Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Ballada a fegyverkovácsról

Szabó István kezében szó szerint megfordult a fél magyar történelem

dr. Szász Adrián | dr. Szász Adrián | 2020.06.17. |
fegyverkovács
Ballada a fegyverkovácsról
Hatvanesztendős, harminc éve kezdte a szakmát, több mint húsz éve népi iparművész. Állami méltóságoknak, politikai vezetőknek ajándékoztak a keze munkáiból, közel ezer kardot készített frissen avatott honvédségi tiszteknek. Múzeumok őrzik a műtárgymásolatait, de önálló kiállítása is volt már. Mesterremek, Arany Nyírfaág és Hagyományőrző Díj birtokosa, s még mindig napról napra alig várja, hogy belekezdhessen az aktuális munkájába, „hogy érezze az izzó vas és szén semmivel össze nem téveszthető szagát, lássa a bórax fröccsenését, hallja az üllő és a kalapács csendülését”. Szabó István fegyverkészítő kovácsmestert nyíregyházi birtokán kerestük fel.
Honfoglalás kori, illetve Hadik András-féle szablya, Zsigmond király sárkányos rendi kardja, Fringia huszárfegyver és huszársisak, láncsapka, hegyestőr, jatagán, hóhérpallos – sorolja, mi mindent alkotott, s már lapozgatjuk is az albumot, amely munkássága mérföldköveit őrzi fényképekben. Csillannak a pengék, és csillan István szeme is, ahogy a kezdetekről mesél. – Tízévesen határoztam el, hogy fegyverekkel szeretnék foglalkozni, már gépészeti szakközépiskolába is azért mentem, hogy közelebb kerüljek a vashoz. Emlékszem, nagyapámék háza előtt állt egy japán akácfa, arról csak levágtuk a megfelelő ágat, madzagot kötöttünk rá, így eszkábáltunk íjat az unokaöcsémmel. Kettőnk közül én voltam a hanglérabb – használ egy sajátos szabolcsi kifejezést, amely azt jelenti: szájhős. Pedig nemcsak a szája volt nagy, hanem a lelkesedése, a munkakedve is. – Amikor a nagybátyám építkezett, betonvasból kardot készítettem, noha nem akadt ehhez értő mester a rokonságunkban, az apám hentes volt. Később viszont így én csinálhattam neki a késeket, hiszen ez lett a hóbortom, miután láttam a Tenkes kapitányát, majd a Sandokant a tévében. A fémrestaurálás tudományát pedig már a Hajdúsági Múzeum munkatársaként sajátítottam el, akkoriban Hajdúböszörményben éltünk. 
 
Tűzhely és sárkányok
 
Presztízs MagazinRégi vágású mester, aki „mindennél többre becsüli a kézi munkát és a veleszületett, majd a hosszú évek alatt vasszorgalommal csiszolt ügyességet, szépérzéket, valamint a kovácsok számára elengedhetetlen testi erőt”. Ezt István honlapján olvasom, mert – a korral haladva – ilyen is van neki. Mindezt élőszóban még szemléletesebben fogalmazza meg: – Ez nem olyan, mint a Lolka és Bolka varázsceruzája, hogy lerajzolom gyorsan a kardot, megfogom és átváltozik igazivá, aztán már vihetik is. E mögött irgalmatlan mennyiségű kézműves munka van. A „Hogyan készül?” tévésorozatban úgy mutatták a lovagkard készítését, hogy egy acéldarabot számítógép által vezérelt marógéppel körbemartak, hőkezelték és kész. Egy másik ismeretterjesztő műsorban nagyflexszel alakították a pengét… Na, nálam ez úgy kezdődik, hogy begyújtok a kovácstűzhelybe, és melegen kikovácsolom! 
A múzeumok általában egy-egy hiteles másolat elkészítését kérik eredeti fegyverekről, illetve fegyverzetről, melyeket István helyben való tanulmányozás vagy fotók, leírások alapján alkot meg. Egyik legillusztrisabb munkája az a kard volt, melyet Luxemburgi Zsigmond magyar, német és cseh király, német-római császár, a magyar történelem második leghosszabb ideig regnáló uralkodója (1387-től 1437-ig volt övé a magyar trón) ajándékozott V. Henrik angol királynak.
Presztízs MagazinA béke kardjaként is emlegették, mert az ajándék célja a százéves háború lezárása volt, majd később York városának a díszkardja lett. A fegyvert aranyvésetek, a Sárkány Lovagrend jelvényei díszítik, az eredeti 1408 és 1416 között készült, s ma York városának polgármestere hordozza körbe a helyi ceremóniákon. István ebből négy hiteles másolatot is készített, többek közt az angol nagykövet kérésére, aki, amikor meglátta az egyik másolatot, megjegyezte: szebb, mint az eredeti. Egy másik példány a felújított siklósi várba került, egy pedig most is Istvánnál van, büszkén és vigyázva mutatja, tisztogatja, simítja végig munkás kezeivel a körülbelül két és fél kilogramm súlyú, figyelemre méltó hidegfegyvert. Hozzátéve: míg a kardhüvelyen látható sárkányokat az eredetin öntötték, ő kézzel alakította ki.
 
Ahogy a jó pap
 
Presztízs MagazinS ha már megemlítettük a siklósi várat, ahová mintegy negyven darabból álló fegyverkészletet – fokosokat, alabárdot, ökölpajzsot, huszártárcsát, lovagi lándzsát, kétkezes kardot, török-perzsa fegyvereket, muskétát – rendeltek a mestertől, lássuk, milyen megrendelőknek dolgozott még az évek során! Miniszterelnököknek például, pártállástól függetlenül, hiszen nem győzi hangsúlyozni, hogy ő kézműves, nem politikus. Köztársasági elnöknek – volt, hogy a magyar államfő az ő egy-egy munkáját ajándékozta bolgár kollégájának vagy éppen a nagy harcos hírében álló jordán királynak. István most is dolgozik egy hiteles másolaton, amire a Geszterédi Aranyszablya Társaság kérte fel, ennek átadásán is ott lesz várhatóan a köztársasági elnök. A fegyverkovács hozzászokhatott már a diplomácia részéről érkező – olykor váratlan és sürgős – kérésekhez. Előfordult, hogy rátelefonáltak: egy 1837-es mintájú damaszkolt szablyát kérnek exkluzív ajándéknak, díszdobozzal, bársonybélésben, extrán rövid határidővel. Még szárítgatták otthon a fegyver frissen elkészült dobozát a feleségével, amikor jött érte egy hatalmas autó, termetes biztonsági őrrel, s elvitte – az akkori kormányfőnek.
Presztízs MagazinDe természetesen nemcsak politikai és állami méltóságok, hanem például a Hadtörténeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum, a Sárospataki Vármúzeum, a Nagykereki Múzeum és a szlovéniai Lendvai Múzeum is előszeretettel dolgoztat Istvánnal, aki maga is múzeumok könyveit, gyűjteményeit bújva tanulta ki a szakmát. Egészen a közelmúltig, nyolc éven át készítette a magyar honvédelmi vezetés megbízásából a Ludovika Zászlóalj végzős hallgatóinak az avatási szablyákat, sőt a Honvéd Koronaőrség hidegfegyvereinek legyártásával is őt bízta meg a Honvédelmi Minisztérium. – Ezek közül is minden darabot, azaz több százat egyesével kovácsoltam le. A feleségem támogatásával, aki mára szinte mindent tud a fegyverkészítésről, épp csak nem gyakorolja. Vele költöztünk ki erre a Nyíregyháza melletti birtokra, a fegyverműszerész, majd a vadászpuskaműves képzésre már innen jártam el. Amióta megvagyok, mindig tanultam, hogy minél több mindenre minél több irányból legyen rálátásom. Mert nem kell mondanom, kovácsból is van sokféle: szegkovács, lópatkoló, kardcsiszár… Én pedig már mindent meg tudok csinálni egy kardon vagy egy lőfegyveren, így a műhelyem nemcsak fegyverkészítő, hanem fegyverjavító műhely is.
 
Pengék őrzik a kézjegyét 
 
Presztízs MagazinIstván az edelényi vár rekonstrukciójakor még mellvértet is készített, bár azt mondja, a páncél azért jóval nagyobb terület annál, hogy abba is csak úgy belemerüljön. A fegyverkészítéshez és -javításhoz szükséges speciális szerszámokat azonban gyakran ő alkotja meg magának a műhelyében, nemigen szorul másra. Úgynevezett tanítványa viszont volt már, ő nemcsak megtanulta mellette a hivatása fortélyait, hanem azóta is visszasegít bármiben, amiben István igényli. – A puskák világa megint más. Még nagyobb felelősség tán, így csak olyat javítok, amihez előtte a tulajdonosa nem piszkált hozzá. És ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs olyan puska sem, amely mindenkinek egyformán jó volna. Pedig a vadászpuskának olyannak kell lennie, hogy ha felkapod, kapásból a célra tarthasd. Én is vadászom, így tudom, hogy a fácán nem várja meg, hogy forogjak, célozgassak. Ott kapáslövés kell, másfél másodpercen belül. Mert a fácán „repülőgép-üzemanyaggal” repül, s már kiáltja is: viszlát!
Presztízs MagazinLassan mi is elköszönünk a mestertől, aki pedig sok mindenről tudna mesélni még. Kifelé sétálva meg is teszi. Háromélű tőrökről, fiatal menyecske által a vőlegényének nászajándékba vett másfélkezes lovagkardról… Utászkardról, melyet a vízügy gátőrkardként adott a dolgozóinak. A pengékbe sütött mesterjegyéről, amely – ezt már mi mondjuk – a műtárggyal együtt őt is halhatatlanná teszi. Arról, hogy valaha íjászkodott, és a Déri Múzeum történésze felkérte egy tizenhetedik századi számszeríj rekonstruálására, ráadásul kiválasztotta a korabeliek közül a legnagyobbat, legerősebbet. Búcsúzóul a fegyverkovács még elővarázsol a kedvünkért egy íjat, nehogy kimaradjunk az élményből. Ránk is átragad a lelkesedése, majd bezárja maga mögött a faillatú kis műhelye ajtaját, miközben megjegyzi, hogy annyira szereti ezeket a régi fegyvereket, hogy a legszívesebben mindent csak saját magának készítene, de hát meg is kell élnie valamiből…
Még nincs értékelve