Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Gólt rúgni a Maracanában

Hajdú B. István egy nagy világversenyre vágyik – amelyre a magyar labdarúgó-válogatott is kijut

Somlai Attila | Rúzsa István | 2014.04.03. |
Hajdú B. István
Gólt rúgni a Maracanában
Közvetíthette a Manchester-verő Koplárovics Béla gólját, kommentátorként részese lehetetett a Fradi és a Debrecen Bajnokok Ligája-szereplésének, ráadásul a honi sportriporterek közül senki sem járt több BL-meccsen. Kedvenc sportágában kommentált vb- és Eb-döntőt, s három olimpiai aranyérme is „van” már: a vízilabdázók athéni sikerét a televízióban, a pekingit pedig a rádióban kürtölte világgá, csakúgy, mint Risztov Éva londoni győzelmét. Hajdú B. Istvánnal a Margitszigeten beszélgettünk futballról, vízilabdáról és műkorcsolyáról, de az is szóba került, hogy mi a különbség a Gundel-palacsinta és a zsíros kenyér között.

Minden egy szépségszalonban kezdődött, egy sportriporter-iskola felvételijén. „Hamar kiderült, hogy nem én fogom eldönteni a világbajnoki döntőt, viszont a gombfoci-meccsektől az iskolaválogatott-találkozókig mindent közvetítettem, így legalább kommentátorként labdába rúghattam” – emlékszik az első szárnypróbálgatásokra Hajdú B. István.

A Gundel-palacsinta a legfinomabb

Presztízs Magazin

1991-ben már ott sertepertélhetett az ország akkori egyetlen televíziójában, és a Telesport nagyágyúi között is szépen lépegetett előre a szamárlétrán: a tájékozódási búvárúszó világkupáról szóló tudósítástól két év alatt egészen a Bajnokok Ligája-közvetítésig jutott. Faragó Richárddal is a Magyar Televízióba kerülve kötöttek életre szóló barátságot, és 2000-ig szinte összefonódott a pályájuk. Együtt közvetítették első BL-döntőjüket (1993-ban testvériesen megosztoztak a félidőkön és a Milan–Barcelona négy gólján), 1996-ban együtt jártak először olimpián, és együtt szerkesztettek év végi műsorokat. „Várom is, hogy az M3-on feltűnik valamelyik közös produkciónk” – mosolyog „Hajdúbé”.
2000 után aztán más utakon haladtak tovább – a barátság természetesen megmaradt –, de azért akadt valami, ami eztán is az állandóságot jelentette Hajdú B. István életében: a Bajnokok Ligája. 2012-ig évadról évadra közvetíthette az európai csúcsfutball legjobb összecsapásait, így érthető, ha hiányzik neki a BL semmihez sem hasonlítható légköre. „A zsíros kenyér is finom, de nehéz leszokni a Gundelről, ha rendszeresen odajársz, függetlenül attól, hogy én már rengeteg Gundel-palacsintát ettem – érkezik az ízlésesen tálalt gasztronómiai hasonlat. – De nincs okom panaszra, tíz BL-döntőt közvetíthettem, ebből kilencet a helyszínről, jártam legalább harminc városban, és szinte nincs olyan stadion Európában, ahová nagyon szeretnék eljutni, mert még nem voltam.”

Vizes hármas

Presztízs Magazin

Persze amikor a legemlékezetesebb közvetítésekről kérdezzük, nemcsak a futball kerül terítékre, hanem például a vízilabda is. 1999-ben egy firenzei Eb-aranynak, 2004-ben és 2008-ban pedig egy-egy olimpiai bajnoki címnek lehetett a „magyar hangja”. „Ha sok időt töltesz egy csapattal, akaratlanul is befogadnak, illetve elfogadnak – mondja. – Az évek során Kemény Dénessel és a játékosokkal is jó kapcsolatba kerültem, és bár nem űztem a sportágat, tudtam, mit látok, és miről lehet beszélni. Ezzel együtt soha nem vettem a bátorságot, hogy szakkérdésekben nyilvánuljak meg.”
Londonban viszont volt mersze „kikönyörögni”, hogy közvetíthesse Risztov Éva versenyét. „Teljesen biztos voltam benne, hogy érmes lesz, így bár nem rendelkeztünk helyszíni kommentátorállással, jeleztem, hogy valahogy követnünk kellene. Egy tévéstúdióból közvetítettem életem első hosszútávúszó versenyét, amelyen nagy megkönnyebbülésemre Éva rögtön az élre állt. Csak nem akart elfáradni: eltelt egy óra, eltelt másfél, a rádióban lement a kötelező vallási félóra is, és megnyerte” – eleveníti fel harmadik olimpiai aranyérmes közvetítését.

Műkorcsolya helyett Maracana

Presztízs Magazin

Persze egy sportriporter életében is vannak „nemszeretem” sportágak. „A műkorcsolya és a baseball például sajnos nem hoz lázba – adja ki magát az Eurosport kommentátora. – Az ugrásfajtákat valószínűleg be tudnám tanulni – a Lutzot és az Axelt már most is tudom –, de el kell hitetni a nézővel, hogy amit lát, tényleg érdekes. Egy rossz hangsúlyból kiderül, ha unja a riporter, hogy még mindig ütik azt a fránya baseball-labdát, amikor már rég menne haza. Igaz, eddig még nem hívtak baseballt közvetíteni…”
A brazíliai labdarúgó-világbajnokságon viszont szívesen kommentálta volna a magyar válogatott mérkőzéseit. „A hazai focin nőttem fel, és az én gyerekkoromban egyetlen kölyöknek sem jutott eszébe, hogy Real-drukker lesz, nem pedig Fradi-, Újpest- vagy Pécs-szurkoló – sóhajt nagyot. – Szeretnék még egy magyar válogatottal eljutni egy nagy világversenyre, hogy ott lehessek, s egy picit megélhessem azt, amiről kissrácként ábrándoztam. Mert ha nem is rúghatok gólt a Maracanában, legalább lássam ott az én véreimet. Idén ez már biztosan nem fog bekövetkezni.”


„A középkörből nem jöttünk ki”

Presztízs Magazin

A bíró a zsebében turkál, és nem a zsebkendőjét keresi” – ilyen és ehhez hasonló sziporkák is színesítik a FIFA-játékokat, mióta a kiadó cég kitalálta, hogy magyar kommentárral (Hajdú B. István és Faragó Richárd hangjával) kerüljenek piacra ezek a termékek. „Itt a focimeccsel ellentétben nem látsz semmit, csak ülsz a stúdióban egy fal előtt egy szövegkönyvvel a kezedben, amely a mérkőzésszituációkat tartalmazza – kapunk betekintést a kulisszák mögé. – Az első időkben elképesztő mennyiségű munkát kellett elvégeznünk, megesett, hogy egy több százas listáról órákon át üvöltöttem három különböző intenzitással a játékosok nevét. Én magam egyébként nem játszom a játékkal, bár Faragó Ricsivel egyszer kipróbáltuk a Harmadik félidő című műsorban – a középkörből nem jöttünk ki.”
De messze nem ez Hajdú B. István legdöbbenetesebb FIFA-élménye. „Nagyon sokan játszanak, és nem kevesen azt hiszik, hogy én látom őket. Előfordult, hogy az utcán megállítottak, és számon kértek, hogy amikor az illető alig lőtt mellé, miért találtam azt mondani, hogy akkor se megy be a labda, ha két kaput egymás mellé tesznek. Mit lehet erre mondani? Bocs, rosszul láttam…”

Az írás a Presztízs Sport 2/2-es számában jelent meg.

Még nincs értékelve