Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A fényképalbumról

Megjött apuci!

Sz.A. | Profimédia-Red Dot | 2021.06.10. |
A fényképalbumról
Testvéreimtől loptuk az ötletet, s most, hogy már nekünk is vannak gyerekeink, fényképalbumot ajándékozunk a szüleinknek a különböző alkalmakkor. Ha kérdezzük, úgyis mindig azt mondják, hogy mindenük megvan, ennek meg legalább tényleg örülnek. Amikor elkészítettük az első albumot, amely lényegében a fiunk első évének a történetét dolgozta fel képekben, a bátyám, miután végiglapozta, megjegyezte, hogy rengeteg élményt szereztünk a gyereknek, csak így tovább! Ez volt 2019, aztán a 2020-as album már szegényebb lett, jelen állás szerint pedig fogalmam sincs, hogy 2021-ről mit teszünk majd bele.
Márciusban volt egy éve, hogy maszkos emberek lepték el az utcákat, és megindult a világra való csiki-csuki a koronavírus-járvány miatt. A feleségemmel együtt nem vagyunk azok a típusok, akiknek folyton benne van a lábukban a bugi, és akkor érzik magukat a legjobban, ha zajlik az élet, ha mindig van valami izgalmas program. Mi tök jól elvagyunk otthon is, hála annak, hogy alapvetően bírjuk egymás társaságát. Azonban amikor megszületett a fiunk, valahogy kimondatlanul is megfogalmazódott mindkettőnkben a nagyobb igény arra, hogy menjünk, lássunk, mutassunk. Már nem magunk, hanem a fiunk miatt. Olyan jó látni, ahogy rácsodálkozik a világra, és így azok a dolgok is új színt kapnak, amelyek nekünk rég unalmassá váltak.
 
Ennek megfelelően két éve sokat jöttünk-mentünk. Voltunk messzebb, elmerészkedtünk Rómáig, és még többet utaztunk országon belül. Nem kell minden programnak grandiózusnak lennie, mert egy gyerek eleve elefántnak látja a bolhát is, neki minden nagyszerű, amit még nem élt át. Szóval megtelt élményekkel a családi emlékezetünk, és fotókkal az albumunk. De tavaly kéretlenül, hívatlanul és lássuk be, pofátlanul ránk rúgta az ajtót Covid Karcsi, akit a mai napig nem sikerült kitessékelni az életünkből. Haragszom rá, az az igazPresztízs Magazinság! Mert meglopja a fiamat, s nemcsak őt, hanem immáron a lányomat is. 
 
Elveszi tőlük a lehetőséget, hogy kicsit többet lássanak a világból a lakótelep unalomig koptatott utcáinál és a közeli játszótérnél, amelyen már a függőhíd sem eléggé izgalmas. Pedig micsoda extázisban tört ki a minden lében kanál kisfiam, amikor először megengedtem neki, hogy kipróbálja a rendeltetése szerint nagyobb gyerekeknek készült játékot. Ma már úgy kell győzködni, hogy ugyan menjünk már végig rajta. „Jól van, apa...” – üzeni a tekintetével, mintha csak nekem szerezne örömöt vele. Elvesztette a varázsát a játszótér, új impulzusok kellenének.
 
Nem könnyű lekötni egy izgő-mozgó gyereket a lakásban a karantén alatt. Amióta beszél, már azt is mondogatja, hogy „kint jó”, és mutat az ablak felé. Vágyik a szabadságra. A kreativitás persze ilyenkor szárnyakra kel, hogy meggyőzzem arról, bent is lehet izgalmas az élet. Voltam én már pók, amikor a hasamon cipeltem egyik szobából a másikba a gyereket, és ollózni is megtanultunk az ágyon hátravetődve. De úgy ám, hogy még Zlatan Ibrahimovic is csettintene rá, s talán nekünk adná a 2013-ban kapott Puskás-díját is! A fiamnak legalábbis biztosan, túl cuki hozzá.
 
„Az legyen a legnagyobb bajunk, hogy nem mászkálhatunk” – gondolhatják most sokan, és igazuk is van. Az egészség a legfontosabb, és amíg mindannyian jól vagyunk, amíg Covid Karcsi nem küldött le minket a padlóra, csak köröz körülöttünk, mint egy vérszagra érkező cápa, addig nincs ok a panaszra. De van ennek a helyzetnek egy másik oldala is, amivel sokkal kevesebbet foglalkozunk, pedig az is ártalmas. A mentális egészségünket ugyanúgy támadja a vírus, mint a testünket, és az ellen nem véd a vakcina, nem ment meg az oxigénmaszk, nem gyógyít semmilyen gyógyszer. A lélekkel senki sem törődik, háborúban az maga lenne a luxus, mint csőd elől menekülő cégnek a marketingköltség. Pedig a lelket kényeztetni, táplálni kellene.
 
Presztízs MagazinApaként legalább olyan fontosnak tartom, hogy a gyerekeim élményekkel gazdagodjanak, mint azt, hogy egészségesek legyenek. Nem azért áldozzuk fel egyiket a másik oltárán, mert így a jó, hanem azért, mert most ez a szükségszerű. De elmondhatatlanul várom már, hogy visszakapjuk a szabadságunkat, és újra láthassam a pillanatot, amikor a fiam rácsodálkozik valami addig még nem látott csodára. Aztán halljam, ahogy mesét költ róla, mint az autómosóról. Nekünk, felnőtteknek hétköznapi dolog, neki maga a mennyország. „Nagy víz, nagy kefe, nagy hab” – ismételgette egy nap ezerszer, s volt, hogy álmában is erről beszélt. Mert megkapta az élményt a lelke.
 
S még ezt is elvették tőle. Télen a hidegre hivatkozva lecsukták az autómosó ajtaját, így már hónapok óta nem tudtuk meglesni a szépülő autókat. Azt ígérték, hogy a tavasszal újra kinyílik a kapu, amely szimbolikus lehet. Mert a jó idő beköszöntével a világra is kaput nyithatunk. Végre legalább mehetünk kirándulni a gyerekekkel, de azért az lenne az igazi, ha ezt félsz nélkül tehetnénk meg.
 
Hallod, Karcsi! Lassan fogytán az üzemanyag, már világít a jelzőlámpa, itt lenne az ideje, hogy feltankoljunk az élménykútnál! Hogy megtölthessük az albumunkat fotókkal, és a nagyszülőknek is lehessen megint értelmes ajándékot készíteni.
 
Még nincs értékelve