Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Amikor a szerelemgyerekről kiderül, hogy Zrínyi Miklós leszármazottja…

Egy mai napig ismeretlen tudomány: a családfakutatás

Vámos Tamás | archív-PROFIMÉDIA-RED DOT | 2019.11.17. |
családfakutatás
Amikor a szerelemgyerekről kiderül, hogy Zrínyi Miklós leszármazottja…
Ugye, milyen sokszor elképzeltük, mennyire jó lenne megismerni családunk „őseit”? Ha nem is több évszázadra, de legalább négy-öt generációra visszamenőleg. A rendszerváltás előtt szinte még lehetetlen volt ilyen szolgáltatást igénybe venni, de ma már – annak ellenére, hogy az egyetemeken a mai napig még nem tantárgy! – a családfakutatás igen népszerű igény lett. Ezúttal Magyarország egyik legismertebb genealógusa, Bárdossy Péter történész-levéltáros a beszélgetőpartnerem.
– Ha úgy döntök, hogy meg szeretném ismerni a családom múltját, és felkeresem önt, melyek az első lépések? Hogyan áll a munkához?
– Természetesen minél több adatot össze kell gyűjteni a családról. Ez lehet a szülőktől, nagyszülőktől, dédszülőktől származó információ, esetleg írásos formában fellelhető dokumentáció, netán a családon belüli, „szájhagyomány” útján terjedő adatok. Miután mindezt összegyűjtjük, leellenőrizzük, és ha valami nem stimmel, gyorsan kiderítjük.
 
 
„Az arisztokrácia pontosan tudja, honnan származik”
 
Presztízs Magazin– Milyen adatok és források szükségesek az induláshoz?
– A folyamat lényege, hogy a XX. század első harmadáig legyenek értékelhető, használható dokumentációk, ugyanis – a személyiségi jogokra hivatkozva – az adatvédelmi korlátozások nem teszik lehetővé a későbbi, tehát a hozzánk közelebb eső időszak feldolgozását. Őszintén bevallom: már most sajnálom az utánam következő családfakutató-generáció tagjait, akiknek éppen emiatt hihetetlenül nehéz dolguk lesz!
– Tegyük fel, hogy minden olyan adat rendelkezésre áll, amellyel már hatékonyan tud dolgozni. Mennyi idő szükséges egy családfa elkészítéséhez?
– Másfél hónap.
– Már elnézést: csak?!
– Így van. Kétféle anyakönyvtípus létezik: 1895-től az állami, ezt megelőzően a felekezeti, és 1895-től párhuzamosan a kettő. Időben is addig tudunk visszamenni az adatok visszakeresésében, ameddig egy adott településen a felekezeti anyakönyvvezetés el nem kezdődött. Ez körülbelül az 1700-as évekre, egy-egy esetben a XVII. század elejére tehető; ennél korábbi adatokból csak abban az esetben tudunk dolgozni, ha egy családnak saját dokumentumai maradtak fenn.
– Kik kérnek manapság családfakutatást? Aki tudja, hogy esetleg nemesi családból származik – magyarul egyfajta úri passzióként kezeli a dolgot –, vagy átlagemberek is megkeresik hasonló felkéréssel?
– Csak és kizárólag az úgynevezett átlagemberek, hiszen az arisztokrácia pontosan tudja, honnan származik. Az elsődleges mozgatórugó a puszta kíváncsiság, illetve a családi hagyományok, gyakori esetben a vélt vagy valós kapcsolódás egy-egy híres személyhez. Számos esetben a származással kapcsolatban külön kérés fogalmazódik meg: találjunk zsidó felmenőket – vagy éppen ne találjunk zsidó felmenőket…
 
 
„Az emberek – a közösségi oldalak után – a saját nevükre kattintanak rá a leggyakrabban”
 
– Mióta lett népszerű a családfakutatás? A rendszerváltás idejére tehető?
– Így van, a rendszerváltásra tehető az egyik időpont, hiszen 1945 és 1990 között nem volt ildomos arról beszélni, ki honnan származik, pláne, ha valakinek a szülei, nagyszülei a rendszer áldozatai voltak. Érthetően a 2000-es évek elejére, pontosabban az internet világméretű elterjedésének köszönhetően szaporodtak meg az ilyesfajta felkérések. Az emberek ugyanis – a közösségi oldalak után – a saját nevükre kattintanak rá leggyakrabban, és arra kíváncsiak: vajon mit ad ki a net? Persze, nem elsősorban a Kovács vagy Szabó vezetéknevű egyének lesznek a legsikeresebbek e „szörfözgetések” kapcsán, de például manapság már elég komoly – elsősorban amerikai – családfakutató oldalak találhatók a világhálón, s természetes, hogy az embereket már csak a puszta kíváncsiság is vezérli: hátha rábukkannak olyan rokonokra, rokoni szálra, amelyekről eddig nem tudtak.
– Magyarországon hány szakképzett genealógus dolgozik?
– Érzékeny témára tapintott, hiszen hazánkban a mai napig nincs semmilyen szintű családfakutató-képzés. A genealógia ugyan a történettudomány segédtudománya, de sehol nem tanítják, az egyetemen is csupán egy-két előadás szól róla. A levéltárosok sem tartják túl sokra a családfakutatást, pedig legtöbben emiatt járnak levéltárba, legyen szó profikról vagy lelkes amatőrökről. Egyébként a ma már 100 éves dr. Harmath Arisztid volt az első családfakutató Magyarországon, komolyan vehető szakemberből mintegy öt található hazánkban…
– Ezek után adja magát a kérdés: hogy lesz valakiből genealógus?
– Azokból lesz, akik például ilyen megszállottak, mint én. A saját családom kutatása révén ástam bele magamat egyre mélyebben a genealógia tudományába, amelybe szabályosan beleszerettem. Egészen 1368-ig sikerült visszamennem; például a volt miniszterelnökkel, Bárdossy Lászlóval – két különböző ágról – egy családból származunk.
 
 
Akad ügyfél, aki megijed a múltjától…
 
– Előfordult, hogy elakadt egy munkában, és azt mondta: feladom, nem csinálom tovább! Vagy akkor azt mondja: a rendelkezésre álló adatok alapján maximum mondjuk, 300 évig tudok visszamenni!
– Ez úgy működik, hogy csak abban az esetben vállalom el a munkát, ha a rendelkezésre álló adatok alapján el tudok kezdeni dolgozni. Természetesen nagyon gyakran előfordul, hogy külföldre, a környező országokba is el kell utaznom, hogy elkezdhessem feldolgozni egy-egy család történetét. A legtöbb környező országban valamennyi egyházi anyakönyvet bevitték a területileg illetékes regionális levéltárba, de vannak olyan területek – például Kárpátalja – ahol nagyon nehéz dolgozni, hiszen a legtöbb anyakönyvet megsemmisítették. Erdélyben is hasonló a helyzet, ugyanis Trianont követően elpusztítottak minden iratot, amely a magyarok jelenlétét igazolta. Az Európai Unióhoz való csatlakozásuk óta már ott is könnyebb hozzáférni a szükséges adatokhoz. Legjobban a szlovákok bánnak a magyar örökséggel, sok anyakönyvet digitálisan is megőriztek, jó állapotban vannak és elérhetők.
– Akadt az ügyfelek között aki, mondjuk, megijedt a múltjától? Nem erre számított, s azt mondta: kár volt belevágni?
– Persze, előfordul csalódás is. Akadt olyan kliens, akinek csupa szlovák felmenőt találtunk a családjában, pedig elárulta: világ életében utálta őket. De hogy a közéletből is vegyünk egy példát: a volt Jobbikos EP-képviselő, Szegedi Csanád – miután megtudta, hogy nagymamáját Auschwitzba hurcolták el – kilépett a pártból.
– Mi volt a legérdekesebb munkája az elmúlt 20 év során?
– Amikor sikerült bebizonyítanunk, hogy egy szerelemgyermek édesapja főnemesi családból származik, s így az illető Zrínyi Miklós leszármazottja.
– Mi a legnehezebb a családfakutatásban – és mi a legszebb?
– A legszebb, amikor letesszük a végeredményt az ügyfél elé, több száz évre visszamenőleg sikerül feldolgoznunk a családja történetét, s így pontosan megtudhatja, kik is voltak a felmenői. A legnehezebb pedig a különböző elvárásoknak megfelelni, amelyek általában nem is teljesülnek. Ilyenkor azzal szembesíteni a családot, hogy mégsem teljesen úgy néz ki a család történelme, mint ahogy esetleg a nagymama emlékezett rá a vasárnapi családi ebédek közben…
 
 
 
„Czeizel Endre egy nagyon önzetlen és rendkívül nagy tudású ember volt”
 
Bárdossy Péter rendkívül büszke, hogy a világhírű genetikussal is együtt dolgozhatott. Minderről így mesél: – A professzor úrral úgy kerültem kapcsolatba, hogy szerettem volna egy DNS-összehasonlító vizsgálatot végezni. Felhívtam, összebarátkoztunk. Aztán a munkáink révén egyre többet találkoztunk, először a Nobel-díjas kutatókról írt könyvsorozatához kért segítséget tőlem, elsősorban a források feltárásában, levéltári anyakönyvek értelmezésében, illetve a családfák összeállításában, kiegészítésében segédkeztem. Ezt követően 7-8 könyve kapcsán dolgozhattunk együtt. Mint mondtam, nagyon jó barátság alakult ki közöttünk, s az a megtiszteltetés ért, hogy a Kertész Imréről írt könyvében társszerzőként tüntetett föl. Egy nagyon önzetlen és rendkívül nagy tudású ember volt…
 
 
Grosics Gyula meglepetése
Az elmúlt évek során számos ismert ember volt Bárdossy Péter ügyfelei között. Az egyik legemlékezetesebb találkozás az Aranycsapat kapusával történt.
– Gyula bácsival 2001-ben dolgozhattam együtt. A futball-legenda ekkor 75 éves volt, és közvetlenül Judit lánya bízott meg azzal, hogy – egyfajta meglepetés-ajándékként – készítsek el egy családfát. E munka kapcsán többször is találkoztam Grosiccsal, aki rendkívül segítőkésznek mutatkozott, rengeteg adatot tudhattam meg róla, illetve a családjáról. Mindez természetesen hatalmas élményt és megtiszteltetést jelentett!
 
 
Még nincs értékelve