Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

„…jó, ha az ember közel van a természethez”

Csézy – egy igazi nő

Csisztu Zsuzsa | Tischler Zoltán | 2017.03.21. | 2017.03.24.
Csézy
„…jó, ha az ember közel van a természethez”
Egymásnak adjuk a kilincset. Egy másik kitűnő újságíró kolléganőm és én, aztán kiderül, hogy ő népi recepteket, házi praktikákat gyűjt főhősünknél. Nem, nem egy szakácskönyv készül, még csak nem is hazánk valamelyik – mert van már nekünk ilyen is – Michelin-csillagos chefnője oszt konyhai tanácsokat. Pusztán egy igazi nő, egy multifunkcionális asszony, egy veteményest ültető kiskertész, egy háztartást vezető fészekrakó, egy saját ruhaszalont működtető „bizniszvumen”, egy odaadó feleség mesél. Ha most mégis megkérdezném, hogy ki ő ezek közül a leginkább, olyat válaszolna, amit ki nem találnának: „Énekesnő. És az is maradok örökre”.
Ha valakit becenevén – művésznevén – szólít egy ország, az már fél siker. De Csézynek – vagyis Csézi Erzsébetnek – de fura ezt leírni, nem is nagyon szoktuk – nem fél, hanem kerek egész sikerei vannak, méghozzá szép számmal.
Elegáns fekete ruhában, tűsarkú kiscsizmában, egyetlen jelentősebb nyakékkel a nyakában fogad a belvárosi iroda üvegfala mögött. Finoman fésült, lófarokba fogott haja és teljesen sminktelen, szinte áttetszően finom, hibátlan bőre valami időtlen tisztaságot sugároz. Irigylésre méltón szép, csodálom bátorságát, hogy a harmincas évei második felében is megengedheti magának, hogy természetes szépsége beszéljen helyette, persze azért abba is beavat, hogy emögött praktikus döntés is fellelhető: „Épp most megyek majd egy fellépés miatt fodrászhoz és sminkeshez, fölösleges lett volna többször nyúzni a bőröm, ha már úgyis el kell készüljek az este miatt. Amúgy otthon mindig sminktelenül járok, én ezt szeretem, nekem ez a természetes”.
Szimpatikus számomra ez az egészséges magabiztosság, ami egy olyan hölgyből árad,…
 
…aki tudja az értékeit.
 
Presztízs MagazinMint művész, mint énekes a kvantitatív sikereivel, a máig lenyűgöző számú lemezeladásával, különösen a fővároson kívüli rádiós játszásaival, a kvalitását is jegyző Eurovíziós sikereivel, VIVA Comet-gömbjével vagy éppen az Év Énekesnője díjával együtt. S bár – ahogy ő fogalmazott – ez leginkább ő maga, de messze nem éri be ennyivel, hiszen saját népművészeti, esküvői kollekciót készített, és sikeresen értékesíti is azok között, akik valóban valami egyedire vágynak: „Nekem ez valahol a személyes hagyatékom, amit szerettem volna megújítani, továbbvinni úgy, hogy viselhető legyen, nem a tradicionális színezésben mutatva meg Matyóföld és a jellemző mintázat szépségeit. Lehetett volna pályázgatni nyakra-főre, de én mégis úgy éreztem, hogy egyedileg és a saját elképzeléseimet szeretném megvalósítani. Itt minden kis lépés az enyém. Én tervezem a ruhát, én megyek anyagot keresni, az én kis pénzemet fektetem bele, s a siker is – a varrónők munkáján túl – az enyém. Lehet, hogy lehetnék előrébb, hátrébb, akárhol, de én úgy vagyok ezzel, hogy ami most van, azt fixen én raktam össze. Az énekléssel is úgy vagyok, hogy annak a tizenhat évnek, amit énekléssel és zenei tanulmányokkal töltöttem, hiszem, hogy meg kell térülnie. Nekem roppant fontos az a függetlenség, hogy eldönthetem, hova megyek énekelni, és kiknek. S noha voltak az életemnek nehéz időszakai, akkor is megválogattam, hogy mit csinálok, mit vállalok el.
Valóban. Nehézségektől, cipelni való terhektől Csézy élete sem volt mentes, de ahogy nekem egyszer egy bölcs barátnőm fogalmazott: „ahová a Jóisten terheket ad, oda erőt is ad”. És ezt éreztem Csézynél is, akinek egy óriási lelki terhet kellett évekkel ezelőtt a nyakába vennie, amit láthatóan elbírt, de azért ebben hatalmas szerepe volt az életébe lépő férfinak – ma már férjének, társának –, Szabó Lászlónak is.
„Egy városban születtünk, de soha nem találkoztunk Mezőkövesden, engem viszont az interneten talált magának egy dal kapcsán. Aztán meghívott egy rendezvényére, miközben azt is kiderítettük, hogy már évekkel korábban valószínűleg ültünk egymás mögött mások esküvőjén. Érdekes az élet. Vajon hányszor találkozol össze azzal az emberrel, aki utána az életed párja lesz, de akkor még nem is sejted?” Mielőtt részletesebben belemehetnék, hogy akkor hisz-e a sorsban vagy az eleve elrendelésben, már le is csap a témára, és folytatja:
 
„Nincsenek véletlenek.
 
Presztízs MagazinAmikor pár évvel később, szinte alig egy hónap leforgása alatt egymásba szerettünk, akkor kaptuk a nyakunkba azt a tragédiát, és nem is értem, hogyan tudott ekkora bölcsességgel átsegíteni engem rajta. Beszéltetett, olykor szinte provokált, hogy ne rekedjen bent lehetőleg semmi, már-már terápiásan foglalkozott velem. Szinte másfél évig otthon ült velem, be sem ment dolgozni, csak rám koncentrált.”
Évek teltek el a tragédia óta, nem is szeretném tovább tépkedni a behegedő sebeket, de az annál inkább érdekel, hogy a tizennyolc évvel idősebb férfi biztonsága, egzisztenciája, életszemlélete volt-e vajon a legvonzóbb ebben a kapcsolatban. „Nem érzem köztünk a korkülönbséget, talán volt, és lehet, hogy lesz is olyan időszak, amikor jobban kijön a korkülönbség. Jelenleg ő sokkal agilisabb és sokkal intenzívebb életet él fizikálisan, mint én. Rákkutatóként dolgozik a Pécsi Egyetem professzoraival együtt, egyébként étrend-kiegészítőkkel is foglalkozik, miközben engem a lehető legnagyobb önállóságra ösztökél. Valójában részben az is az ő érdeme, hogy több dologgal foglalkozom, hiszen mindig azt mondja, meg kell, hogy tudjak önállóan állni a lábamon, ha vele esetleg történik valami.” Ez valóban egy bölcs és okosan szerető férfi gondolataira vall, de valahol mégis érdekelne a kötődés minősége, amitől olyan nagyon erősnek tűnik ez a kötelék. „Laci olyan szinten a lelki társam, a barátom, a szerelmem, a mindenem, olyannyira kiegészítjük egymást, hogy minden tekintetben teljesnek érzem magam vele és általa. Öt éve élünk együtt, két és fél éve vagyunk házasok, és kitölti az összes gondolatomat.”
Presztízs MagazinHát, kérem, nyilván ha most nem kérdeztük is meg Csézy férjét, de nyakamat teszem arra, hogy ugyanezeket csak megerősítve mondhatná el egy olyan férfi a párjáról, akit ilyen csodás vallomással képes meglepni a NŐ. Csézy egyébként a saját zenei nyelvén is megtette már ezt a nyílt színi vallomást, amikor az esküvőjükön a saját, ez alkalomra írt dalát – kivételesen saját szövegezéssel – adta elő, amiről azóta kiderült, hogy kissé önálló életre kelt, és házasságkötési „himnusszá” lépett elő sok fiatal pár életében. „Tudod, a legérdekesebb változás, amit magamon is felfedezek, hogy nincs igazán kedvem megbeszélni a dolgaimat mással, csak vele. Sok barátom van, ne érts félre, de ha valami történt korábban, többek véleményét kikértem, míg ma csak az érdekel, hogy ő mit gondol rajtam kívül. Ez egy szövetség, melyben igazán nőnek érezhetem magam mellette. Minden hónapban kapok 13 szál rózsát, mert 13-án ismerkedtünk meg, és ezek segítenek megőrizni a nőiességem minden pillanatát.”
Persze az sem lényegtelen, ha egy nő a maga teljességében tudja azt nyújtani a partnerének, amitől ő is férfi lehet, s amitől komfortossá, működővé képesek varázsolni az életüket a mindennapokban is. „Emlékszem, amikor először főztem neki egy húslevest, és megterítettem neki a teraszán, könnybe lábadt szemmel mondta nekem, hogy visszahoztam a gyerekkorát. Talán közhelyes, hogy nem árt, ha egy nő meg tud főzni egy húslevest. De amikor arra panaszkodnak manapság, hogy hová tűntek a férfiak, akkor azt is elővehetnénk, hogy hova lettek a nők, a családi élet melegét megteremteni képes asszonyok?”
Na, meg is érkeztünk a családi élet egy igen lényeges fejezetéhez, a közös élet továbbadásához, a gyerekvállaláshoz, ami legalább akkora nagy öröm, mint amekkora sötétbe ugrás is egyben. „Igen, abszolút a terveinkben szerepel a gyerekvállalás, és még azt is megmondom, hogy tetszik a három gyerek gondolata. Persze mivel az embernek előtte fogalma sincs, mit vállal akár eggyel is, majd időközben fog mindez kiderülni. De én egy ikerterhességet is örömmel vennék, hiszen harminchét vagyok, vagyis fogynak az évek. De ne érts félre, semmilyen görcsösség nincs bennem, ami a kortársaimra sokszor jellemző. Én…
 
…valamiért mindenképpen úgy érzem, hogy nekem lesz gyerekem.
 
Presztízs MagazinŐ adja az élet teljességét, és szerintem adott pillanatban mindenki megbánja, aki csak a karrierjével foglalkozott, és ha ezért nem vállalt gyereket.”
Csézyék életében amúgy is természetesek a mindennapi áldozatok, hiszen maradtak szűkebb pátriájukban, vagyis mindennap ingáznak a munka és a privát életszféra között. De ennek a személyes kötődés, az intenzíven őrzött emlékek állnak a hátterében: egy nagyi, aki míg élt, a legfőbb motivátorként jelent meg a kislány Csézy életében. „Nagyi volt nekem a nő, és mindig elmondta, hogy ne álljak be a sorba, ne hordjam ugyanazt a ruhát, amit mindenki hord, merjek más lenni, és legyek elegáns attól függetlenül, hogy a trampli a divat. De ugyanez a karácsony is. Ha a nagymamámnak eszébe jutott volna az az abszurd ötlet, hogy wellnessbe megy karácsonykor, akkor ma nem lenne ünnepem. Nem tudnám, mitől gyönyörű a házilag készített dísz, mitől jobb ízű az otthon sült sütemény. Nem volt semmi nagy truváj, persze, nálunk sem, csak közösen díszítettük a fát, énekeltünk és együtt sütöttük a bejglit. És mióta már sajnos nem él, azért reszketek minden évben, hogy ezt én is meg tudjam csinálni, és átadhassam az öcsémnek és a gyerekeimnek is.”
A fővárosi zizegéstől elrugaszkodott hétköznapok, vidéki házuk nyugalma, az egyhektáros kert békéje, és a tavasszal Csézy által elültetett három teherautónyi fa és bokor zöldellő szépsége megnyugtatja az idegrendszert, és ez látszik is rajta; ritka kiegyensúlyozott nőt látok magam előtt, ahogy figyelem őt. „Van tizenegy állatunk, kutyák, macskák és a kert. Öntözőrendszert terveztem, paradicsompalántákat ültettem, csak a traktorozást nem engedi a férjem, az már tényleg túl férfias dolog lenne szerinte. De büszke vagyok arra, hogy én láttam el a szomszédságot a kiskertem finom paradicsomával. Kezdem érezni, mennyire jó, ha az ember közel van a természethez.”
Presztízs MagazinIgen, megvan, ezt kerestem! Tulajdonképpen Csézy legnagyobb erénye és szépsége, hitelessége abban áll, hogy végtelenül természetes.
Meg sem lepődöm, amikor a zenei célok, a teljesen betelt decemberi fellépőnaptár mellett – ami az éneklés vegytiszta szeretetéből fakad –, a további természetközeli óhajait is megfogalmazza a hideg téli napokból a napsütéses nyárba vágyva. „Nincs is annál jobb, mint amikor reggel kisétálsz a saját kertedbe, leszakítod az általad ültetett paradicsomot, paprikát, és bemész, hogy megedd ezt egy kis házi vajjal meg a helyben sütött nosztalgiakiflivel, amit még le lehet fejteni. Ezért tudom, hogy jövőre mindenképpen ültetek paprikát is, mert imádjuk a lecsót, úgyhogy így akarjuk ünnepelni a következő nyarat. Addig is itt van nekünk a házi bejgli és a hamisítatlan fenyőillat idehaza.”
 
 
 
 
 
 
Stylist: Paksi Éva
Fodrász: Marosi Béla
Smink: Horváth Rita
 
Ruhák:
Csézy Collection,
Van Graaf
Cipők:
Humanic
Ékszerek:
bizsuk.com
Kiegészítők:
Van Graaf
 
Szóljon hozzá!
Még nincs értékelve
Küldje el ismerősének!

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése