Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Pincétől a padlásig

Elbúcsúztunk (egy időre) az Iparművészeti Múzeumtól

Szilvási-Kassai Eszter | Béli Balázs | 2017.11.12. | 2017.11.21.
Pincétől a padlásig
Nagyon aktuális volt és nagyon vártuk, mégis furcsa belegondolni abba, hogy öt évre bezárult az Iparművészeti Múzeum kapuja. A Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezett pazar szecessziós épület huszonötmilliárd forintból újulhat meg. A zárás előtti utolsó napon mi is ott voltunk, és az egész épületet bejárva köszöntünk el a páratlan épületkomplexumtól, és a benne található csodás dísztárgyaktól.
Tojásrántotta helyett valami sokkal több
 
Menjünk vissza az időbe – egészen 1896-ig! A millenniumi ünnepségsorozat idejében járunk, annak is a végső felvonásánál, az Iparművészeti Múzeum átadásánál. Ott állunk a múzeum előcsarnokában, a hatalmas tömegbe képzeljük magunkat, mellettünk Ferenc Józsefet látjuk. És akkor az uralkodó azt mondja: az előcsarnok díszítése olyan, mint egy tojásrántotta. Tartsuk vissza minden haragunkat, nyeljünk egy nagyot, szótlanul meredjünk a fejünk fölé és tudatosítsuk magunkban: pusztán a féltékenység beszél belőle. Aztán másnap vegyük a kezünkbe a Vasárnapi Újságot, majd nyugodt szívvel, nagy egyetértéssel olvassuk az alábbi sorokat: „az előcsarnok egy valóságos kis díszterem, ahol a tervező diszkrét fantáziája pompás harmóniában van a fémfényű, előkelő eozin anyaggal; ez a kis előcsarnok a maga nemében páratlan alkotás, melyet messze földről jövők is meg fognak csodálni.”
Presztízs MagazinÍgy is lett. Az elmúlt 121 évben milliók fordultak meg a szecessziós épület falai között. Szebbnél szebb tárlatok, nagyszabású bálok, különleges események színhelye volt az Iparművészeti Múzeum, melyre most átfogó rekonstrukció vár. Hatalmas szükség is van rá, hiszen a kilátótornyot – más néven lanternát – rossz állapota miatt már korábban kénytelenek voltak leszerelni. Az eredetileg 13 tonnás pazar hagymakupolát újragyártják majd, mivel menthetetlennek bizonyult. A múzeum vezetése méltó módját választotta a búcsúnak: az utolsó napon 0-24 óráig tartó programsorozattal várták az elköszönni vágyókat, akik életre szóló élményt kaphattak például akkor, ha a tetőteraszról csodálták meg a napfelkeltét. S bár mi lemaradtunk a felejthetetlen programról, aranybérlettel a kezünkben így is lehetőségünk nyílt a pincétől a padlásig végigjárni az impozáns épületet.
 
Épülettörténet a nagy nevek vonzásában
 
Az ikonikus Iparműpalota – mint fentebb írtuk – Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján épült meg 1893 és 1896 között. A végső képben elévülhetetlen érdemei voltak Zsolnay Vilmosnak is, akinek a zománcozott pirogránittal borított homlokzatot és a világon egyedülálló cserepeket köszönhetjük. Milliónyi apró szépséget rejt az épület, ahol órákon keresztül lehet nézelődni, csodálni a hazai építészet és iparművészet legnagyobbjainak alkotásait.
Presztízs MagazinAz időtlenséget is érezzünk a falak között. Elsőként akkor, amikor megállunk a nagycsarnok kellős közepén, és felpillantunk csipkézett tartóelemekkel díszített, hatalmas üvegtetejére. A Magyar Királyi Országos Üvegfestészeti Műintézet, azaz a Forgó és Társa munkáját dicséri, egyben természetes fényt biztosít a fő kiállítótérnek. A díszített üvegmennyezet ma már csak reprodukció, hiszen a háborúban kapott találat miatt az eredeti teljesen megsemmisült.
Az egykori díszteremként funkcionáló helyiség mennyezete ismét megtorpanásra késztet bennünket. Most nem azt a fajta időtlenséget érezzük, amikor mindenféle időérzékünket elveszítve csak állunk és nézünk magunk fölé, sokkal inkább azt, amikor a történelem ránk nehezedik. Az egykori díszítőfestésből, mely az előcsarnokot, a lépcsőházakat és a nagycsarnokot borította, ennyi maradt meg csupán. Reissmann Károly Miksa díszítőfestése azonban nem a viharos évtizedeknek esett áldozatául, sokkal inkább a közízlésének. A korát meghaladó, egyedi stílusú művész munkáját, gazdag növényi díszítését ugyanis az 1920-as években nemes egyszerűséggel levakolták. Ennyit tudtak csupán megmenteni belőle az utókor számára.
 
Tulipán, tulipán mindenhol
 
Bármerre járunk az épületben, a tulipán-motívumok újra és újra visszaköszönnek ránk, mi pedig egy mosollyal nyugtázzuk, ha összetalálkozunk velük – például a falakon. A padlástér felé közeledve először alulról csodáljuk meg Róth Miksa világhírű ólomüveg-ablakát, majd aztán kívülről is megvizsgáljuk nemcsak az acél tartóelemeit, hanem az üvegburkot is, ami féltőn körülveszi. Itt ismét a történelembe szaladunk bele: ez az egyetlen üvegfelület az egész épületben, ami egyaránt túlélt világégést és forradalmat.
Presztízs MagazinA padláson Zsolnay munkáját láthatjuk, pedig még nem mentünk ki a tetőteraszra, itt sorakoznak ugyanis katonás rendben a tetődíszek pótdarabjai. Színes-szagos valóság és gondoskodás süt belőlük: Zsolnay tényleg felkészült arra, hogy biztosítsa az elhasználódott cserepek pótlását. Élénken lüktető zöld, sárga és kék színük most a félhomályban tompának tűnik, a tetőre kilépve azonban lenyűgöz bennünket a sokak szerint harsány színvilág. Aztán észreveszünk egy apró, pirogránit csigát is, a kupola oldalán. A megmosolyogtató szimbólum egyben önigazolás is: a legenda szerint ugyanis azért kerülhetett fel ide ez a csöpp állat, hogy örök időkre utaljon az építészek végtelenül lassú munkavégzésére.
 
Elköszönnek a különleges tárgyak is
 
Presztízs MagazinDe nem csak az épület szolgál látnivalóval, az állandó kiállítás minden egyes darabja külön cikket érdemelne. Ahogy végigsétálunk az üvegvitrinek mellett, az elmúlt százhúsz év gyűjtőmunkája jut eszünkbe, hogy a muzeológusok, az intézmény igazgatói és a nagylelkű adományozók mi mindent tettek azért, hogy az Iparművészeti Múzeum élő példaként álljon mindenki előtt. Páratlan műtárgyakkal és gyűjteménycsoportokkal találkozunk az intézmény 1872-es alapításától napjainkig. Felsorolni is lehetetlen mindazokat, melyek főszerephez jutnak a kiállítóterekben. Hiszen ott vannak a Boulle-bútorok, a brüsszeli csipkék, a világhírű porcelánok, a semmihez sem hasonlítható Gallé- és Tiffany-üvegek, a csodásan egyedi könyvkötések, a lélegzetelállító faragványok. Beleképzeljünk magunkat az egyes korszakokba, és szinte látjuk, ahogy ezeket az ékszereket, ruhákat, cipőket viselve végigvonulunk bennük a legfényűzőbb bálokon. Az idő most is megáll, hosszú percekre.
Csakúgy, mint amikor az Erős Ágost szász választófejedelem és lengyel király porcelángyűjteményéhez érünk. A Neolitikum korabeli geometrikus festésű edények, különleges figurális sírkerámiák, állatformájú használati tárgyak, szeladonmázas edények, kivételes szépségű porcelánok ismét a gondoskodásról, a féltésről és az óvásról tesznek tanúbizonyságot. Arról, hogy igenis lehet és kell is évszázadokon át vigyázni kincseinkre, hiszen soha sem tudhatjuk azt, mikor kerülnek egyszer a figyelem középpontjába.
Persze nem tudunk elmenni a kínai Lovas íjász szobra mellett sem, mely egy, Krisztus előtt 206 és 220 között készült festett kerámiafigura. Aztán ott van a Mack Lajos által tervezett, a Zsolnay gyárban gyártott 1899-es szecessziós díszváza is, mely a csillagos ég alatt táncoló nőket ábrázolja. Mindegyik egy-egy kisebb csoda.
 
A búcsú ideje
 
Presztízs MagazinMiközben nézzük a sok-sok iparművészeti remeket, arra gondolunk, hogy öt év gyorsan elszáll, ezt követően pedig remélhetően méltó környezetben láthatjuk majd viszont az itt és most kiállított tárgyakat. Az átfogó műemléki rekonstrukció mellett az épülethez mélygarázs és egy új szárny is készül a 25 milliárd forintból. A most háromezer négyzetméteres kiállítótér tízezer négyzetméterre bővül, ezáltal az egész épület sokkal jobban bejárhatóvá válik majd. A tervek szerint az új szárny elsősorban a dizájn és a kortárs iparművészet otthona lesz, de ez a rész fogadja majd be a korszerű épületgépészet jó részét is. A szárny külső homlokzata Lechner eredeti terveire alapoz majd, a belső homlokzat pedig kortárs stílusú lesz.
Kilépünk a kapun, átmegyünk az Üllői út túloldalára, még vetünk egy pillantást a négy Bocskai-sapkás, az iparművészeti ágakat szimbolizáló alakra, hogy aztán 2021-ig elköszönjünk a kisplasztikáktól, a kerámiáktól, a textilektől és az ötvösművészettől.
 
 
Presztízs MagazinNem mindennapi koprodukció Egerben
Az Iparművészeti Múzeum és a Dobó István Vármúzeum együttműködésének eredményeként igazán különleges időszaki kiállítás nyílt az egri vármúzeum Dobó-bástya kiállítótermében. A tárlaton a két múzeum legszebb oszmán kori díszfegyvereiből válogatva olyan műtárgyakat mutat be, melyek mind iparművészeti, mind képzőművészeti szempontból ritkaságnak számítanak.
Az Acél és arany című kiállítás célja, hogy a fegyveres konfliktusokon túllépve bemutassa az oszmán-török kultúra páratlan kézművességét. Azt kívánták kifejezni, hogy a pusztításra szánt eszközöket az emberi képzelőerő és a művészet valódi iparművészeti remekké képes átlényegíteni.
A kiállításon a négy éve elhunyt Péterváry István egri fegyvergyűjtő hagyatékának egy része is helyet kapott.
 
 
Presztízs MagazinÉljen a digitalizáció!
A többszázezer darabos iparművészeti gyűjtemény nem marad árván a következő öt évben sem. A tervek szerint az úgynevezett törzsgyűjteményt teljes egészében elérhetővé teszik az interneten. Ennek első fázisaként a kollekció 60 százalékát 2017 végére digitalizálják, második hullámban pedig – várhatóan a jövő év végére – a teljes kollekció a világhálóra kerül majd.
 
Szóljon hozzá!
Átlag: 5
Küldje el ismerősének!

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése