmincezer esetnél voltam mentősként és életemben több száz embert mentettem meg!
– Ha itt rosszul lennék, mondjuk, a sok pattogatott kukoricától, akkor meg tudnál menteni?
 
Világelsők vagyunk!
 
Presztízs Magazin– Azt hiszem, igen. De talán, ha komolyabb bajod lenne, akkor is! Apukám halála, 1998. november tizenötödikéről, tizenhatodikára virradó éjjel, ráébresztett arra, hogy bizony a mentőorvosnak kell a legjobb felkészültségű orvosnak lennie, hiszen ott nem lehet konzíliumot tartani, és nincs meg a kórházi háttér sem! Akkor szembesültem azzal, hogy szakvizsga előtt álló medikusokat alkalmaztak, akiknél egy tapasztalt mentőtiszt sokkal többet ért volna válsághelyzetben, azaz újraélesztésnél…
– Talán buta a kérdés, de nem a mentőorvosoknak kellene a legjobb orvosoknak lenniük?
– Egyáltalán nem buta a kérdés! Nem tudom, hallottál-e dr. Gábor Aurélról. Ő az oxiológia megteremtője Magyarországon, amely külön szakvizsga az egyetemen. A mai napig tart a harc a megbecsüléséért, mert komoly ellenállásba ütközött a hagyományos szakterületektől. Aki mentőzik, annak a nagy szakterületek kis halmazait kell profi módon művelnie, ami az adott terület legsürgősebb része! Ha ezeket a kis részhalmazokat összerakod, akkor egy új halmaz keletkezik, ha ezeket összevonod, akkor kapod meg az oxiológiát. A világon alapvetően két szisztéma működik a mentőknél: az egyik a scoop and run, azaz gyorsan „felkapni” a beteget, és berohanni vele a legközelebbi kórházba. A magyar modell ettől teljesen különbözik, ezt úgy hívják, hogy stay and play, ami először talán humorosnak hat, de mi addig nem megyünk sehová, amíg nem stabilizáltuk a beteg állapotát – és ez nem játék! Ezért van az, hogy sokan kérdezik, hogy „mi van már, miért nem mennek?”. Nos, a beteg ilyenkor kapja meg azt az ellátást, amelyet a „scoop and run” országokban a kórházi sürgősségi osztályokon, hiszen mi már ott, a helyszínen stabilizáljuk az állapotát! Az életmentő ellátás ugyanis stabilan kell, hogy létezzen, a legmodernebb technikával. Mi ebben világelsők vagyunk, és erről „papírunk” is van… Évek óta a magyar mentők nyerik a mentős világversenyeket, ahol Amerikától Japánig 40-50 csapat indul és évek óta a magyar csapat nyer!
Presztízs Magazin– Valahol te is világrekorder lehetsz… (Közben sandán ránézek a Győrfi Pali „dicsőségtáblájára”, ahol kiszúrom a „Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt” kitüntetést és a Magyar Szóvivők Egyesülete által alapított: „Szavak Embere” díjat.)
– Szerintem ez a tizenhat év, ugyanabban a szerepben, az úgynevezett „kéklámpás testületeknél” valóban ritka. Van, ahol nincs is ilyen szóvivői intézmény, ahol van, ott pedig a személyek időnként cserélődnek. Én a nyolcadik főigazgatót szolgálom, a mostani főnököm, dr. Csató Gábor, aki egy nagyon modern gondolkodású, jól képzett orvos, ráadásul menedzser tapasztalattal is rendelkezik, dolgozott aneszteziológusként és mentőorvosként is, úgyhogy jó kezekbe került a Szolgálat. Dolgozott aneszteziológusként és mentőorvosként is. Tudod, a modernitás fontos, de az állandóság, a stabilitás is érték, és az életmentő ellátás ilyen terület.  Mi 1887 óta, amióta megkezdődött a mentés, a betegek érdekét szolgáljuk, ekkor kezdett épülni a Markó utcai „Mentőpalota”, amely Európa első, kifejezetten mentőállomásnak épült helye! Az első belvárosi mentőőrs azonban nem itt, hanem a Bazilikánál volt, illetve a Lánchíd utcában is volt állomásunk,  amelynek a kapuját az utolsó pillanatban sikerült kimentenünk a bontási törmelékből, ma a múzeumunk érdekessége.
– A beszélgetés végén, mintegy oldásként (kötés nélkül), elárulom, hogy mi lesz az interjú címe!
 
A kedvenc zenék és a kedvenc dalszöveg
 
Presztízs Magazin– Kíváncsivá tettél!
– Bravúrosan utalva a zenei gyökereidre, az édesanyád által énekelt, „Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk, csak hangulat minden minálunk” sorból az utolsó mondatrész!
– Ez nagyszerű! Az nem baj, hogy nem fejezi ki az én életemet…
– Akkor nem ez lesz! De… vannak kedvenc dalaid? Szólóban, duettben? (Áthallás, de erről szándékosan nem beszéltem – a szerk.)
– A Madártej együttes számain kívül, nagyon szerettem Stinget, a Depeche Mode együttest, különösen a Music for the Masses számait,
és a KFT együttestől a Balatoni nyár-t, bár ezt mindig is egy melankolikus számnak gondoltam, ami nem jellemző rám.
– Én inkább ironikusnak mondanám, különösen a drámai végkifejletet, amikor szemébe nézett és azt mondta: „nem vagyok házas.”
– Ezzel a férfiúi trükkel nem tudok egyetérteni! Mindenesetre mi most jót beszélgettünk, de ne várjuk meg, hogy jöjjön a fél négy, mert még szeretném ébren látni a gyerekemet, ha már a telefonom fedlapját ma sem sikerült megcsináltatnom, itt a Nyugatinál…
– Akkor ez lesz a cím! Köszönöm és élveztem, „mennyire jó ez a sablonos helyzet…”
– Ne reménykedj, ma már nem fogunk hamburgert enni!
 
Szóljon hozzá!
Még nincs értékelve
Küldje el ismerősének!

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése