Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az ember társa, a madár

Egy „rab” madarász és kedvencei, a „fogoly” madarak

Az ember társa, a madár
Él egy ember Jászalsószentgyörgyön, aki Budapestről költözött vidékre, hogy a madarainak kényelmesebb körülményeket tudjon biztosítani. Tóth János szerint a solymászat nem hobbi, hanem életforma, hiszen a madarak az év 365 napján igénylik az állandó foglalkozást. Szerinte, ha az ember egyszer felvállal egy állatot, felelősséggel tartozik érte, kötelessége biztosítani az életéhez szükséges legjobb körülményeket. Tóth Jánossal jászalsószentgyörgyi otthonában beszélgettünk.
– Mióta foglalkozik madarakkal?
– Nagyjából 30 éve sólymászkodom. Jelenleg a hortobágyi madárkórházban dolgozom, ahonnan havonta egyszer járok haza. Minden tiszteletem a feleségemé, aki otthon áll helyt, amíg én távol dolgozom. Gondozza a madarakat, a kutyákat, a kertet, és mellette Szolnokra jár munkába.
– Milyen madarakat tart itthon?
– Van két héjám, két Feldegg-sólymom, egy pusztai sasom és egy 18 éves hollóm.
– Mennyire könnyű megszelídíteni a ragadozó madarakat?
Presztízs Magazin
– Ha ismeri az ember a természetüket, jellegzetes szokásaikat, akkor könnyű velük bánni. Vannak egyszerűbben és nehezebben idomítható madarak, de mindegyikkel meg lehet találni a kapcsolatot. Sohasem szabad tulajdonként tekinteni az állatra, az ember társává kell, hogy váljék. Amikor hozzám kerül egy madár, mindig csak a kesztyűs kezemből kap ennivalót. Megtanulja azt, hogy van egy gazda és egy kesztyű, ami folyamatosan enni ad neki, és egy hívó hang, ami bármi lehet, például egy síp. Ez a Pavlovi reflex felfokozása, ha ez a három együttesen megjelenik, akkor azonnal egy táplálkozási folyamat indul el a madárban. Ahhoz, hogy ehessen, vissza kell térnie a kesztyűre.
– Mikor szoktak vadászni?
– A vadászati idényben, ami általában szeptembertől januárig tart. A következő időszak a vedlésre való felkészülés. Ilyenkor a legjobb minőségű táplálékból a legtöbbet kapja a madár, magyarul felhizlalom. Minél több vitaminhoz jut, annál szebb tollakat tud növeszteni. Ez az időszak februártól júliusig tart, a madarak bent élik életüket a röpdében, kicserélik a tollaikat. Ha befejeződött a tollváltás, ami több mint tízezer tollat jelent madaranként, akkor ismét kézre vesszük őket. Ilyenkor kezdődik az alapidomítás. Újra hozzá kell szoktatni az emberekhez, utcához, buszhoz, villamoshoz, autóhoz. Minden nap mozgatni kell valamennyit, s nekik ezt természetes dologként kell megélniük. Ilyenkor szoktuk visszavenni a kondíciójukat vadászkondícióba. Kínálgatni kell a madarat húsfalatokkal, és ha zavart helyen, például az utcán, a forgalomban elfogadja, akkor lehet kezdeni az alapidomítást, ami a madarak természetétől függően 5-15 napig tart. Ekkor a biztonság érdekében előkerül a röpzsinór. A fiatal madarakat is így idomítjuk. Egy kényelmes ülőkére leültetjük, megpróbáljuk átléptetni a kezünkre, ha megteszi, növeljük a távolságot és egyre messzebbről hívogatjuk. Ha 20 méterről minden hívó szóra a kesztyűre jön, akkor szabadon lehet engedni. Ilyenkor kimegyünk a vadásztársaság által kijelölt területre, műzsákmányra reptetni őket. Eszükbe jut, mennyire jó vadászni, és amikor elkezdődik a szezon, vadásztársaságokhoz megyünk el vadászatra.
– Mit szoktak enni a madarak?
– Kiváló táplálék a galamb, ami zsírszegény, jó összetételű hús. A hátránya az,
 
hogy sok betegséget hordoz. Ezért különböző tenyészetekből szoktunk húst beszerezni, például csincsillát, máshonnan fehér patkányt, napos csirkét, egereket, nyulakat vásárolunk. Az alapvető feladat az, hogy a táplálékbázist biztosítani kell a madarainknak. Időnként tartunk koplaló napot, kéthetente, hetente egyet-egyet. Minden nap friss táplálékra van szükségük, a húst általában mélyhűtőszekrényekben tároljuk. Röpdében nem szoktunk élő állattal etetni.
– Hogy érzik magukat fogságban ezek a madarak?
Sába
– A fogság nem jó szó. Ha az lenne, akkor a madár az első alkalommal igyekezne megszökni. Amikor egy egészséges állat szabad akaratából visszatér az emberhez, az nem fogság. Egy mondás szerint van a fogoly madár és a rab madarász, hiszen mi a madarainknak a rabjai vagyunk. A szoba nagyságú ketrec, ahol állataink élnek, a biztonságukat szolgálja. Olyan territórium, ahol a legjobb körülményeket teremtjük nekik. Ha fogságnak érezné, nem szaporodna, nem váltana tollat. A legkisebb stressz is befolyásolja a toll minőségét, ha rossz a madár tolla, nem tud repülni. Nálunk nagyon jól érzik magukat, bár az lenne a természetes, ha a szabadban élnék az életüket.
A solymászathoz a madarakat saját tenyésztésből biztosítjuk magunknak. Ha több madár is kel, akkor a szaporulatot elengedjük a hatóságok hozzájárulásával. A vadrepítés során az állatot kivisszük a szabadba, és amikor már röpképes, elengedjük. Ezután a természetben éli az életét, csak a táplálásáról gondoskodunk, napjában egyszer. Lassan megtanul vadászni, míg egy nap azt mondja, hogy köszöni a vendéglátást és elindul a saját útján. Egy nyugodt erdőrészbe ki van téve egy műfészek, esténként még beül a fészekbe aludni, aztán egyszer csak eltűnik. A madár ilyenkor dönt úgy, hogy a szabad életet választja.
– A feleségét ugyanolyan gazdának tekintik a madarak?
– Különbséget azért tesznek, de ez sokszor át is szokott fordulni. Volt egy húszéves tojó héjám, aki a feleségemmel állt párba. Fészkelési időszakban ki voltam tiltva a röpdéből. Feleségem bemehetett, bármit csinálhatott, nekem viszont vigyáznom kellett. Az átfordulás egy családon belül szokott előfordulni. Ez a héja szakaszolt, ha vadásztunk, én voltam a gazda, ha szaporodási időszak jött, akkor a feleségem. Ő itthon bármelyik madárhoz bemehet, úgy szoktattam őket, hogy elfogadják, mert bármi történhet. Legalább a családot ismerniük kell.
– Mit jelent, hogy együtt párzik az ember a madárral?
– Ez egy rítus. A tojó ugyanúgy viselkedik az emberrel, mint a szabad természetben a hímmel, ilyenkor lehet mesterségesen megtermékenyíteni. A héjákkal nehéz, mert a párzás 10-12 napján mehet oda a hím a tojóhoz, egyébként nem. Ha egy röpdében tartom őket, akkor a tojó megöli a hímet. A természetben a hím bedobja az ennivalót a fészekbe, vagy odaszállítja a tépőhelyre, felszól a tojónak, megy is a dolgára, mert könnyen zsákmánnyá válhat maga is. Ha elpusztul az anyamadár, akkor a 3-5 fióka is elpusztul a fészekben, mert az apa nem etet. A párzási ciklusnál és a fiókanevelésnél az embernek ugyanúgy kell viselkednie, mint a hím madárnak. Minden madárnak más-más fészkelési szokásai vannak. A sólymoknál például, amikor a hím viszi az ennivalót a kotló párjának, az el szokott repülni kicsit megmozgatni az izmait. Addig az apa ül a tojásokra, és sokszor úgy kell a tojónak kilökdösni a fészekből, nem akar leszállni a róluk. A hímnek nincs kotlási hőmérséklete, de olyan lelkesen akar segíteni, hogy úgy kell lebeszélni róla. A sólymok együtt etetik a fiókákat.
– A holló valóban házőrző?
Kokó
– Rosszabb! Az enyémmel 18 éve rongáljuk egymás idegeit. Úgy került hozzám, hogy mérgezett táplálékot fogyasztottak a szülők, bevitték a fészekbe is, és ez az egy fióka élte túl. Néhány naposan került ide, a hatóságoktól kértem hozzá az engedélyt. Rendkívül okos, soha nem felejt el semmit, tudatosan gondolkodik, tudatosan tud gonosz lenni, keményen védi a sajátját, legyen az ember, bármi. Ha a közelembe jön valaki, azt megtámadja. Amikor a feleségem segíteni akart, hogy feljebb húzza a kezemen a kesztyűt, amikor rajta ült a madár, akkorát ütött a kezére a csőrével, hogy majdnem eltörött, hetekig fel volt dagadva. A holló rendkívül veszélyes tud lenni. A nevelt madár nem tudja eldönteni, hogy ő ember, vagy én vagyok holló. Ugyanúgy viselkedik velem, mint egy másik madárral, és nem fogja fel, hogy az én reflexeim sokkal lassabbak, mint az övé. Ha odacsap a csőrével, nem tudom elkapni, mint egy másik madár. Balszerencsés csapással a halántékot is be tudja szakítani. A holló odacsap, csíp, csavar és szakít. Olyan a seb, mint a görögdinnye, ami meg van lékelve. Mivel dögevők, fertőzőek. A holló első életévében csapatban él a természetben. A hímek szeretnék elnyerni a tojók tetszését, és ha létrejött a pár, utána már együtt élik az életüket. Ha ez a madár az embert ismeri meg első életévében, akkor az embert tekinti fajtársának. Az enyém is csak velem hajlandó párzani, senki mással. A feleségem sem mehet be hozzá. Elvárja, hogy minden nap odamenjek hozzá, babusgassam, fészket rakjunk. A nevelt madarak megkövetelik a fészekrakást. A sólyompárra rá van bízva, hogy építgessék a párkapcsolatukat, fészekaljat rakjanak. A héjával együtt fészkelünk. Ez abból áll, hogy beviszek a röpdébe egy csomó gallyat, ő kiválogatja, ami tetszik neki, abból megépíti a fészket, amihez nem nyúl, azt kiviszem, újat teszek be, a végén zöld ágakat. Ugyanazt kell eljátszani, mint a szabad természetben.
A beszélgetést kint a röpdéknél folytattuk. János egyenként mutatta be a madarait. Zeusz és Leila – a sólyompár – kicsit idegenkedve nézett, mikor bementünk hozzájuk. A héjákat, Rozit és Samut külön-külön kihozta a gazdájuk az udvarra. Közben Sába, a pusztai sas, akin a vedlés a legjobban látszott, méltatlankodva kaffogott, hogy nem vele foglalkoznak. Legtávolabb lakik Kokó, a holló. Boldogan dörzsölte csőrét a gazdája arcához, amikor meglátogatta. Szemmel látható volt, hogy itt nem a madarak a foglyok, hanem a gazdájuk.

 

Átlag: 5