Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A focit gólra, a teljesítményt jutalomra játsszák

S.V. | Profimédia-Red Dot | 2019.11.03. |
jutalom
A focit gólra, a teljesítményt jutalomra játsszák
Visszavonulóban a legendás mackónadrágos Király, akinek leköszönését vegyes érzések kísérik. Egyesek szerint korábban kellett volna, már három évvel ezelőtt, és akkor talán nem esett volna ki a Haladás, mások viszont képesek reflektálni a teljes pályafutásra, és nem az utolsó lépésekkel minősítik a teljes maratoni távot. Az ambivalens érzések egyik oka, hogy a teljesítmény megítélésében a végkifejletet és nem a hozzá vezető utat tekintjük mérvadónak. A kiváló teljesítményt nemcsak a fociban, de az élet egyéb területein is jutalmazzuk, és jutalmainkon mérjük le: ez férfilogikánk egyik mérőeszköze.
Hormonvezérelt örömeink csapdájában
 
Miért nem lehet ugyanazokkal az eszközökkel tartósan motiválni a jobb teljesítményt? A váratlanul érkező jutalom és elismerés a dopaminszignálok által emeli a boldogságszintünket, azaz megtanuljuk, milyen viselkedés a legelőnyösebb számunkra. A tanult mechanizmusoknál azonban a dopamin aktivitása megmarad ugyan a rendszeres jutalmazás során, de nem kíséri tartós örömérzés, mert csökken a dopaminszint. Vagyis hozzászokunk bizonyos színvonalhoz, és újabb kiugró jelnek, erősebb jutalomnak kell következnie, hogy örömforrásként érzékeljük. Ez a teljesítményfokozás mítoszának alapja, de ebben gyökerezik az elsődleges (ösztönös) és másodlagos (tanult) jutalmazás sikere is.
 
Szocializációs versenyhelyzet férfiakra szabva
 
Presztízs MagazinA jutalmazás férfilogikája másrészt nemcsak biológiai, de nevelési kérdés is, és elsősorban az apaszereppel függ össze. A gyermek életében ugyanis ő az első felnőtt, aki a teljesítménye és nem a puszta léte alapján jutalmazza a gyermeket: a feltétlen anyai szeretet természetes állandóságát az apa teljesítményalapú visszajelzései egyensúlyozzák az egészséges fejlődésben. Philip Zimbardo amerikai szociálpszichológus figyelmeztet is az apa nélkül felnövő fiúgyermekek drámájára a Nincs kapcsolat: hová lettek a férfiak? című könyvében. Az apa fizikai és lelki közelségét nélkülöző fiúk könnyen elveszítik a teljesítmény iránti motivációjukat, és nem tanulják meg az adok-kapok egyensúly törvényeit. A jutalomért meg kell dolgozni, egészséges versenyhelyzetekben ki kell állni a teljesítmény próbáit, hiszen csakis ezáltal lehet meghaladni az ösztönvezérelt működést.
 
A pénz az új főnemesi rang?
 
Már ezen is túljutottunk. Az anyagi elismerés talán sosem megy ki divatból, de a milliós pénzjutalmak igen rövid ideig képesek fenntartani az örömérzetet és motiválni a még kiválóbb teljesítményt. Úgy tűnik, hogy a korábbi szimbolikus elismerések – mint például a nemeslevél, rangok és címek – titka az azokkal járó társadalmi megbecsülés volt. Többek között ezért is volt képes a már elszegényedett és kifosztott arisztokrácia még sokáig fenntartani a „rangját”. Ennek ugyanis nem volt csereértéke. A pénzbeli jutalom ezzel szemben erősen függ az aktuális gazdasági helyzettől, azaz a pénz értékétől – tehát funkcionális elismerés. Így ma már a szabadidő és annak élménytartalma értékesebb jutalomnak számít és státusjelző szereppel is bír: akit szabadidővel jutalmaznak, annak a teljesítménye a pénznél is értékesebb. Ezáltal körbeért a jutalmazási logika a nyugati kultúrában: a szimbolikustól eljutottunk a pénz funkcionális erejéig, majd ismét visszatérünk az idő szimbolikus értékéhez.
 
A távolság értékfokozó hatása
 
Presztízs MagazinMinél nagyobb a státusbeli távolság a jutalmazó és a jutalmat kiérdemlő fél között, annál értékesebb a jutalom a teljesítmény világában. Ez nem férfi specifikus, hiszen például az állami kitüntetések értéke nem függ attól, hogy éppen férfi vagy nő a kitüntetett, ahogy az sem mérvadó, hogy nő vagy férfi tölti-e be a köztársasági elnök és a miniszterelnök pozícióját. Ennél hétköznapibb példa a vállalati jutalmazás rendszere: sokkal értékesebbek a szimbolikus, egyszeri pénzjutalommal járó, ám díjátadón kapott elismerések, mint a rendszeres fizetésemelés, aminek a hatása három hónap alatt elillan. Úgy tűnik tehát, hogy nem tudjuk helyettesíteni pénzzel, azaz funkcionális ajándékkal az érzelmi megbecsülést, és ez utóbbi annál erősebb hatással bír, minél magasabb rangú személytől kapjuk.
 
A legyőzhetetlen uniformis
 
Kinek szól a jutalom? Nyilván a saját teljesítményünknek, de számunkra ennél fontosabb, hogy ne csak mi értesüljünk róla, hanem a környezetünk is vegye tudomásul „előrelépésünket”. Formális iskolapéldája ennek a mindenkori uniformis, melyet a totális intézmények – elsősorban a katonaság – a mai napig alkalmaznak, és amelyen a jelzések és rangok a környezet viselkedésére vonatkozó információkat is hordoznak. Akárcsak a doktori cím vagy az egyházi méltóságok megszólítása, az egyenruhán szereplő szimbólumok azok felismerése által válnak értékké. Ilyen értelemben a formalitás mögül olykor eltűnik az ember, vagyis mindegy, hogy ki viseli az uniformist, a tisztelet mindenképpen kijár az egyenruhának.
 
Nobel-díjas szellemírók társasága
 
Presztízs MagazinGlenn Close és Keira Knightley: Joan Castelman és Colette Nobel-díjas életdrámák főszereplői. Szellemírókként segítik férjük sikereit, majd A feleség/A férfi mögött (2017) és Colette (2018) kiszabadul önmaga teljesítményének fogságából. A hazugságra épülő elismerések természetesen a külvilág számára hitelesnek tűnnek, és ezért senki sem hibáztatható. A Nobel-díj ugyanis az írásoknak, a könyveknek szól, és a könyvek meg is érdemlik. Miért tűnne fel a kritikusoknak, hogy nem Joe Castleman (Jonathan Pryce), hanem Joan Castelman (Glenn Close) írta őket? Miért ne lehetne boldog az alkotó – ha inkognitóban is marad – pusztán az alkotástól? Miért csak a díjátadón dönti el Joan, hogy elhagyja férjét? Kérdések sorozata, amelyek mind-mind a jutalmak értékének és a teljesítményhez való viszonyunknak az átgondolására késztetnek.
 
Szimbolikus értékek – tartós örömök
 
Presztízs MagazinA régi főnemesi rangokhoz és címekhez képest a saját jogon szerzett elismeréseket – legyenek bár szimbolikusak – nem tudjuk átörökíteni. Sem a tudományos, sem a közéleti díjak nem tartósabbak viselőjüknél. A feladat tehát adott: meg kell tanítani gyermekeinket a teljesítmény helyes értékelésére és a jutalmakért való munkára. Talán sosem volt még ennyire nehéz dolga férfiembernek ezen a téren: katonai virtussal igen szűk réteget lehet elbűvölni, pénzből sosincs elég, és ha éppen van, hamar elfogy, a címek pedig ugyancsak szűk társadalmi körben jelentenek valódi értéket. Mit mondhatunk hát fiainknak? Milyen tanácsot adhatunk, ami kiállja az idő próbáját? Talán annyit, hogy az önmagukhoz való hűség tartósabb a külső jutalmazás erejénél, és hogy mindent nem lehet, csak valamit: abban a valamiben kell értékeset alkotni. Ez lehet életünk Nobel-díja.
 
Még nincs értékelve