Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az időmérőművész

Becsei Áront évről évre, óráról órára a lehetetlen hozza lázba

dr. Szász Adrián | ifj. Nagy György | 2020.04.26. |
Becsei Áron
Az időmérőművész
Terjedelmes szakmai cikkek, portrék, interjúk jelennek meg neves külföldi lapokban – például a The New York Times-ban – Magyarország egyetlen független órakészítőjéről, Becsei Áronról, miközben itthon még mindig viszonylag kevesen ismerik őt. Pedig amit csinál, az szó szerint páratlan: egyedi karórákat épít a nulláról, egy-egy példányon akár több mint egy éven át dolgozva. Van, hogy a végeredmény felett a világ legnagyobb gyártói is összedugják a fejüket, a gyűjtők pedig egy vagyont hajlandók áldozni egy-egy különleges darabért. Áron és a Bexei márkanév alatt futó órák a szakmában mára az abszolút világelithez tartoznak, miközben a mester továbbra is szerényen, végtelen alázattal teszi a dolgát, és a reflektorfény helyett a műhelyében érzi magát igazán jól.
– Nemrég egy szingapúri független órás kiállításon járt, mit mutatott be ott?
– Egy friss munkámat, egy percütő mechanizmussal ellátott Grande Sonnerie karórát, amit csaknem másfél esztendőbe telt megépítenem.
 
Mint egy gyermek születése
 
– Tudtuk, hogy időigényes munka az egyedi óraépítés, de hogy ennyire…
– Egy-egy alkatrész elkészítéséhez sokszor előbb a segédszerszámokat kell megalkotnom. Aztán egy alapóránál is van vagy kétszáz alkatrész, ezek legyártása egyenként legalább tíz műveletet igényel, vagyis a legegyszerűbb óra megépítése is minimum kétezer művelet.
 
– Itt pedig szinte minden egyes alkatrész az Ön keze munkája.
– Csak pár apróság van, amit nem én gyártok, például a főrugó, a hajszálrugó, a rubinkövek. A többi – a csapágylemez, a tartóhidak, a tengelyek, a fogaskerekek, a számlap, a mutatók, sőt még a tok is – az én munkám, ami nagy szabadságot ad a tervezésnél. Ez kell is, mert a fő profilom az egyediesítés, még nem készítettem két egyforma órát. A karórák vannak nálam fókuszban, ez volt mindig az álmom, és erre is van a legnagyobb igény. Kihívás, mert kicsik az alkatrészek, szűkek a tűrések, precíznek kell lenni. A csapágyillesztésnél ezredmilliméterek is számítanak. Amit lehet, házon belül oldok meg, így rugalmas lehetek az egyediesítésben. 
 
Presztízs Magazin- Jellemzően kiknek készülnek az egyedi órák?
– Olyan gyűjtőknek, akik szinte maguk is szakértők. Főként üzletemberek, akik az óragyűjtő hobbijuk kapcsán egymást is megtalálják, kis csoportokat alakítva, amelyeken belül megosztják a tapasztalataikat, megmutatják az új szerzeményeket. Hosszú idő után magyar megrendelőm is van, sőt többen akadnak, akik több órát is rendeltek már tőlem.
 
– Mennyire közösen tervezi meg velük, hogy pontosan milyen legyen az adott darab? 
– Van egy tervezési fázis, amely során 3D-ben is lemodellezem az órát, hogy pontosan lássuk – akár meg is foghassuk – a méreteket és a formát. A koncepciót folyamatosan, együtt alakítjuk a megrendelővel, s a végleges terv a készítés során már nem változik. Volt, amelyik úgy indult, hogy az illető felskiccelt nekem valamit egy szalvétára, én pedig elkészítettem a látványtervét. Így lesz minden egyes munka új kihívás. És nemcsak a tervezés közös élmény, hanem az óra készítése során is folyamatosan küldöm az információkat, hogy hol tartunk. Szeretik ezt a fajta kapcsolattartást, mintha egy gyermek születését követnék végig.
 
– Mennyiben szoktak találkozni a megrendelő dizájn-kívánságai a működőképesség követelményeivel?
– Muszáj a kettőt összehangolni. A dizájnt tekintve az ázsiai piacon jobban szeretik a díszített dolgokat, míg az európai vevőknek a minimalista megjelenés a szimpatikusabb. Nemrég egy kifinomult ízlésű thaiföldi vevőm azt kérte, hogy az órája ne legyen hivalkodó, de látsszanak a működtető elemei. Egy másik a saját köveivel kirakott órát kért, amihez kézzel csiszolt, eltérő méretű köveket kaptam, így egyedileg kellett leméretezni mindet, s ennek megfelelően kialakítani a foglalatot. Ami az összesnél számít: az élletörések karcmentesek legyenek, a belső élek sarkosan, ne legömbölyítve találkozzanak, és a polírozás fajtája sem mindegy.
 
Presztízs Magazin– A megrendelőkkel tehát szoros a viszony. És más független órakészítőkkel?
– A hosszú projekteknek hála a megrendelőkkel szinte baráti kapcsolat alakul ki a közös alkotási folyamatban. A kiállításokon már kész órákat állítok ki, ezeknek megvan a gazdájuk, akikkel úgy állapodunk meg, hogy ha a térségükben van kiállítás, oda kölcsönadják az órát. Szeretik is, büszkék rá, ha ki van állítva. A független órakészítők közt pedig nincs klasszikus értelemben vett rivalizálás, mert kevesen vagyunk és nem egymás elől vesszük el a vevőt, hanem gyakorlatilag egymásnak adjuk, mert mennek tovább ahhoz, akitől még nincs órájuk.
 
– Otthonosan mozog már, elles másoktól is ezt-azt a szakmai kiállításokon?
– A legjobban a műhelyemben érzem magam, de ha órákról, szakmai dolgokról kell társalogni, azt ezeken a fórumokon is szívesen megteszem. Mindenkinek megvannak a kis műhelytitkai, amiket vagy elárul, vagy nem. A svájciaknak általában az az előélete, hogy nagyobb cégeknél dolgoztak, ott látták a technológiát, és az alapján indultak el. A nagyobb cégeknél is vannak titkos receptek ahhoz, hogy egy óra a high end szegmensbe kerüljön.
 
Minden darab prototípus
 
– Ön milyen tervekkel – és esélyekkel – indult el anno a szakmában?
– Kezdettől fogva a legfelső szegmenst, az abszolút top minőséget tűztem ki célul. Mára hálaistennek sikerült bekerülnöm egy igen szűk körbe, amely nemzetközi szinten sem számlálhat tíz embernél sokkal többet. Világviszonylatban is kevesen tudnak ugyanis saját óraszerkezetet kifejleszteni, még a nagy cégek is gyártótól veszik a sorozatgyártott szerkezeteket. Ami így, Svájctól távol hátránynak tűnt – hogy nem tudtam kész szerkezetet és alkatrészeket venni –, azt az előnyömre fordítottam: rákényszerültem, hogy magam fejlesszek technológiákat, én készítsem az alkatrészeket is. Ha kell, akár új gépet is építek mindehhez.
 
– Órás családba született, már a nagyapja, majd az édesapja is órákat javított. Ön 2008-ban alapított saját céget, de már előtte is fejlesztett órákat. Mit szólt ehhez az édesapja? 
– Apai szemmel nézve eleinte féltett, hiszen egy jól bejáratott utat hagytam el egy teljesen bizonytalanért. Sok kérdést feltett, főleg azt, hogy vajon lesz-e kereslet egy saját márkára. Elmondhatom: szerencsére „lett belőle valami”… így ő is büszke rám. Már visszavonult a javítás-restaurálás világából, de otthon van egy kis gyűjteménye, amit magának újítgat.
 
Presztízs Magazin– Milyen iskolákba járt, hogy elsajátítsa a hivatás tanulható elemeit?
– Középiskola után elvégeztem az állami órásképzést, ami már nincsen, de akkor megtanított az alapokra: szervizelni, szétszedni-összerakni az órákat. A tervezés, a finommechanika már régóta érdekelt, így elvégeztem a műszaki főiskolán a gépészmérnök szakot. Ezek egyvelege a családi háttérrel együtt felkészített rá, hogy a nulláról elkészítsem az első saját konstrukciót.
 
– Amely konkrétan mi volt?
– Jártuk édesapámmal Európa-szerte az órás múzeumokat, és a bécsiben akadt meg a szemem egy miniatűr, elöl ingás asztali órán, egy Zappleren. Mint megtudtam, a régi órások 100-200 éve azon versengtek, ki tud belőle kisebbet csinálni, és úgy döntöttem, modern órásként csatlakozom a versenyhez. A miniatűr ingaóránál, amit készítettem, tudomásom szerint azóta sincs kisebb a világon. Pénzérme méretű, és már ennél is fontosak voltak az apró részletek, az utolsó kis mozzanatig. Még a felhúzókulcsán is kézzel vésett díszítés látható. A hátulján a csapágylemez kékített acéllemezekből áll, kis kéziszerszámokkal, kézifűrésszel vágtam ki.
 
– Nyilván idő kellett, hogy erre a tudásra és elhivatottságra vállalkozást alapíthasson. Mik voltak a lépcsőfokok? 
– Édesapám mellett restaurálással kezdtem, volt egy kisesztergám, majd egy komolyabb gépem, mellyel már marási feladatokat is végeztem, aztán meglett az első CNC-gépem, és így tovább. A restaurálások után, az első hobbi-mesterdarabokkal a feleségem és én felkerestük az AHCI (Académie Horlogère des Créateurs Indépendants: Független Órakészítők Akadémiája) elnökét, az ő buzdítására elmentünk a Baselworld kiállításra, és a pozitív visszacsatolás után alapítottunk vállalkozást. Azóta is imádok kísérletezni, még hasznos is volt, hogy nem svájci iskolákban tanultam, illetve ottani cégeknél dolgoztam, mert így nem szűklátókörrel nézem, hogy valamit „csak így vagy úgy” lehet megoldani. És biztos, hogy sikerült sok esetben legalább olyan jó vagy jobb technikát kialakítanom, mint nekik. A mai napig a lehetetlennek tűnő feladatokat szeretem, ezek hoznak lázba, a megoldandó problémák éltetnek.
 
Presztízs Magazin– Amit most csinál, abban minden benne van, amiről korábban álmodott? 
– Középiskolában dizájner programozóként képzeltem el magam, sőt aktívan vízilabdáztam is, mégsem ezeken a vonalakon teljesedtem ki. Beleszerettem a mostani tevékenységembe, mert tényleg minden megvan benne, amit valaha csinálni akartam. Függetlenként, kreatív feladatokkal foglalkozom, és a gépek tervezésében, fejlesztésében ott a számítástechnika is.
 
– Milyen árat kér egy-egy alkotásáért?
– Az alapmodellek nettó 60 ezer eurótól indulnak, ez változik az egyediesítéstől függően. Ha teljesen a nulláról kell kifejleszteni egy szerkezetet vadonatúj konstrukcióban, azt a nagy cégek is éveken át tervezőcsapatokkal végzik. El lehet képzelni egy prototípus fejlesztésének költségeit, s nálam lényegében minden óra prototípus. Eddig összesen körülbelül húsz órát készítettem. Míg egyedül dolgoztam, évente egyre volt időm, mióta kollégákkal, 3-5 darabra.
 
Kis órán a nagyok szeme
 
– Mely munkafolyamatokat nem félt kiadni a kezéből, s másra bízni?
– Az egyik kolléga már négy éve nálunk dolgozik a gépkezelésben, szerszámkészítésben, sőt egy-két tervezési feladatban is. Ketten a finomításokat készítik elő, alkatrészeket csiszolnak, políroznak, az összeszerelésben segítenek, egy munkatárs pedig a gépépítésen dolgozik, neki például villamossági munkákban veszem hasznát. De annyi a feladat, hogy mindenki szabadon fejlődhet, tanulhat bármikor újat és újat.
 
– Mi alapján választotta ki őket?
– Kettejüket ajánlás alapján, a többieket jelentkezők közül. Volt, aki a próbafeladataival győzött meg. Számít nálam a türelem és a nyitottság, hogy az illető tudjon és akarjon is fejlődni. Nagyon lényeges a beállítottság, mert szinte minden megtanulható gyakorlással, persze nem árt, ha van mellé némi kézügyesség.
 
Presztízs Magazin– Szigorú főnök? 
– Erről nem engem kellene kérdezni, de szerintem fontos, hogy mindenki jól érezze magát abban, amit csinál. Az elsődleges, hogy meglegyen a komfortérzet, mert ezt a munkát csak nyugodtan lehet végezni, stresszelve kizárt. Inkább családias nálunk a hangulat, nem főnök-beosztotti a viszony. Ez segíti a kitartást, hogy ha 10-szer nem úgy sikerül valami, ne dobd el, hanem próbáld, míg meg nem oldod. Nem számít, ha pár napot is eltöltesz egyetlen dologgal, a lényeg, hogy a végeredmény olyan legyen, amilyet megálmodtunk. Itt nem a sebesség a fontos, hanem a pontosan és gondosan elvégzett feladat.
 
– Fizikailag vagy fejben veszi jobban igénybe a munka?
– Az agyamat 0-24-ben járatom. Amíg egyedül dolgoztam, addig is tele volt a fejem, mire A-tól Z-ig elkészült valami, ma pedig már a munkatársakat is menedzselni kell. Rendszert vinni a folyamatokba, dokumentálni őket. De a vállalási határidők ésszerűsítése érdekében előre kellett lépnünk létszámban, úgy, hogy a színvonalat tartsuk, sőt, ha lehet, tovább emeljük.
 
– Miben méri le a fejlődést?
– Az általános cél az, hogy az aktuális munkám legyen egy fokkal jobb, mint az előző. A műhelyfejlesztés mindennapos feladat, az összes óra az aktuális maximális tudást kell, hogy tükrözze. Szerencsére egy tíz évvel ezelőtt készültről is a mai napig szuperlatívuszokban beszélnek, holott én a mai szememmel már látom, mit lehetett volna még hozzátenni.
 
– Ön miért nem visel órát?
– Mert ahányszor elhatározom, hogy csinálok egyet magamnak, és elkezdem nyersen a szerkezetet, mindig jön rá jelentkező, s akkor magamat érthetően hátrasorolom. Most is van egy tervem, az eddigi 42 milliméteres átmérőjűek után egy 38 milliméteres karóra, ebből mindenképp szeretnék magamnak is csinálni egyet, egy letisztultabb fazont, amiből akár egy kisebb széria is lehetne. Mert kiállításokon sem mindenki vágyik teljesen egyedire, és adott esetben nem is tud egy évet várni rá. Persze a széria is abszolút az én stílusomat tükrözné.
   
Presztízs Magazin– Van olyan munkája, amelyre eddig a legbüszkébb? 
– Talán az első karórám 2008-ból, egy háromtengelyű tourbillon karóra. Nagy mérföldkő volt, az első Magyarországon készült karóra, azaz történelmi darab. Akkor lettem tagja a Független Órakészítők Akadémiájának is. A legtöbben az egyszerűbb óráktól haladnak a bonyolultabbak felé, én viszont azt a stratégiát választottam, hogy megmutatom a maximumot, amit tudok, sikerült is felhívnom magamra a figyelmet. Amikor megjelent ez a 2008-as óra egy kiállításon, összefutott a szakma, és ott tanácskoztak a vitrin előtt a nagyobbnál nagyobb óramárkák konstruktőrei, tervezői. Ez volt számomra az igazi elismerés.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------
 
Társ
„Feleségemmel, Eszterrel 2003 óta alkotunk egy párt, együtt alapítottuk a céget. Nélküle nem is működne. A vállalkozásirányítást, a marketing részt abszolút leveszi a vállamról – de például a galvanizálást is ő csinálja –, így én csak az órakészítésre koncentrálhatok.”
 
Alapanyagok
„Az acélt Svájcból, a sárgaréz elemeket sok esetben itthonról, a szerkezet alapanyagát, az alpakkát – ami egy nikkelötvözet – Németországból szerzem be. Itt nyers lemezekre, rudakra kell gondolni, amikből kialakítom az alkatrészeket.”
 
Presztízs MagazinKuriózum
„Készítettem egy olyan asztali órát, ami öröknaptárrendszerrel van ellátva, mechanikusan beprogramozva, hogy milyen hosszú az adott hónap, tudja a szökőéveket is. Ha folyamatosan járatnánk, 100 évente kellene utánaállítani.”
 
Garancia
„Az órákon ötévente szükséges egy szervizt csináltatni, ekkor kitisztítjuk őket. Ezt kötelezően én végzem, ez esetben a garanciám az órára élethosszig szól.”
 
Szponzor 
„Kerestek már befektetők, de függetlenek akartunk maradni, a lassú növekedést választottuk.”
 
Kiállítások
„2019-ben Svájcban, Kínában, Szingapúrban jártunk például. Az USA felé is nyitunk, a Közel-Kelet pedig akkor lesz igazán elérhető, ha lesz szériánk vagy pár hónapos vállalási határidőnk, mert arrafelé türelmetlenebb a piac.”
 
Aktuális
„Éppen a 2008-as első karórám újabb változatán dolgozom, ami, ha elkészül, a legkisebb háromtengelyű tourbillon karóra lehet a világon. Ennél a típusnál igen nehéz elérni, hogy ne legyen túl vastag, de nekem most ez a célom, hogy még többek számára vonzóvá tegyem.”
 
Szíjak
„Az órákhoz kézzel varrott, logózott szíjakat kínálunk, egy palettáról lehet választani.”
 
Presztízs MagazinÖtletek
„Sűrűn jönnek. Sokszor este, ilyenkor felírom őket valahová, hogy el ne felejtsem. Főleg, amikor új fejlesztésbe kezdek. Most is aktív periódus van, folyamatosan ezen jár az agyam.”
 
Szabadidő
„A család kapcsol ki, velük csinálunk programokat. Két gyermekünk van, egy tízéves leány és egy hétéves fiú. A munkától teljesen sosem tudok elszakadni, noha őket most még nem köti le, amit csinálok, de ha később érdeklődnek, szívesen átadom nekik a tudásom.”
Még nincs értékelve