Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Arról, hogy egy meg egy, az kettő

Megjött apuci!

Sz.A. | Profimédia-Red Dot | 2021.05.12. |
apablog, apaság
Arról, hogy egy meg egy, az kettő
Minden gyerek más, szokták mondogatni a tapasztalt szülők, akiknek nem egy, hanem kettő, három, esetleg négy bölcsek köve is lapul a zsebükben. Egy-egy ilyen igenis minden gyerek után alanyi jogon jár az embernek, aki a világ legösszetettebb munkáját végzi. Mert szülőnek lenni bizonyosan az, ráadásul nem vághatod a centit a nyugdíjig. Ahogy Hevesi Tamás énekelte, „ezt egy életen át kell játszani”. Immáron két gyerek apjaként megint csak bölcsebb lettem. Tudom, hogy egy meg egy, az kettő, de néha több, máskor pedig kevesebb.
Lassan három hete született meg a kislányunk, és elmondhatom, hogy a kisfiunkhoz mért hasonlóságok nagyjából a magzatvízzel együtt párologtak el. Addig, a várandósság időszaka alatt sokszor éreztünk déjà vu-t a feleségemmel, és természetesen elsősorban az aggodalmaink köszöntek vissza. A hajrában beleléptünk ugyanabba a folyóba, azaz nagyjából a harmincadik hét környékén közölték velünk, hogy a méhlepény úgy néz ki, mint Hirosima, miután Little Boy, az amerikaiak atombombája elszabadult. 
 
Újra a félelem vette át a hatalmat felettünk, hogy legalább a 36. hétig kihúzzuk. Ilyenkor értékeli csak az ember, hogy minden nap ajándék. Az sem segített sokat, hogy egyszer már jártunk ebben a cipőben, s nem lett semmi baj. Ahogy most sem szerencsére, a méhlepényre most is igaz volt a „ronda, de finom” reklámszöveg. A vészcsengő megszólalt, riadóztattak, mégis maradéktalanul ellátta a feladatát, mi pedig érett, egészséges, jó súlyú kisbabát kaptunk az élettől.
 
Presztízs MagazinAz utolsó hasonlóság a két gyermekünk röpke életében a szülés beindulása volt. Ugyanolyan váratlanul, mindenféle előjel nélkül következett be mindkettő. Az elsőnél reggel fogorvoshoz indultam, s mielőtt kiléptem az ajtón, még megkérdeztem a feleségemet, ugye nem érez semmi különöset, nehogy most történjen valami, amíg távol vagyok. Ő semmit sem érzett, aztán fél órával később elfolyt a magzatvíz. Másodjára a közelben voltam, de vacsora közben nem fogadtunk volna nagy tétben arra, hogy még az éjjel a kórházban kötünk ki, aztán így történt. Lefeküdtünk aludni, éjfél előtt a fiunk felébredt, átmentem érte a szobájába, de mire a karomba vettem, a feleségem már a magzatvíz elfolyásának hírével fogadott. Derült égből villámcsapás.
 
Egy dolgot szerettünk volna elkerülni, hogy éjjel induljon be a szülés. Persze ember tervez, Isten végez. Mivel a városban egy közeli hozzátartozónk sem él, akire rá mertük volna bízni az alig több mint kétéves fiunkat az éjszaka közepén, meg kellett várnunk, amíg a napok óta készenlétben álló bátyám leküzdi a Szolnok–Budapest távot. Soha nem telt még el olyan lassan bő egy óra, az első különbségek ugyanis már ekkor jelentkeztek. Az első alkalommal több mint nyolc óra telt el a magzatvíz távozása és a szülés között. Van még időnk, nyugtattuk magunkat, nem lesz gond! Másodjára azonban sokkal gyorsabbak zajlottak a dolgok. Már ötperces fájásai voltak a feleségemnek, amikor a bátyám megkezdte a hosszú éjszakai műszakot a teljesen felélénkült kétévesünkkel, és végre elindulhattunk a kórházba.
 
Ami az első gyereknél nyolc óra volt, a másodiknál mindössze három. Bent is máshogy éltük meg a történteket, valahogy lazábbak, fesztelenebbek voltunk, legalábbis én így emlékszem, a feleségem biztos mást mondana. Mindenesetre én magabiztosabbnak éreztem magam, tudtam, mi után mi következik, nem voltam annyira elveszett a szituációban, mint először. Az első percek ugyanúgy nekem jutottak az újszülöttünkkel, amíg a feleségemet ellátták, de talán éppen az előbb említettek miatt nem voltak annyira meghittek a pillanatok. Nem mindegy, hogy a 94. percben lőtt góllal, katarzisban ünnepled a győzelmed, vagy simán kiütöd az ellenfelet. Mindkettőért három pont jár, mégis máshogy éli meg az ember. Én is így voltam ezzel: felkészültebbek voltunk, de emiatt nem volt annyira különleges az első találkozás a kislányommal, amit sajnáltam, és közben nem is tudtam hova tenni.
 
Presztízs MagazinA folytatás is másként alakult, de erről már a Covid tehetett. Szerencsére három nap után hazahozhattam a család kórházban rekedt felét, addig viszont egyszer sem látogathattam őket. A fiunk születése után naponta kétszer mentem a kórházba, egyszer délelőtt, egyszer délután, a kettő között pedig próbáltam dolgozni és rendet tenni otthon, hogy minden nett legyen, mire hazatérnek. Most örültem, hogy éltem, a legdurvább munkamániás hetem végén sem voltam olyan fáradt, mint az után a néhány nap után. Otthon ugyanis mindent egyedül kellett megoldanom a fiunkkal. Apaként addig is igyekeztem kivenni a részem a feladatokból, de ilyenkor szembesül vele az ember, hogy milyen az, ha nulla-huszonnégy órában ő felel egy ekkora gyerek ellátásáért. Megemelem a kalapom mindenekelőtt a feleségem, aztán minden édesanya előtt!
 
Ez a munkamegosztás praktikus okokból a hazatérés után is megmaradt valamilyen szinten. Kezd kialakulni a fiú- és a lánycsapat. Ennek egyrészt örülök, mert a fiammal még szorosabb lett a kapcsolatom, másrészt sajnálom, mert úgy érzem, még ismerkednünk kell a lányommal. Kicsit távolabbról csodálom őt így az elején, s megnyugodva látom, milyen ügyesen szopizik vagy éppen alszik a babakocsiban. A fiunkkal egyik sem volt könnyű menet. Három hete vagyunk kétgyermekes szülők, de sokszor még nem érezzük ennek a terhét, máskor meg olyan fáradtak vagyunk, mintha három-négy babát nevelgetnénk. Valószínűleg ez éppolyan normális, minthogy minden gyerek más és más.
Még nincs értékelve