Megfejtve Leonardo egyik titka

Leonardonak két munkája is viseli a Sziklás Madonna címet. A korábbi kép, mely 1483 és 1486 között született, Párizsban, a Louvreban őrzik, a későbbi, a most restaurált, Londonban, a Nemzeti Galériában található. Ez utóbbi 1491 és 1508 között készült, de befejezetlen maradt. A jelenlegi helyére 1880-ban került.  Mindkettő témája a Heródes elől Egyiptomba menekülő Szent Család, egy sivatagi barlangban megpihenve.

Eddig inkább a korábbi mű kapott nagyobb figyelmet, annál is inkább, mert úgy tartották, a későbbi, a londoni Madonna Leonardo műhelyében készült ugyan, de főként tanítványainak a munkája. Ráadásul sok helyütt vázlatos maradt. És volt egy másik probléma is vele, 1948- 49-ben az akkori restaurátorok felhordtak a festményre egy lakkréteget, ami a finom árnyalatokat, apró részleteket eltakarta, és idővel maga is rossz állapotúvá vált. Sok helyütt homályosak lettek a részletek, megszűnt a Leonardótól megszokott finom árnyalt térhatás is.

A jelenlegi helyreállító munkák másfél évig tartottak. A restaurálási munkálatok elején, amikor infravörös fénnyel megvizsgálták a festményt, kiderült, hogy a mű alatt két másik vázlat is rejtőzik.

Ezek egyike nem a Sziklás Madonna tematikáját követi, míg a másik a Madonna, de lényeges különbségekkel. A Heródes elől Egyiptomba menekülő Szent Család egy barlangban talált menedéket, és itt találkoztak a gyermek Keresztelő Szent Jánossal, valamint a védelmére rendelt arkangyallal. A festményen sziklás barlang látható, a középen ülő Szűz Máriával. A Keresztelő Szent Jánosnak vélt gyermek fél térdre ereszkedve imádkozik, Mária pedig átöleli őt a jobb karjával. Másik oldalán, kissé távolabb, keresztbe tett lábbal Jézus ül. Szűz Mária lefelé fordított tenyere Jézus feje és az angyal kinyújtott ujja fölött van. Az angyal Jézus mögött ül, de a Mária jobbján ülő gyermekre mutat. A festmény második változatában a Mária jobbján lévő gyermek hosszú vörös keresztet tart.