Tarna völgyének Mária-kegyhelye

Feldebrő a Tarna-patak mentén fekszik. Heves megyéhez és az Egri Főegyházmegyéhez tartozik. Vécs, Aldebrő, Tófalu, Kerecsend, Demjén, Egerszólát és Verpelét határolják. A falu helyén lévő települést a honfoglaláskor minden bizonnyal az Aba nemzetség vette birtokba. Feldebrő neve belső magyar névadással keletkezett a „széles, kiterült, lapos fenekű völgy” értelmű debrő főnévből. Ennek előzménye a szláv debra „üreg, vízmosásos mélység” lehetett.

Idegenforgalma elsődlegesen a különleges templomhoz és annak altemplomához kapcsolódik, de az erre járó vendégek soha nem mulasztják el megkóstolni a környék különösen ízletes borait sem. A szép és impozáns kegyhely európai jelentősége abban rejlik, hogy a honfoglalást követő évszázad történelmi viharaiban, amikor még nem dőlt el végérvényesen, hogy a magyarság a nyugati vagy a keleti kereszténységet választja, olyan templom épült, amely ötvözi a kétfajta keresztény építészet elemeit. A XI. században elkészült román stílusú templom és altemplom munkálatairól nincsenek írott emlékek. Egyes kutatások szerint a XIV. században Debrő plébániatemplomát a Szent Kereszt tiszteletére emelték. Az építtető királyi rangú személyiség lehetett, talán maga Aba Sámuel, aki uralkodása előtt készíttette, majd halála után ide temették. Az első 20x20 méteres, négyzet alaprajzú templomból igen kevés maradt fenn. Az ásatások alapján ez román stílusú, öthajós, centrális épület volt, középen toronnyal. A XII-XIII. század fordulóján átalakították, a korábbi elrendezés ekkor háromhajóssá alakult, az épület pedig kereszt alakú lett. Ma is ebben a megjelenésében pompázik a kegyhely.

A későbbi századok során ugyan többszöri átépítés következett. Egyszer a XV. században, amikor a templom déli homlokzatán gótikus ablakokat nyitottak, majd 1743-ban Grassalkovich Antal költségén is több munkálatot végrehajtottak. Ekkor falazták el az altemplomot, és távolították el a templom közepének pillérsorát. Az ebből adódó statikai hibák és a mennyezet megrepedezése miatt 1785-ben ismét rekonstrukciót végeztek az épületen. 1793-ban vihar tett kárt a templom tetőszerkezetében, amit kisvártatva ki is javítottak.

Az 1870-es években Henszlmann Imre fedezte fel az altemplom középső szakaszát, falain a páratlan falfestményekkel. 1897-től több neves építész és kutató dolgozott a helyreállításokon.

Megragadó látvány fogadja a belépőt. A hosszú, keskeny hajót zömök, erőteljes oszlopkötegek osztják ketté. Falait és boltozatait festmények díszítik, melyek még tovább fokozzák az altemplom és sírkamra látványának hatását. Itt vannak hazánk legépebben maradt Árpádkori falfestményei. Kiemelkedő szépségű és hazánkban egyedülálló a Káin és Ábel áldozatát és a testvérgyilkosságot bemutató részlet. Az altemplomba hosszú lépcsősoron lehet lejutni. A húsz méter hosszú hajót szokatlan tagolású, zömök, kezdetlegesen faragott, erőteljes oszlopok választják ketté. Ezek tartják az épségben megmaradt kőboltozatot, amin bizánci stílusú freskó maradványok láthatók. Nyugatias vonásuk arról tanúskodik, hogy a bizáncias formavilág Itálián átszűrve jutott el Feldebrőre. A kelet felé eső szentélyben Krisztus látható az evangélista szimbólumok és angyalok között, a hajóban próféták és apostolok képeit fedezheti fel az ide betérő. Összesen 54 alakzatból áll a falakat és mennyezetet díszítő sorozat.

A feldebrői kegyhely egyedülálló voltát és korát az is nagyon jól jelzi, hogy már Esterházy Károly egri püspök 1769. évi kánoni látogatásakor is igen réginek nevezi. A mára szinte teljesen elmaradt egyházi hagyományok itt éltek a legtovább. A múlt század eleji vizsgálat során az esperesi kerület plébániái közül csak innen jelezték a flagellálás szokását. Az önostorozók Nagyboldogasszony vigíliáján a temetői kápolnától gyertyás körmenetben vonultak a plébániatemplomhoz. A templomajtó előtt öt Miatyánkot és öt Üdvözlégyet, valamint egy Hiszekegyet imádkoztak el, s visszatértek a temetőbe.

A település búcsús ünnepe Nagyboldogasszonykor van. A plébániatemplom és a falu közös ünnepét novemberben, Szent Márton-napkor tartják.