Címe

Civil világ

Megjött apuci!

Mi történt szegény kisfiúval? Fáj a kukija? Megduzzadt? Jaj, aranyom! Váladékozik is? Nem? Még szerencse. Kérem a lakcímkártyát meg a TAJ-kártyát. Persze, hogy a gyerekét! Vagy apuka kukiját vizsgáljuk meg? Na ugye, hogy nem! Köszönöm. A karszalagot viszont most apuka kapja, szép sárga, tessék. De vigyázzon ám rá! Nem, nem a karszalagra, a gyerekre… Aranyom, kapsz egy matricát, olyan édes vagy! Apuka, tessék kimenni ott a fotocellás ajtón, aztán jobbra kövesse a sárga vonalat. Igen, jobbra, nem lehet eltéveszteni, csak kövesse a nyomot, mint Columbo. Aztán D épület, alagsor, szólítani fogják. És vigyázzon a fiúra! Tovább

Kikelet – ki nyugat…

Még több fotó

Civil világ

A fényképalbumról

Testvéreimtől loptuk az ötletet, s most, hogy már nekünk is vannak gyerekeink, fényképalbumot ajándékozunk a szüleinknek a különböző alkalmakkor. Ha kérdezzük, úgyis mindig azt mondják, hogy mindenük megvan, ennek meg legalább tényleg örülnek. Amikor elkészítettük az első albumot, amely lényegében a fiunk első évének a történetét dolgozta fel képekben, a bátyám, miután végiglapozta, megjegyezte, hogy rengeteg élményt szereztünk a gyereknek, csak így tovább! Ez volt 2019, aztán a 2020-as album már szegényebb lett, jelen állás szerint pedig fogalmam sincs, hogy 2021-ről mit teszünk majd bele. Tovább

Az erkölcs színe és visszája – empátia és szimpátia a rendbontókkal

Erkölcs és szimpátia nem feltétlenül jár kéz a kézben. Bármennyire elítéljük is a tolvajokat, elmarasztaljuk a svindlereket és a házasságszédelgőket... Tovább

Traumatizáló részvét

Tabukban bővelkedő kultúránkban a halálhoz kapcsolódó sztereotípiák sora egész generációk számára merevíti meg a traumafeldolgozás „módszereit”.... Tovább

Arról, hogy egy meg egy, az kettő

Minden gyerek más, szokták mondogatni a tapasztalt szülők, akiknek nem egy, hanem kettő, három, esetleg négy bölcsek köve is lapul a zsebükben. Egy-... Tovább

Civil világ

Az erkölcs színe és visszája – empátia és szimpátia a rendbontókkal

Erkölcs és szimpátia nem feltétlenül jár kéz a kézben. Bármennyire elítéljük is a tolvajokat, elmarasztaljuk a svindlereket és a házasságszédelgőket, mégis úgy tűnik, némelyikük empátiát, sőt: szimpátiát is ébreszt bennünk. Hát nem felháborító? Akkor most hogy is van az erkölcsökkel? Hogy lehet egy erkölcstelen ember rokonszenves? Miért érzünk szimpátiát egy bankrabló, egy csaló vagy egy megrögzött hazudozó iránt – vagyis mi teszi szerethető figurákká a történelem nagy szélhámosait? Tovább