Hullaházban bukkantak titkos kaviárraktárra Szentpétervárott.
Tovább
Ünnepek közeledtével sokakban felmerül a kérdés: mi is kerüljön az asztalra? Az elmúlt években egyre több család szánta rá magát arra a korábban...
Tovább
Diplomatából lett gasztroblogger - ha nem tartaná erőltetettnek a gasztronómus szót, azt is szívesen használná -, hatéves korától főz, imádja a török...
Tovább
Ha legközelebb rátör valakire a csokoládé iránti vágy, ám szeretne ellenállni a kísértésnek, induljon el egy rövid, de intenzív gyaloglásra - idézte...
Tovább
Ünnepélyesen vitrinbe helyezték az Agárdi Pálinkafőzde szilvapálinkáját, a XIX. Magyar Országos Pálinka- és Törkölypálinka, Nemzetközi Gyümölcs- és Borpárlat Verseny győztesét a Mezőgazdasági Múzeumban kedden.
Tovább
Több mint negyven, többségében magyarországi pincészet természet- és tájhű, azaz vegyszerektől ás adalékanyagoktól mentes boraival ismerkedhetnek meg a Terra Hungarica BorSzalonra látogatók, akik szombaton a budapesti Gerbeaud Házban akár Isabelle Legeron MW (Master of Wine) mesterkurzusán vagy egy filmbemutatón is részt vehetnek.
Tovább
Be kell vallanom, sokáig azt hittem, hogy a Márton napi libalakomával, valamint az újbor ünnepével kapcsolatos felhajtás amolyan import-hagyomány, mígnem jobban utána olvasva szembesültem fatális tévedésemmel. Az újbor számomra – a szőlőműveléshez és borkészítéshez kötődő gyökereim révén – érthető volt, hiszen a szeptemberi szüretek termése november közepére válik borrá – bár ez a nedű még igencsak nyers. Gyermekkorom libasüljeit inkább a téli hónapokban készítette nagyanyám. Ha helyére akarom rakni a liba és az újbor kultuszát, be kell mutatnom, hogy igazi nemzeti, sőt honfoglalás előtti örökségről beszélünk.
Tovább
A hajnali hűs szellő ellebbenti szemünkről az álmot. A Nap korábban kelt, de még nem ért fel a mögöttünk emelkedő szőlőhegy tetejére, ami üde zöld paplanként takarja a dombokat. A hajnali keléssel tiszteleghetnénk a természetnek, de közben gondolatainkat a présházból nyugodt léptekkel érkező gazda üdvözlése szakítja meg. Már körbejárta birtoka felső határát, kóstolgatja a pinot noir édes szemeit. Közeleg a szüret, az ültetvényben már csak afféle simítgató munka akad. Ilyenkor a jó gazda a hordókat mossa, a pincét takarítja, gépeit ellenőrzi, hogyha elérkezik az idő, minden készen álljon az új nedű fogadására.
Tovább
Bortermelő-fogyasztó nemzetnek tartjuk magunkat, de ez nem látszik szokásainkon. Egy-egy baráti összejövetel, vacsora, rendezvény alkalmával szívesebben látnék az asztalokon többet azokból a nagyszerű nedűkből, amiért méltán elismert termelőink küzdenek munkájukkal. Saját küldetésemből kiindulva szokásommá vált, hogy baráti csevegésekkor népszerűbbé tegyem magasabb élvezeti értékű borainkat. Mikor újdonsült barátaimmal leülünk beszélgetni a néhány félédes, édes borféleség mellé, kipakolom, amit hoztam: – Száraz? – Az! Kóstoltad már? – Nem, de mi a félédes borokat kedveljük. Beugrik a közmondás: „ízlések és pofonok…” Vagy mégsem, hiszen nem is kóstolta! Illetve, biztosan ivott már szárazat, de vajon mit? Töltök hát néhány kortyot a poharakba, és ráveszem kétkedő barátaimat a kóstolásra. Hamar bebizonyosodik, nem az ízléssel, hanem az ismeretlenséggel, kellemetlen tapasztalatokkal van gond.
Tovább
