Tapolca Miskolc mellett, a természeti szépségekben bővelkedő Hejő patak völgyében, a Bükk hegység keleti részében helyezkedik el. Félszáz hold épült ki a 19. század végétől, üdülővé a 20. sz. első felében vált. A kis település sajátosságait gyógyforrásai adják, melyek nemcsak a növényzetet határozzák meg, hanem kialakítják jellegzetes, páradús levegőjét is. A nagy számú pihenni vágyó ezért és gyógyhatású szabad strandjáért keresi fel. Nem csak turisták, de helybeliek is szívesen töltik itt szabadidejüket. A csónakázótó és a hatalmas játszótér is a pihenést, szórakozást szolgálják.
Miskolctapolca különlegessége a jégkori ember maradványai a Szentkereszt-hegyen lévő barlang harminc-negyvenezer éves leletei. Pattintott kőeszközök, női ékszerként használt darabok, csontleletek. Az anyag töredékét a Hermann Ottó Múzeum ősrégészeti gyűjteménye őrzi. A település folyamatos lakottságára utal az őskori földvár. A mai barlangfürdő felett a múlt század utolsó évtizedeiben bukkantak először a sánc akkor még jó állapotú maradványaira. A 20. század elején kőbányát nyitottak a közelben, s ez nemcsak a hegyoldalt, hanem az őskori maradványokat is erősen károsította. A helytörténészek szerint Tapolca már a 13-14. században összekapcsolódott Miskolccal és a szomszédos kisebb településekkel. A Miskolcot alapító nemzettségeknek itt volt a központjuk, itt alakították ki temetkezési helyüket. A monostor meglétére 1219-ből utal az első adat. Az apátságot aztán a 16. században több támadás érte, a török is pusztította. A rombolásokban az épületek tönkrementek, a szerzetesek elmenekültek, a környezet elvadult, elmocsarasodott. Ez lehet az oka annak, hogy az egykor virágzó kultúra tárgyi emlékei mindmáig nem kerültek elő a föld mélyéből.
Az elpusztított, felégetett Tapolcáról hosszú időn keresztül nem szólnak feljegyzések. A 19. század közepétől megszaporodnak, de még ekkor sem nevezik lakott helynek. Görömböly határában, e településhez tartozó pusztaként említik, amelyről mindenki tudja, hogy vize soha nem fagy be. A forrás környéki rengetegben ekkor még honos az őz, a szarvas, a vaddisznó, de a medve is. A leírások szerint ezek a dombok különösen jó bort teremtek abban az időben.
A mai fürdő története visszanyúlik a 18. század elejére. A tapolcai apát 1711-ben a vármegye segítségét kérte, hogy a meleg vizet óvni lehessen, a hideget pedig elvezetni. Erre szolgált a fából készült fürdőház, s egy elvezető árokrendszer. Amikor a víz elnyűtte az épületet, időről időre újjáépítették. 1934-ben Tapolcát hivatalosan üdülőhellyé nyilvánították, majd megjelentek a vendéglátóhelyek, fogadók, panziók, villák. A fejlődés és fejlesztés középpontjába a gyógyvíz került. Ennek jegyében bontották le a régi fürdőépületet, s helyén megnyitották az új tavi-fürdőt, impozáns fürdőházzal, ami 1969-ig állt. Ekkor alakították ki a barlangfürdőből sziklaalagúton megközelíthető két, kagyló alakú, szabadtéri medencét. Emellett helyezkedik el a termálfürdő épülete, mögötte a barlangfürdő.
A strandfürdő napjainkban is kellemes környezetben helyezkedik el, feszített tükrű, 50 méteres úszó- és 100 méteres nagymedencéjével. Vize szívműködési zavarok, érbetegségek, vérnyomás- és keringési zavarok gyógyítására alkalmas. A miskolctapolcai Barlangfürdő világcsoda. Természetes járataiban a XVI. század óta terápiás hatásairól ismert, 30 fokos forrásvíz zubog. A kibontott barlangrendszerben élményfürdő-elemek kápráztatnak. A komplexum sajátos hangulatú terekkel bír, így egész éven át igen nagy látogatottságú hely. A közkedvelt tapolcai parkban található romantikus tó beépült a miskolciak és vendégeik emlékeibe, hozzájárul a tapolcai vízi kultúra színesítéséhez.
Kommentek
Szóljon hozzá!