A norvég nép nemzeti identitásának egyik alapvető eleme a természetimádat. A skandináv ország lakosságának több mint fele csodálatos környezetben lévő hétvégi házat tart fenn. Az iskolák évente kötelező sítúrákra viszik tanulóikat, és a turistáknak készült képeslapok zöme is természeti látnivalókat mutat be.
Norvégia lakossága minden elképzelhető elektromos eszközzel felszerelt házban vagy nagy alapterületű lakásban él. Ennek ellenére hatalmas hangsúlyt helyeznek az élővilághoz való közelségre. A munkás hétköznapok után a családok saját hétvégi házukba vonulnak pihenni, ami ideális esetben az ősi hegyeken elterülő hatalmas erdők mélyén bújik meg.
A tipikus norvég víkendház fából készült, egy nappalival, egy vagy több hálószobával és egy kis konyhával. Télen fával fűtenek, és a sötét, hideg éjszakákon petróleumlámpával világítanak. Ez a puritánnak tűnő életmód nem feltétlenül a pénzmegtakarítást, hanem a természethez való közelséget mutatja és szolgálja.
Egy jó helyen lévő hegyi ház komoly anyagi befektetést igényel. A modern élettől való elszakadás pusztán ideológiai okokra vezethető vissza. A pihenés szerves részét teszi ki a túrázás és a séta. A csodálatos tájak kitűnő motivációk a lakás elhagyására.
A norvégok többsége az aktív pihenés híve, amit nem is tudnak máshol elképzelni, csak a természet lágy ölén. Ilyenkor az embernek lehetősége nyílik hátrahagyni a modern világ minden áldását és nyűgét. A csendes séták során közelebb tudnak kerülni belső énjükhöz, ezzel is oldva a mindennapok feszültségét. A tapasztaltabbak a kirándulás sikerességét rendszerint azon mérik le, hogy hány emberrel találkoztak útközben. Minél alacsonyabb ez a szám, annál sikeresebb a túra.
Norvégiában a háborítatlan táj mára a nemzet szimbóluma lett. A vallásosság mellett – a lakosság 86 százaléka evangélikus - az itt élő népre a mélyen gyökerező természet-tisztelet is jellemző. A helyiek természetjáró kedve nem szűnik meg télen sem, amikor az ország nagy részét hó és jég borítja. A norvégok különféle sísportokat űznek. Teszik mindezt hétvégén, a szabadságuk alatt, de akár munka után hétköznap is. Amikor aztán tavasszal az alacsonyabban fekvő vidékeken elolvad a hó, a hegyekbe indulnak. Ha a közelben már tényleg nincs síelésre alkalmas terep, akkor még mindig lehet korcsolyázni. Nem csoda hát, hogy a téli sportokat tekintve a norvégok hosszú évtizedek óta a világ élvonalába tartoznak. Ez többek között köszönhető annak, hogy az országban szinte bárhol lehet síelni. Körülbelül harmincezer kilométernyi, jelzésekkel ellátott, kitűnő minőségű, sötétedés után megvilágított sípálya van az országban.
Norvégia egyetlen sporteseménye sem vonz annyi érdeklődőt, mint a Holmenkollen Sífesztivál.
A száz évnél is öregebb síugrósánc nemzeti emlékműnek számít. Ez az ország első számú turistalátványosságainak egyike is. Évente több, mint egymillió látogató teszi meg a Holmenkollen sáncoz vezető rövid utat.
A Norvég Királyság 324 ezer négyzetkilométernyi területét a Skandináv-hegység vonulatai és mély völgyekkel szabdalt, eljegesedett fennsíkjai borítják. Tagolt partvidéke fjordok és sziklaszigetek sokaságáról ismert. Az ország éghajlata enyhébb az adott földrajzi szélességben megszokottnál a Golf-áramlás hatásának köszönhetően.
Norvégiát a szomszédos államokhoz történelmileg a viking múlt szoros szálai és kulturális hasonlóságok fűzik. Az ország a 14. század végétől 1814-ig a Kalmár Unió része, 1905-ig Svédországgal alkot perszonáluniót (független államszövetség közös uralkodóval, de az önállóság megtartása mellett). A második világháborús német megszállás után 1949-ben csatlakozott a NATO-hoz. Norvégia nem tagja az Európai Uniónak.
Kommentek
Szóljon hozzá!