Tarna legendája
Séta Darnó király várában
Mint minden várnak, Siroknak is saját legendája van
Talán éppen ezek a sziklák suttogták el először egy csillagfényes éjszakán Darnó király történetét, amely aztán szájról szájra, apáról fiúra szállt, mígnem szép lassan legendává nemesedett. Réges-rég történt, mikor a világ még fiatalabb volt, a morózus hegyeket buja erdők fedték, ölelő karjaikban pedig őzcsapatok találtak békés menedéket, hogy Darnó király uralta a környéket. Hatalmas vára egy sziklabércen állt, ebben élt, itt nevelte szeme fényét, egyetlen fiát. Az ifjú előszeretettel járta a természetet és egyik útja során, a patakparton sétálva, gyönyörű leányt pillantott meg. A szegény sorból származó teremtés – Tarna – azonnal megigézte a királyfit, és érzelmei nem maradtak viszonzatlanok. Az öreg király azonban éktelen haragra gerjedt, amikor tudomást szerzett a fiatalokról, fiát száműzte, a lány családját büntetéssel sújtotta. A szerelmesek szívére bú szállt és megbetegedtek. Hírét vette ennek az öreg Darnó és megenyhült. Ám hiába bocsátott meg, csak fiát láthatta újra, mert Tarna szíve addigra meghasadt bánatában. Az ifjú királyfi, amint ennek hírét vette, kardjába dőlt, követte kedvesét a sírba. Együtt temették el őket a völgybe, oda, ahol a kis patak két ága összeölelkezik. A vízfolyás azóta őrzi a szép Tarna nevét, Darnó király pedig máig felsóhajt fájdalmában - sírok, sírok - így lett a hely neve Sirok.
Ostrom, zálog, majd megváltás
A vár első nyomai még az avarok idejéből származnak, akik a védelmi célokra oly kiváló Várhegyet megerősítették. Bukásuk után a területet különféle szláv törzsek szállták meg, akik céljaiknak megfelelően formálták át a már meglévő épületeket. A honfoglalást követően a Mátrát az Aba nemzetség kapta meg, amelynek Borh-Bodon ága költözött be Sirok környékére. Ők voltak, akik az ekkor még álló pogány erődítményt átalakították. Jóval erősebb várat építettek fel, amit kineveztek birtokaik központjává. Az oklevelek először 1267-ben tettek említést róla, és a család egészen 1320-ig birtokolta a területet, amikor is Károly Róbert parancsára Drugeth Fülöp szepesi főispán és Debreceni Dózsa erdélyi vajda ostrommal elfoglalta. Ezt azért tették, mert a Bohr-Bodon klánbéli Demeter – vesztére – Csák Máté mellé állt az Anjou-házból származó uralkodó ellenében.
Sirok ezután a király tulajdonába került, aki 1324-ben Kompolthy Imrét nevezte ki várnagynak, majd pár évvel később egy Chenyk nevű cseh vitéznek adományozta, ám 1337-ben már ismét a királyi birtokként volt feltüntetve. Domoszlai Miklós hevesi alispán és királyi várnagy 1372-ben saját költségén, 2000 aranyforintért kijavíttatta a várat, amiért Nagy Lajos zálogként az ő kezére adta. Tari László váci káptalan volt, aki kifizette ezt a zálogösszeget, majd Zsigmond királytól adomány címén megkapta az erőd használati jogát. Ezt követően az első dolga volt Sirok-alja néven megalapítani a mai Sirok községet a hegy tövében. A család uralma nem tartott sokáig – György a dédunoka az összes birtokát zálogba vetette a Pásztóiaknál. Örököse nem volt, 1465-ös végrendeletében pedig Országh Mihály nádorra és sógorának fiaira, Kompolthy Miklósra és Vencelre hagyta az uradalmat. A Pásztói famíliának ez érthetően nem nyerte el a tetszését, pert indítottak, amit annak rendje-módja szerint elvesztettek az ország nádorával szemben, akit 1475-ben maga Mátyás király erősített meg a vár birtoklásában.
A török elfoglalta, a császáriak felrobbantották
A nagy török előrenyomulás idején Sirok katonai jelentősége egyre nőtt. Ekkor a terület Országh Kristóf fennhatósága alá tartozott, aki az 1555-ös gönci országgyűlésen hozott rendelet értelmében alaposan megerősítette a várat. 1561-ben sarokbástyákat húzatott, megépíttette az alsó várat, az őrség létszámát pedig 100 lovasra egészítette ki. Ezzel Sirok a végvárrendszer egyik fontos tagjává vált, Eger legerősebb elő vára lett Cserép és Szarvaskő mellett. Országh Kristóf feleségével, Zrínyi Ilonával – a szigetvári hős Zrínyi Miklós leányával – haláláig lakta a várpalotát. Utódai azonban nem fordítottak kellő figyelmet az erődítmény állagának megőrzésére. 1596-ban a török közeledésének hírére az őrség elmenekült, így Ali és Ahmed basák egyetlen kardcsapás nélkül foglalták el!
Az építmény közel száz évig volt a hódítók kezén, de 1687-ben könnyedén
visszafoglalták. A török őrség feladta állásait, élelmük és felszerelésük nagy részét hátrahagyva távoztak a falak közül. A vár ezzel el is vesztette fontosságát, bár 1693-ban gróf Bagni Scipió megvásárolta és pénzt nem sajnálva felújíttatta, császári őrséggel alaposan megrakta. Sirok az 1703-ban kitört Rákóczi szabadságharc ideje alatt 100 állandó lovasnak volt az otthona, de ennek ellenére semmilyen hadi jelentőséggel nem bírt. A császári erők azonban ezt nem mérlegelték, 1713-ban – a többi magyar várral együtt – felrobbantották. Az egykor dicső napok letűntek, s a következő évszázadok során hiába volt több főúri tulajdonosa, egyikük sem törődött vele, mint ahogy a Károlyiak sem, akikhez 1842-ben vándorolt át.
A romjaiban is pompás épületegyüttes számára az 1900-as évek második fele hozta el a megváltást. A régészeti feltárásoknak köszönhetően ismét benépesültek az árkok, folyosók. A munkák befejezése után egyre több és több turista, történész kereste, keresi fel a hajdani uradalmi központot arra várva, remélve és számítva, hogy őket is megérinti a régmúlt szelleme, a hely varázsa.
Kommentek
Szóljon hozzá!