Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az út, ami összeköt és elválaszt

Róth József | 2011.02.11. |
Az út, ami összeköt és elválaszt
Az emberek által használt útvonalak már a Római Birodalom idején is az egyik legfontosabb civilizációs lépcsőt jelentették. A kijelölt, karbantartott utakon gyorsabban tudott haladni a hadsereg és a kereskedők is biztonságosabban tudtak közlekedni a városok között. Mára már oly jelentősek lettek a szilárd burkolatú utak, hogy az emberlakta települések már-már elképzelhetetlenek aszfaltozott bekötőút nélkül. Azt nem is sejtenénk, hogy ami az út két végét összeköti, a két oldalát elválasztja.

Az állatok élőhelyeinek szempontjából egy autóút vagy vasúti vágány olyan határ, mely az azok két oldalán élő fajtársakat elszigeteli. Az emlősök, hüllők és kétéltűek számára az utak többnyire áthatolhatatlan akadályt jelentenek, amit mi sem bizonyít jobban, mint az egyes állatok szaporodási időszakában tapasztalható tömeges, autók által okozott elhullás. Évente több ezer sün, béka, sikló és gyík végzi a gépjárművek kerekei alatt, pusztán azért, mert az élőhelyüket kettészeli egy út.

A közvetlen állatpusztuláson túl rejt még egy, talán az előzőnél is nagyobb problémát az állati populációk szegregációja, és ez nem más, mint a különböző csoportok genetikai keveredésének akadályozása. Évszázadok óta ismert jelenség, hogy ha egy bizonyos faj egy csoportjának tagjai rendszeresen egymás közt választanak párt, genetikai állományuk roppant hasonló lesz, így a korábban rejtve maradt gének által kódolt betegségek felszínre kerülhetnek. Ezt a jelenséget nevezzük beltenyésztettségnek.
 
Beltenyésztettség előfordulhat akkor is, ha egy utakkal körülzárt vizes terület békái közé nem kerül időről időre egy-egy egyed valamely más, nem rokon csoportból. Hasonló a helyzet bizonyos vadásztársaságoknál is, ahol a szakemberek figyelemmel kísérik a vadállomány származását és meghatározott időközönként az ország egy távolabbi részéről szállítanak tenyészállatokat. Itt azonban az állandó felügyelet biztosított, hiszen a vadállomány gazdasági célt szolgál, míg ez nem mondható el a valódi vadállatokról.
 
További problémát jelentenek a nagyvadak, melyek gyakran okoznak autóbalesetet, mikor az utakon áthaladva autó rohan beléjük. Itt persze azon túl, hogy a járműben óriási kárt tudnak okozni, veszélyt jelenthetnek a sofőr és az utasok egészségére és életére, valamint az állat elhullása a vadásztársaságnak nem kis anyagi kiesést okoz. Mindezt tetézi, hogy jogi vita alakul ki, mivel az autós a társaságot okolja, amiért nem kerítik el az állatokat, a vadászok pedig az autósokat, amiért nem veszik figyelembe a vadveszélyre felhívó táblákat. Hiába lehet kényelmesen és gyorsan közlekedni az úton, ha az a kórházba vezet…
 
Az utakra szükség van, ugyanakkor megoldást is kell(ene) találni az állatok életterének megőrzése érdekében. Ehhez persze rengeteg tudományos vizsgálatra, megfigyelésre, kísérletre lenne szükség, ami pedig óriási összegeket képes felemészteni. A pénznek pedig mindenki híján van.
Még nincs értékelve