Címe

Civil világ

Traumatizáló részvét

Tabukban bővelkedő kultúránkban a halálhoz kapcsolódó sztereotípiák sora egész generációk számára merevíti meg a traumafeldolgozás „módszereit”. Amikor a veszteséget természetes halál okozza, a gyász forgatókönyve szinte előre megírt, filmszerű jelenetekkel teli cselekvéssor és érzelmi munka. Sokkal nehezebb „terep” jut az öngyilkosságban elhunytak „túlélőinek”: így hívja a pszichológia az önkezük által távozók hozzátartozóit, akiknek az élete ugyan megmarad, de soha többé nem lesz már olyan, mint előtte. Erről nem szívesen írnak a magazinok: ez a tabuk között is a legsötétebbek közül való. Tovább

Ferobox gála - Cegléd, 2014, 03.14

Sport

Még több fotó

Civil világ

Arról, hogy egy meg egy, az kettő

Minden gyerek más, szokták mondogatni a tapasztalt szülők, akiknek nem egy, hanem kettő, három, esetleg négy bölcsek köve is lapul a zsebükben. Egy-egy ilyen igenis minden gyerek után alanyi jogon jár az embernek, aki a világ legösszetettebb munkáját végzi. Mert szülőnek lenni bizonyosan az, ráadásul nem vághatod a centit a nyugdíjig. Ahogy Hevesi Tamás énekelte, „ezt egy életen át kell játszani”. Immáron két gyerek apjaként megint csak bölcsebb lettem. Tudom, hogy egy meg egy, az kettő, de néha több, máskor pedig kevesebb. Tovább

Elindult az első magyar hibrid ingatlanértékesítő startup

Magyarországon elsőként digitalizálja a teljes ingatlanközvetítési folyamatot egy hazai fejlesztés, ennek köszönhetően az ingatlanközvetítőket... Tovább

Helló, 2021!

Tavalyról tudjuk, hogy „ember tervez, Isten végez”, hiszen olyan sok álmunk volt, amelyeket a koronavírus-járvány meghiúsított. Hogy 2021-ben mi lesz... Tovább

Etikátlan őszinteség – Az etikus hazugság és az igazságszérum mítosza

Tabukból igazán jól állunk és garantáltan sosem fogyunk ki belőlük, amíg csak hazugság lesz a földön. A Tabuk nélkül rovat is tulajdonképpen annak... Tovább

Civil világ

Megjött apuci!

Egész életemben én voltam a kistestvér. A nővérem kilenc, a bátyám hat évvel idősebb nálam, előbbi anyáskodott, utóbbi – finoman fogalmazva – kihívások elé állított, de a lényeg, hogy mindig ott voltak nekem. Így van ez a mai napig, mínusz anyáskodás és bosszantás. Tudom, hogy milyen a kistestvérnek lenni, ismerem az összes jó és rossz árnyalatát. Például, hogy milyen nehéz kimaradni valamiből, ami a nagyoknak jár, csak azért, mert „te még túl fiatal vagy hozzá”, és egyúttal milyen könnyű kimaradni a közös gaztettek után a felelősségvállalásból, hiszen „te még túl fiatal vagy hozzá”. Tényleg mindent tudok a kistestvérségről, de fogalmam sincs, milyen nagytestvérnek lenni. Pedig erre a szerepre kellene felkészíteni a fiamat. Tovább