Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Család vs. Karrier

Működhet együtt a kettő?

Bene Csilla | archív | 2011.03.13. |
Család vs. Karrier
Kislány korunkban mindannyian játszottunk szerepjátékokat. Ezekben rendszerint mi voltunk az anyukák. Elképzeltük, hogy milyen jó szülő lenne belőlünk, milyen serényen forognánk a konyhában, hogy a hites férjünknek finom vacsorát adnánk, és milyen szeretettel és békével nevelnénk egy, két, vagy akár tucatnyi gyermekünket. Pár évszázaddal, vagy akár évtizeddel ezelőtt minden kislány így képzelte el az életét. Ma viszont, ha megkérdeznek egy lányt: „Mi leszel, ha nagy leszel?” már nem biztos, hogy az a válasz: édesanya.

A nők három alapvető típusba sorolhatók: a családanyákéba, a dolgozó anyákéba, illetve a karrieristákéba.

Az, hogy ki melyik csoportba fog tartozni, állítólag már kisgyermek korban eldől. Az óvodában „bandavezérnek” számító, harsány leányzók nagy valószínűséggel a karrier mellett teszik le a voksukat, ám a babázó, papás-mamást imitáló hercegnők minden bizonnyal a családot választják majd.
 
 Dolgozó édesanyák
 
A régi családmodell szerint az apa dolgozik, az anya gyermeket nevel. A világ hatalmasat változott azóta és bizony, mára már az édesanyák is egyenrangú partnerekké váltak a család életében.
 
Rába Tímea, édesanya, modell, műsorvezető
 
Presztízs Magazin
Ma is ugyanúgy ragyog, mint ’91-ben, mikor az egész ország megismerhette a Miss Hungary-n. Timi, azóta három gyönyörű gyermek (Márk/16/, Nina/7/, Noel/2/) édesanyja, de ma is ugyanolyan népszerű, gyakran tűnik fel tv-műsorokban és a lapok közkedvelt szereplője. Ő az élő példa arra, hogy a karrier és a család összeegyeztethető.
 
- Mit jelent számodra a siker?
 
- Számomra a siker az, hogy egy ilyen kiegyensúlyozott házasságban élek, három egészséges, gyönyörű gyermekkel, szerető édesanyával, a legjobb testvérekkel. A család, mindennél fontosabb számomra. Az Ő szeretetük nélkül, én semmi lennék. Minden reggelemet azzal kezdem, hogy kitűzöm a napi kis céljaimat. Ezek megvalósítása is egyfajta siker. De azt gondolom, hogy a legnagyobb mégis, ha észreveszed a hétköznapokban az apró örömöket. Sikeresnek érzem magam, mert mindig is ilyen életre vágytam. Harmóniában magammal, a környezetemmel, és a világgal.
 
- Gyermekkorodban ezt az életet álmodtad meg magadnak?
 
- Gyermekként is nagycsaládról álmodoztam. Ez nem véletlen, hiszen mi is négyen vagyunk testvérek. Mélyen őrzöm magamban az ünnepek, a vacsorák, a téli esték hangulatát. Ha most gyermek lennék, és Rába Tímea mesekönyvét olvasnám, azt gondolnám, hogy ez az, amiről egy kislány álmodik. Persze hosszú még a könyv, sok fejezete megírásra vár, de ez az út, ami tetszene nekem. Akkor is, és most is.
  
- Hogy néz ki egy átlagos napod?
 
- Reggel hat, fél hét körül kelek. A férjem, vagy én elkészítjük a gyerekeknek a tízórait, amit visznek a suliba. Ők reggeliznek, én közben tejeskávét kortyolgatok. Hét körül leviszem Márkot a buszhoz, ő onnan már egyedül megy. Sokszor előfordul egyébként, hogy nincs időm felöltözni, így nem marad más, magamra kapom a kis párduc mintás köpenyemet, és rohanás. A fiam mindig megmosolyogja. Aztán rohanás haza, Ninát megfésülöm, Noelt öltöztetem, mert apuka indul velük. Nekem marad a csatatér. Szépen rendet rakok, majd irány az edzés! Ott már összerendezgetem, hogy délután kinek mi a program, kit hová kell vinni, mi lesz a vacsora, mit kell vennem. Kora délután már a gyerekekkel szaladgálok az éppen aktuális helyre. Néha estére nagyon elfáradok, de ez így van rendjén. Szeretem a vacsorákat, amikor együtt a család. A lefekvésnél nem maradhat el a jó éjt puszi, az esti mese, és az ima sem. Ez nálunk az esti rituálé.
 
- Mennyire összeegyeztethető a család és a karrier?
 
- Én azt gondolom, hogy az embernek mindig arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Fel kell állítani egy fontossági sorrendet. Nálam természetesen az első helyen a család áll, de ez nem jelenti azt, hogy nem élem a saját életem. Szívesen vezetek műsorokat, főzős adásokat, zsűrizek, de ezek meghatározott időre, vagy alkalomra szólnak. Lehet rá készülni, lehet tervezni úgy, hogy mindenkinek jó legyen.
 
- A párod mennyire veszi ki a részét a gyermeknevelésből?
 
- A férjem egy igazi társ, rá mindenben számíthatok. Támogat, szeret, és megért. Nagyon jó apa. Esténként sokszor elbújok az ajtó mögé, és bizony megkönnyezem, ahogy Ninának, és Noelnek mesél. Egyetlen dolog tudja csak a harmóniát megzavarni, a munkája. Nehezen éljük meg, ha este nem ér haza vacsorára, vagy meseolvasásra.
 
- A gyermekeid mellett mennyi időd jut magadra?
 
- Fontos, hogy én önálló emberként is működjek a családban, ezért mindig megoldom, hogy magamra is legyen időm. Ha egyedül nem megy, segítséget kérek a férjemtől, anyukámtól, vagy a családi barátunktól és egyben védő néninktől, Ibitől.
 
A modern jelensége: a karrierista nő
 
Bár nőként nehezebb érvényesülni, hölgytársaink bizonyították: nem lehetetlen. Ma már épp olyan elfogadott és tisztelettel övezett egy női szakember, mint ellenkező nemű kollegája.
 
Orosz Barbara színésznő, műsorvezető
Presztízs Magazin
 
Fiatal, gyönyörű, sugárzik a boldogságtól és nagyon tehetséges. Barbara egy kicsi faluban nőtt fel, azóta az ország szinte összes jó hírű színpadán szerepelt. Több sorozatban feltűnt, saját műsora volt és még egy mozi filmben is láthattuk, de számtalan meglepetést tartogat még számunkra.  
  
- Sikeresnek tartod magad?
 
- Még nem. Szerintem valaki akkor sikeres, ha hátradőlve visszatekint, és ez elégedettséggel tölti el. Én még nem szeretnék hátradőlni, 31 évesen ehhez még túl fiatal és nyughatatlan vagyok. Képtelenségnek érzem, hogy megpihenjek, még rengeteg dolog vár rám az életben. Egy saját műsor mellett, jelenleg egy középiskolásoknak szóló program kidolgozásában veszek részt, ami a szexuális felvilágosítással foglalkozik.
 
- Mennyire fontos számodra a karrier?
 
- Mindig is az erős, határozott, mondhatni karrierista nők vonzottak, mint Eszenyi Enikő, vagy Oprah. Ahhoz azonban, hogy az ember karrierje kiteljesedjen kell, hogy legyen mellettünk egy férfi, aki ehhez biztosítja a megfelelő lelki hátteret, támogatást. E nélkül egy a szakmájában sikeres nő nem lehet igazán boldog, de egy férfi sem. Maximálisan támogatom a párom karrierét és ő is az enyémet.
 
- Ezek szerint boldog párkapcsolatban élsz?
 
- Igen! Úgy érzem, megtaláltam benne mindent. A párom fantasztikus ember. Mellette már nem félek az elkötelezettségektől. Iszonyatosan erős bennem a függetlenség iránti vágy, de mellette megélhetem a függetlenségemet, nem érzem, hogy falak lennének körülöttem. Vele több vagyok! Azt is elfogadta, hogy nagyon fontosak számomra a barátaim és rengeteget vagyok velük.  Mindemellett sokat utazunk, moziba, kiállításra járunk, és mivel nem főzök, általában étteremben vacsorázunk, vagy ő kényeztet a főztjével. Mindenben támogat. Egyébként mondhatni, szerelem volt első látásra, hiszen már megismerkedésünkkor vonzódtunk egymáshoz, de ekkor még mindkettőnk szíve foglalt volt. Évekkel később azonban újra találkoztunk…
 
- Mi az, ami megfog egy férfiban?
 
- Fontos, hogy különleges ember legyen, tehetséges, és felnézhessek rá. A személyisége legyen „szép”, a külső számomra csak másodlagos. Mindig is vonzottak a megfejthetetlen, nehéz természetű rossz fiúk.
 
- Hogyan képzeled el az életed 10 év múlva?
 
- Egy olyan nőként, aki sikeres a szakmájában és élvezi, amit csinál. A szenvedély ugyanúgy lángoljon a munkában és a szerelemben, egy stabil házasságban. Természetesen akkor is Orosz Barbarának fognak hívni, hiszen sosem szabadulnék meg a nevemtől. Addigra már lesz egy gyönyörű kisfiam is, akit a legnagyobb egyetértésben fogunk nevelni a párommal. Bár úgy tűnik, elég tudatosan alakítom az életemet, azért ez nincs mindig így. Szeretem megélni az életet és hiszek a sorsban, hogy minden előre meg van írva, csak figyelni kell, hogy mit súgnak az érzékeink. Úgy gondolom, a rossz döntésektől sem kell félni. Persze, az én életemben is vannak nehezebb időszakok, amikor nem feltétlenül úgy alakulnak a dolgaim, ahogy szeretném. Ilyenkor igyekszem nem kétségbe esni, hanem tanulni, sétálni, olvasni, jógázni, szóval feltöltődni!
  
- A karriered feláldoznád a családért?
 
- Nem! Aki engem szeret, annak el kell fogadnia, hogy a munkám mindig fontos lesz a számomra. A családot és a karriert egyensúlyban lehet tartani, és én erre vágyom.
 
 
Akiknek a család az életük
 
Édesanya. Minden ember életében a legelső és legfontosabb személy, akire mindig lehet számítani, aki mindig édesanya marad, bármit is tesz az ember, és aki mindig szeretni fog, bármi is történjen. Vannak nők, akik úgy döntöttek, csupán ennek az egyetlen, ám de annál sokkal fontosabb hivatásnak, vagyis a gyermekeiknek szentelik az életüket. Az, hogy ők nem mennek nap mint nap munkába, nem azt jelenti, hogy nem dolgoznak ugyanannyit, mint azok a társaik, akik egy íróasztal, vagy más egyéb mellett döntöttek. Az ő munkájuk a világ legnehezebb foglalkozása. Ez nem más, mint jó embert nevelni a gyermekeikből.
 
Rentler Annamária fő állású édesanya, hobbi cukrász
 
Presztízs Magazin
Ancsa tizenhárom évvel ezelőtt fogadott örök hűséget férjének. Kislányként tudta, ő lesz a világ legjobb anyukája és a gyermekeinek fog élni. Az álom mára valósággá vált, és az egykori lázadó kamasz ma három gyönyörű kislány (Zsófi/13/, Zsanna/10/, Dorka/6/) édesanyja, akik valóban úgy vélik, hogy az ő mamájuk a legjobb a világon.
 
- Gyermekként ezt az életet álmodtad meg magadnak?
 
- Már nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy volt az álmok között jóképű herceg paripával, héttornyú kastély, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Tulajdonképpen nekem minden bejött.
 
- Mit jelent számodra a siker?
 
- Ha a gyermekeimet derűs arccal látom az iskolakapun kijönni, és boldogan újságolják az előző este nem kis küzdelem árán megtanult lecke eredményeit. Ha a párom elismerően bólogat és büszke rám egy tortaalkotás alkalmával, vagy akár csak a vacsora illata kiváltja
ezt belőle. Ha a legkisebb lányom boldog arcocskáját látom táncpróba után. Apró dolgok, mégis ezek tesznek boldoggá. Ettől feltöltődöm, kiegyensúlyozott és büszke leszek, újult energiával nézhetek a holnap elé, és ha a gyermekeimből boldog kiegyensúlyozott hasznos emberek válnak, akkor úgy húsz év múlva azt mondhatom, sikeres vagyok.
 
- Hogy néz ki egy átlagos napod?
 
- Korán kelek. Reggeli a gyerekeknek, aztán indulás a suliba, oviba. Bármily meglepő szeretem a házimunkát, és a másokról való gondoskodás is beleívódott a mindennapjaimba, ezért van kutyánk is, Monty, aki a közeli menhelyről való. Mindig idős állatot választok, mert ők már nem kellenek senkinek, viszont különleges törődést igényelnek.
Ebéd apával, séta a kutyával, aztán a gyerekek begyűjtése. Délután különóra, néptánc, lovaglás, német, vagy angol, aztán irány haza, tanulás másnapra. Vacsora együtt, nagy beszélgetésekkel. Meseolvasás, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
 
- Hogy kapcsolódsz ki a szabadidődben, ha egyáltalán van ilyen?
 
- Én már annak is örülök, ha néha végig tudok nézni egy filmet. Nagy a rokonság, ezért ha szülinap van, annak nagyon örülök. Ilyenkor végre kiélhetem kreativitásomat, és süthetek egy-egy különleges, személyre szóló tortát. Igazán csak akkor tudok kikapcsolódni, ha elmegyünk otthonról, akkor is csak a gyerekekkel. Én mindenhol jól érzem magam ahol ők is.
 
- A férjed mennyire partner a gyereknevelésben?
 
- Teljes mértékben számíthatok rá. Mivel reggelenként háromfelé hordjuk a gyerekeket, fel van osztva, ki merre indul el. A tanulásban is rengeteget segít, meg a bevásárlásban is, sőt elkezdett érdeklődni a konyhaművészet, és a konyhai elektromos berendezések iránt.
Ő az, akire mindig támaszkodhatom, de nemcsak én, a gyerekek is.
 
- Gyermekeid születése után miért döntöttél úgy, hogy otthon maradsz?
 
- Mindig úgy gondoltam, hogy a lányaimnak az a három év, amit itthon tölthettem gyesen, kevés volt. Mindig sírva váltunk el az óvodában, de nem azért mert ott olyan rossz volt lenni, hanem azért mert otthon sokkal jobb. Nekem most már sokkal fontosabb az ő jövőjük, ezért természetesen sosem bántam meg, hogy otthon maradtam, és amíg tehetem és szükségük van rám, ez nem is fog változni.
Átlag: 4.7