Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Csak egészség legyen – és ritmus!

Perger István „Guszty” akkor boldog, ha (a) jó ütemben segíthet

dr. Szász Adrián | Pálfi Balázs | 2020.01.09. |
Csak egészség legyen – és ritmus!
„A dobos általában hangot akar. Hogy amikor leül egy dobhoz, és megszólaltatja, azt érezze: wow! Az a lényeg, mit szeretne hallani, abból kell visszakövetkeztetni arra, hogyan érhetjük el az adott hangzást. Ám a hangnak, ami a dobból jön, hatvan százaléka a kézben van… Ha veszek egy kétmilliós felszerelést, az még nem fog úgy szólni, hogy wow, ha nem tanulom meg ütni. És a háromszázezres is lekörözheti, ha azt jól hangolják és használják.” Perger István „Guszty”, a Gustavito dobok készítője pomázi otthonában mesél minderről, miközben a teraszán – egy tejes tea és egy hosszú kávé mellett – röviden végigvesszük, honnan indult, hogyan lett belőle dobkészítő. Szeme csodálattal követi a felettünk elhúzó repülőgépeket, így mindjárt adódik a kérdés: miért nem, mondjuk, pilótának állt? Bár az egyik szerelme – stewardess felesége – így is a „felhők közül” érkezett. A másik viszont a zene világából…
Már nem emlékszik, Istvánból hogyan lett Guszty, többen is a keresztapjának vallják magukat. Az azonban biztos, hogy a család egyetlen zenésze édesanyja nagybátyja volt: az a Kőszegi Pál, aki jó pár évtizeddel ezelőtt a népszerű tévétorna muzsikáját is szerezte. Mert „egy kicsi mozgás mindenkinek kell”! Guszty első találkozása a dobolás lehetőségével emlékezetes. – Belépett egy akkora férfi az általános iskolai osztálytermünkbe, hogy le kellett hajolnia ahhoz, hogy beférjen az ajtón. Balázs Oszkár zenepedagógus volt az, és megkérdezte, ki akar dobolni. Nem tudom, miért, de majd’ kiestem a padból! És nem egy dobfelszerelés lebegett a szemem előtt, hanem az üstdobok egy szimfonikus zenekarból. Így lett Oszi bácsi a tanárom, s amint két értelmes hangot elő tudtam csalogatni, már beállított a nagyok közé. Ez egyszerre óriási öröm és felelősség volt.
Presztízs MagazinA „nagy fertőzés” – amelyből hősünk azóta sem gyógyult ki – viszont csak ezután jött. Egymás után két fronton is. Az egyik a pestszentlőrinci tiniklub, ahol Berki Tamás dzsesszénekes és -zenész tartott négyrészes dzsessztörténeti előadást, amely közös zenélésbe torkollt, afrikai kézi ütős hangszerekkel. – Tamás tehet mindenről! Meg Carlos Santana Amigos című bakelitlemeze, amelyet nem sokkal később egy haveromtól kaptam kölcsön. Annyira elragadott a latin hatás, hogy vettem egy pár kongát, és tizenévesen elindultam az úton… – idézi fel Guszty a kezdeteket. Az út a zenélést jelentette, meg a kereseti forrásnak kitanult autóvillanyász szakmát – itt tudjuk meg, hogy a pilótahivatásba sokkal több tanulást kellett volna fektetnie, ezért maradt a fiú (szó szerint is) a földön. Igaz, a katonaság véget vetett a hobbimuzsikálásnak, választhatott ugyanis aközött, hogy beviszi a hangszereit a laktanyába, de nyolctól ötig járművekkel dolgozik, öttől nyolcig pedig a fogdában ül, vagy nem viszi be a hangszereit. Nem vitte be a hangszereit…
 
A sors ilyen: ha jófelé indulsz, besegít
 
Leszerelés után azonban kongás lett az Arany János Színház egyik „kőkorszaki” darabjában, talpig szőrben, csonttal a fején. – Aztán egyszer csak csengetnek, és ott áll az ajtónkban az épp alakuló Känguru zenekarból Galambos Zoli meg Szigeti Feri, hogy van-e kedvem beszállni a csapatba? Persze, hogy volt, sőt Demeter Gyuriékkal a Rózsaszín Bombázókba is, perkásként. Majd jött B. Bíró Zolival a Latin Combo, igazi latin zenével, tehát nemcsak úgy tettünk, mintha, hanem rendesen kubai, dominikai nótákat játszottunk. Saját latin klubjaink voltak, szerelmes lettem ebbe a vonalba, ekkor ragadt rám a Gustavito becenév is. Egy chilei barátunk köszöntött mindig úgy, hogy „Hola, Gustavito!”. Mikor bejegyeztettem ezen a néven a Bt.-met, az ügyintéző hölgy teljesen odavolt, amiért tudtam, hogy spanyolul rövid o-val kell írni… Megalakítottam a saját bandámat is, Salsa Freasa – vagyis Eperszósz – néven, és sessionzenészkedtem, mindez kilencvenötig ment. Kilencvenhatban már megvolt a feleségem, érkezett az első fiunk, ám a nagy pörgés után hirtelen nem lett munkám. Akkor támadt az ötlet: mivel használt hangszereket vettem mindig, és újítottam fel magamnak, miért ne tudnék másnak is hangszereket készíteni?
Presztízs MagazinGuszty felkereste az általa már régről ismert, híres dobkészítő Dubán családot a kérdéssel, hogy mi lenne, ha az ő – akkor már aktívan nem ápolt – hagyományukat, technikájukat vinné tovább a dobkészítésben, és ők örömmel rá is bólintottak. – A sors ilyen: ha jófelé indulsz, besegít. Így Dubán Dezső tanácsai alapján felszerelkeztem szerszámokkal, sablonokkal, nyersanyagokkal. Kézügyességet meg szerencsére örököltem a felmenőimtől. Csak úgy tudtam felvenni a versenyt a nagy gyártókkal, hogy nem szériacuccokat csináltam, hanem pont olyan egyedit, amilyenre a megrendelő vágyott. Ha valakinek egy felszerelésből valamelyik hangszere tönkremegy, és a gyártó külön azt nem – vagy csak nagyon drágán – gyártaná le újra, ott vagyok én. Összetételre, méretre, küllemre megoldom, amit szeretnének. Ha szól a telefonom, van meló, ha nem, nincsen. Addig továbbra is a zenélésből élek. Ahogy egy orvos barátom mondta: csak egészség legyen, meg beteg! Na, nálam ez úgy érvényes: csak jó hangszer legyen – de azért legyen rossz is…
 
Presztízs MagazinNem hallunk egymás fülével
 
Guszty egy dobszerkón belül – a cintányért leszámítva – bármit elkészít, kézi ütős hangszereket azonban csak javít. Fő alapanyaga a tiszta nyírfa. A piacon a juhar is nagyon keresett, de azzal nem árt óvatosnak lenni: a külső és a belső réteg közötti középsőket a gyártók szeretik olcsóbb fából megoldani, így a nem elég dörzsölt dobosok sokszor féljuhart vagy negyedjuhart vesznek meg juharként. Ami persze nem feltétlenül rossz, de más lesz a hangja. Ám az is szubjektív, ki milyen hangot keres. – Azt szoktam mondani: nem hallunk egymás fülével. Engem, például, a magas, sípoló hangokkal ki lehet kergetni a világból, míg más meg sem hallja őket. A modern dobok jó részén a bőr pedig valójában műanyag, mert praktikusabb az állatbőrnél. Igaz, hogy az utóbbi sokkal lágyabban, melegebben szól, de roppant érzékeny a hőre, a páraváltozásra. Egy szabadtéri helyszínen délután behangolod, és mire este a színpadra állsz, változik a levegő, rá sem ismersz. A műanyagra meg jöhet pára, eső, ugyanúgy szól. Az igények persze fülfüggők is. Viszonylag sok moldvai – népzenében használatos – dobot készítek, ezek lábdob-méretűek, az egyik oldalon bumszlis ütővel, a másikon pálcával ütik őket. A hagyományos hangszerelés miatt is kérnek ezekre inkább kecskebőrt, meg hát hogy nézne ki egy hagyományőrző hangszer középkori muzsikához átlátszó „bőrrel”? Igaz, léteznek már bőrnek kinéző műanyagok is…
Nyolc és harminchat colos méret közötti dobok készülnek a pomázi műhelyben, ezeknél nagyobb csak a szimfonikus zenekari nagydob a maga negyven coljával. A megfelelő méretűre szabott rétegek úgy kell, hogy a dob testét alkotva egymásra feszüljenek, hogy egymást meg is tartsák. Hat-kilenc réteg illeszkedik így össze, amelyekkel még sok a – csiszolási, felületkezelési, majd a bőr precíz felhelyezésével kapcsolatos – teendő. A bőr hézagok nélkül, teljes síkban kell, hogy feküdjön, az élek pedig megfelelő szögben meg vannak törve, le vannak marva. Mikor az autók fényezéséhez hasonlóan kell véglegesre színezni a külsőt, ez egy külön festőműhelyben zajlik, ahogyan olykor a fémmunkák is másik helyszínen. A kész hangszerre kerülő Gustavito Custom Drums márkanevet az egyik első Gustavito-felszerelés tulajdonosa találta ki, máig megmaradt.
 
Presztízs MagazinAkinek malaca van, ne nyavalyogjon!
 
Guszty a műhely mellett a színpadon is aktív továbbra is. Játszik a Kováts Kriszta Kvintettben, a Budapest Jazz Orchestra egyik műsorában, nemrég Delhusa Gjon nagykoncertjén lépett fel, s új saját bandát is tervez. – A Z-Drums samba batucada formációval pedig utcai vonulós szambát játszunk: elöl mennek a lányok, mi meg utánuk, mert hova mennénk máshova… Megnyitottuk az EFOTT-ot, ott leszünk a debreceni virágkarneválon, sőt a Punnany Massiffal még a Balaton Sound-ra is eljutottunk. Hálás lehetek a sorsnak, hogy olyan dolgokat csinálhatok, amiket egyrészt szeretek, másrészt változatosak. Ha öt darab ugyanolyan dobot kérnek, már úgy érzem, hogy sorozatgyártok… Mert amúgy minden egyes darab külön alkotási folyamat, amit élvezek! Mit kérhet többet az ember a munkája kapcsán? Ha megvan mellé az egészség meg a család, akkor lehet elégedetlenkedni – sőt néha kell is, mert előrevisz –, de nyavalyogni csak időpocsékolás!
A jókedélyű muzsikus-hangszerkészítő teázás, kávézás után megmutatja a műhelyét, telis-tele vidám kellékekkel. Például egy Ausztriában beszerzett rózsaszínű malaccal, amely hangosan röfög, ha megnyomjuk a hasát. Hosszú évekig a színpadon is „játszott rajta”, majd nyugdíjazta. Relikviaként felfedezem Tommy Lee (a Mötley Crüe nevű legendás kaliforniai rockzenekar dobosa, Pamela Anderson modell korábbi párja) cintányértokját, amelyre gyárilag sörnyitót is szereltek. Ahogy Guszty-val beszélgetünk, érzem, hogy a dobolás, a dobokkal való foglalkozás jó ritmusba állíthatja az ember életét, csak meg kell találni azt a bizonyos „megfelelő hangot”. Valahol azt is olvastam, hogy a ritmus minta, és a minták értelmet adnak a dolgoknak. Nem csoda, hogy sokan, ha idegesek, dobolnak az ujjaikkal vagy a lábukkal. Mások meg pont akkor, ha boldogok. A kettő Perger Istvánnál is együtt jár. Milyen szerencse, hogy nem pilótának állt!
 
 
 
Presztízs MagazinDobbútorok
Bő húsz év után a Gustavito portfoliója új, kreatív elemekkel bővült. – 
Különleges ajándékokat akartam készíteni barátok kerek – negyvenedik, ötvenedik, hatvanadik – szülinapjára. Használt dobokból csináltam órát, aztán polcot. Majd valaki megrendelt tőlem egy katonai menetdobból formált asztalt. Így indult tavaly a Gustavito Furniture: a dobfelszerelésekből általam gyártott bútorok. Nem biztos, hogy mindenki ilyenekre vágyik a nappalijában, de hátha lesz rá igény!
 
 
Presztízs MagazinÜtős közösségek
– Tartunk egy barátommal dobos csapatépítő tréninget, amelyen pár óra alatt megtanítunk egy kis zeneművet előadni. Vicces, hogy a szkeptikusok eleinte morognak, majd amint elkezd szólni a zene, beszivárognak a terembe, előbb csak az ajtófélfát támasztják, aztán keresnek maguknak üres dobot, és bekapcsolódnak.
De Guszty óvodásoknak is mutatta már be az ütőhangszerek tudományát, a Baltazár Színházban pedig Down-szindrómás, illetve enyhén értelmi fogyatékos színészekkel lép fel. – Zseniálisak, néha még a profikét is lepipálja a hozzáállásuk! – mondja.
 
Még nincs értékelve