Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

„Amíg te vagy, működik a dolog…”

Portréinterjú Ráday Mihállyal

Deák Horváth Péter | Liszi Renáta | 2015.07.09. |
Ráday Mihály
„Amíg te vagy, működik a dolog…”
A kulturális örökségvédelem továbbra is a szívügye Ráday Mihálynak, és az aggodalma változatlan: ami érték, ami épített kultúrkincs, ami megmentésre érdemes, azt vajon az unokáink tényleg nem fogják látni már? Ez a mackós, szakállas úr valamit nagyon megérzett harminchat évvel ezelőtt. A Magyar Televíziónál fesztiváldíjakkal is elismert operatőrként, rendezőként dolgozott már egy jó évtizede, amikor 1979-ben létrehozott valamit, egy műsort, ami mozgalommá terebélyesedett.
Mintegy kétmilliónyian néztük Ráday Mihály műsorát, és a mai napig ismételgetjük a sorozat címét: Unokáink sem fogják látni… Érezhetjük ezt a mondatot borúlátónak, lemondónak, vagy éppen ellenkezőleg, ébresztőnek, felrázónak.
Ráday Mihály, az ország legelszántabb városvédője-filmese egy rendkívül hangulatos helyet választott találkozásunk helyszínéül, egy kávézót, mely a Krisztinavárosi templom tőszomszédságában található. Lesz még szó erről, de előtte egy meglepetésről…
Görögországban voltunk a feleségemmel a pünkösdi hosszú hétvégén – újságolta a 73 évesen is elképesztően friss „fiatalember”. – Feleségem április végi és az én június elejei születésnapomat összevonva leptek meg bennünket a gyerekeink ezzel az úttal! Amikor hazajöttünk, az öt éves cserfes kis unokám, Rozi nálunk aludt, mert imádja, ha lágy tojást főzök neki reggelire, és van egy mosolygós tojástartónk, abból szereti eszegetni. A másik unokám, Matyi mindjárt egyéves lesz. Mindketten a lányom gyermekei, a két fiam még várat magára – már ami az apává válást illeti –, de hát mi, férfinépek olyanok vagyunk, hogy szeretnénk a nevünket tovább örökíteni! De erre még várnom kell…
 
Presztízs MagazinA hely szelleme
 
– Szóval ez a kávézó telis-teli van sajátos, jó hangulatot árasztó tárgyakkal, gondolom, Ön sem véletlenül „szeretett” bele.
– Először is Rill Imre órásmestert és a fiát, Gézát ismertem, a falon lévő régi óra is erre utal – rajta a mester neve –, ami nem véletlen, hiszen ez a helyiség korábban órásműhely volt, jópofa kirakattal: ezernyi óramutató díszítette. Rill halála után két jó barát érkezett ide, akik régi papírárukkal kereskedtek. Ők hozták létre a helyet a mai formájában, azóta járunk ide. Nagyon kényelmes, rengeteg kellemes tárgy vesz körül bennünket, egy egész fal be van borítva kávédarálókkal, másutt és a pult fölött régi táblák figyelmeztetnek például arra, hogy „Kérjük a politizálást mellőzni!”, meg „Tilos az ágyra ülni.”
Most pedig jöjjön egy kis (közel)múltidézés! Öt esztendővel ezelőtt lezárult egy több mint negyven éves korszak a manapság is rendkívül aktív Ráday Mihály életében. 2010-ben a közszolgálati televízióban elköszöntek tőle, nem csak őt, az Unokáink sem fogják látni… címmel futó városvédő műsorát is „nyugdíjazták”.
 
Presztízs Magazin„… a városvédő műsor hozzám kötődött, nekem elhiszik az emberek, hogy az épített örökség milyen fontos…”
 
– Azt mondta a televízió akkori vezetője 2010 márciusában, hogy elértem a nyugdíjkorhatárt, és ha neki létszámot kell csökkentenie, akkor számítsak arra, hogy rám is sor kerül. Nem elsősorban az operatőri munkásságomat emlegettem, féltettem, amikor azt mondtam, hogy rendben van. Mit tehettem mást? Tudomásul vettem, hogy az életmű abban az irányban nem folytatható, de speciel a városvédő műsor hozzám kötődött, nekem elhiszik az emberek, hogy az épített örökség milyen fontos, foglalkozni kell vele. Azt gondoltam, hogy legalább ezt lehetne folytatni. Nem lehetett. Márciusban nem kaptam választ, az elnök azt ígérte, majd júniusban visszatérünk rá. Öt éve májusban még volt városvédő műsor, júniusban már nem. Pedig egyáltalán nem volt költséges, havonta egyszer, 25 percben jelentkezett… A lényeg, hogy 2010. szeptember 14-én a munkaviszonyom is megszűnt.
– Elhangzott valamilyen észérv, amellyel meg akarták Önt győzni?
– Semmilyen indoklás nem volt. Súlyos eset, máig sem tettem túl rajta magamat. Röviddel ezután a feleségemmel elutaztunk, és egyszer csak a tengerparton megszólalt a telefonom, a vonal túlsó végén Budapest új főpolgármestere hívott a városházára dolgozni. Másfél évig dolgoztam ott tanácsadóként. Sikerült ez idő alatt például jó néhány utcát megmentenem az átkereszteléstől és azt is elértem, hogy a „műemlékvédelmi alapot” – amit én találtam ki még 1990-ben –állítsák vissza négyévnyi szünet után. De sok minden nem sikerült…
 
„…ha nálunk egy embertől nem tartanak, abban a pillanatban csökken az ázsiója.”
 
– Nem nehezültem el, nem vonultam vissza, nagyon aktívan részt veszek a civil szervezetek munkájában, és még sok mindent csinálok. Az ország első számú társadalmi munkásának szoktam magamat nevezni. Időközben megfigyeltem egy furcsaságot is: ha nálunk egy embertől nem tartanak, abban a pillanatban csökken az ázsiója. Össze tudom hasonlítani, hány helyre hívtak, amíg országgyűlési képviselő voltam, vagy bizottsági elnökként tevékenykedtem. Most csak oda hívnak, ahol szeretnek.
 
Presztízs MagazinStafétabot, kandeláberek, zöld vécék, piros postaládák
 
– Talált-e már olyan embert, aki folytatni tudja, vagy inkább akarja az Ön munkásságát, ki a stafétabot várományosa?
– Évek óta mondogatom már a budapesti egyesületnél, az országos szövetségnél, mindenhol, hogy igen, kellene valaki helyettem, aki továbbviszi a dolgokat, de állandóan azt mondják: amíg te vagy, addig működik a dolog… Kész. Ettől kezdve nem tudok mit csinálni.
– Ez nem valami biztató irány.
– Nem bizony! A Budapesti Városvédő Egyesületnél bevontunk a munkába fiatalokat, most is van „ifjúsági csoport”, de végül a karrierépítés mindig fontosabbnak bizonyul, mint a „társadalmi munka”.
– Azért feltételezem, ezzel együtt sem mindennapi érzés, amint végigsétál egy utcán, téren, elhalad egy épület mellett, és tudja, látja, hogy ennek a házrésznek, táblának, járdaszegélynek a megmaradásában, felújításában döntő szerepe volt. Harcolt értük, és nem pusztán Don Quijote-ként kellett viaskodnia holmi szélmalommal.
– Büszke vagyok rájuk, most például, ahogy lejöttem Budán, a Csaba utcán, tudom, hogy a hat kandeláber azért van ott, mert az előző rendszerben meggyőztem a tanácselnök asszonyt, hogy ne cseréljék le, inkább állítsák helyre és tegyék vissza a helyükre. Budapesten a hagyományos „utcabútorok” a zöld vécék, a zöld-sárga telefonfülkék, a piros postaládák, a neccszerű hulladékgyűjtők, a kandeláberek közül talán egy darab sem lenne, ha én nem lettem volna. Ez siker, van nyoma annak, amit csináltam! Amiatt viszont szomorú vagyok, hogy a televíziós agitációt már nem tudom csinálni, sem lényegi helyen beleszólni a dolgokba – de ez van.
 
Presztízs Magazin„Tudunk még mit csinálni, és tenni azért, hogy egy ország gondolkodása megújuljon.”
 
– Óriási eredménynek tartom az Andrássy úttal kapcsolatos csatáim végeredményét. Az ottani kandeláberek rekonstrukciójához különböző cégeket sikerült szponzornak megnyernem. Segítettek. Persze, rengeteg tennivaló lenne még, a nyíregyházi Sóstótól kezdve a kőszegi zsinagógáig. A kihalófélben lévő, de a felújításokhoz nélkülözhetetlen műhelyek, mesterségek népszerűsítésével is foglalkozni kell, ezeket életben kell tartani, a jó és rossz példák bemutatásával serkenteni a jóra. Máig nincs a helyreállításokat támogató, adókedvezményt kínáló ösztönzés sem – például. Tudunk, tudnánk még mit csinálni, és tenni azért, hogy egy ország szemlélete megváltozzon. Előfordul, hogy az emberek még a villamosmegállóban is megszólítanak, felhívják valamire a figyelmemet, segítsek, ha tudok. Furcsa módon sokszor a hangomról ismernek fel, mert annak idején csak a legszükségesebb mértékben jelentem meg a képernyőn. Voltaképp egyfajta karrier lehetett volna ez is (és itt jön egy hamiskás Ráday-féle mosoly), hiszen például én voltam George Lucas magyar hangja és a narrátora lehettem Tarr Béla Sátántangó és A torinói ló című filmjeinek…
 
 
A legjobb otthon, de…
„Nagyon sok helyen jól érzem magam. Ha valaki azt mondja, hogy Athén ronda, én rögtön megcáfolom. Firenzénél szebb város kevés létezik a világon, legfeljebb a túl sok eldobott rágógumi lehet némileg zavaró. San Franciscó-t a színei, a sokfélesége miatt szerettem. Stockholmban az a fantasztikus, ahogyan a metrót a sziklába vájták.
Külföldön 1963-ban jártam először, amikor még nem nagyon lehetett utazni, de amikor a szüleimet egy régi ismerősük meghívta Stockholmba, engem is magukkal vittek. Akkor szinte megőrültem attól, hogy mennyi mindent lehetne megcsinálni Magyarországon, ami ott már működik. Begyűjtöttem a boltokban a papírzacskókat – olyan akkor még nem volt itthon –, mindent lefotóztam, hogy milyen jó lenne ezt vagy azt odahaza átvenni. Az más kérdés, hogy nem lehetett, de húszévesen azt gondoltam, hogy valakinek el kell kezdenie.”
 
Presztízs MagazinNÉVJEGY
Ráday Mihály
Városvédő, operatőr, szerkesztő, művészettörténész
- Budapesten született, 73 éves
- A Színház- és Filmművészeti Főiskolán operatőri és rendezői, az ELTÉ-n művészettörténeti diplomát szerzett
- 1968-tól a Magyar Televíziónál dolgozott, 1979-ben hozta létre korszakos városvédő műsorát, amely az Unokáink sem fogják látni címet viselte (2010-ben a Magyar Televízió indoklás nélkül megszüntette)
- Az 1982-83 telén alapított Budapesti Városvédő Egyesület elnöke
- Döntő részt vállalt a Város- és Faluvédők Szövetsége (1986), majd a Nemzeti Panteon Alapítvány (1992) létrehozásában, mindkettőt ma is vezeti 
- Gazdag filmes életművel rendelkezik, munkái közül néhány – csak a példák kedvéért - Bánk bán, Mednyánszky, A denevér, Kinek a törvénye?, A vereség, vagy a rendkívül népszerű gyermekfilm-sorozat, a Keménykalap és krumpliorr. Továbbá tévéjátékok, kabaré-műsorok, képzőművészeti és dokumentumfilmek sora, mint az Ízes életek, vagy A világ metrói
- Több száz cikket írt napilapokba, folyóiratokba. Részt vett a Budapest folyóirat újraalapításában, gyakran publikál az Interpress Magazinban, könyvek szerzőjeként is találkozhattunk vele (az Unokáink sem fogják látni című első kötete 1982-ben, a Városvédőbeszédek 1988-ban, az Új városvédőbeszédek 2001-ben, a Budapesti utcanevek A-Z és a Katona Tamással és Csorba Lászlóval készített Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékhelyei című tévésorozatból készülő könyvsorozat első kötete 2014-ben jelent meg, de a lista természetesen nem teljes)
- Megszervezte az Andrássy út kandelábereinek cseréjét, kezdeményezte a Vidám Park százéves körhintájának felújítását, „beleszólt” a Gresham-palota vagy a Centrál kávéház újjáépítésébe is
- 17 éven át tagja volt a Fővárosi Közgyűlésnek, meghatározó szerepet játszott a helyreállításokat támogató pályázati rendszer kialakításában
- Balázs Béla-díjas (1979), Pro Urbe Budapest díjas (1990), Kossuth-díjas (1996), megkapta az Europa Nostra érdemrendet (1998), a Magyar Köztársaság Középkeresztjével is kitüntették (2009)
- Nős, három felnőtt gyermeke van, gyakorló nagypapa, aki unokáinak is kész mindent megmutatni…
 
Még nincs értékelve