Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Harangban a világgal

Gomboséknál apáról fiúra száll az öntészet határtalan szeretete

dr. Szász Adrián | ifj. Nagy György | 2020.03.18. |
harangöntő
Harangban a világgal
Annyira benne vannak a műhelymunkában, hogy csak a sokadik csengetésemre jönnek ajtót nyitni. Ha az udvarukban látható patinás harangok valamelyikét kondítanám meg, tán gyorsabban előcsalnám Gombos Miklós aranykoszorús mestert vagy a fiát, Ferencet, de így is megéri várnom rájuk. Különleges világba vezetnek be. Harangok – keleten –már Krisztus előtt háromezer évvel is készültek, a tradíciót Magyarországon – Őrbottyánban – Gombosék viszik tovább. Miklós kezét II. János Pál pápa személyesen szorította meg, amikor Magyarország harangot adományozott a Vatikánnak (az egyházfő, megtisztelve az átadókat, harangozott is vele). A pápua új-guineai Mánusz szigetéről most hallok először, de Gombos-harang még ott is kondul! Ahogy a népszerű felirat hirdeti: az élőket szólítja, a holtakat siratja, a villámokat elűzi. Egyre jobban várom, hogy belelássak a harangöntők munkájába, amely valahol több mint mesterség. Szívük-lelkük van benne.
– Ahogy a jó húslevesben is – él egy meglepő, ám tökéletesen érthető hasonlattal az ifjabbik – de már nem a legifjabb – Gombos. Ferencnek is van ugyanis egy tizenöt éves fia: Ferenc József, a család „császára”. Azt mondják, már ő is egész jól össze tudja koszolni magát a műhelyben, ami indulásnak nem rossz, sőt alapkövetelmény! – Én is ebben nőttem fel, esténként sikított a mosógép, mikor hazakerültem – mondja Miklós, a nagypapa. – Így lehet hozzászokni, a kiscicák is egymáson tanulják meg – játékból – a vadászatot. Aki gyerekkorában nem dolgozik, az később sem fog. Sokat elárul a mai világról, hogy a legtöbb műhelyben olyanok tevékenykednek, akik már csoszognak… Én csak azt tudom: szeretni kell, amit csinálsz, alázattal, nem az órát lesve, hanem a munka minőségére ügyelve! A fiamat is sikerült „megfertőznöm” ezzel a hozzáállással.
 
Presztízs MagazinEz van most, de mi volt száz éve vagy még régebben, vagyis honnan indult a családban az, amit Miklósék folytatnak? Szlezák László a huszadik század elejétől a szakma egyik legnagyobbja volt, az első világháború utáni harangpótlások nagy részét ő végezte. László öntötte újra a budapesti, a váci és az esztergomi bazilika nagyharangját is: a budapesti Szent István Bazilikáé, a 7795 kilós „Szent Imre-harang” a század magyar harangöntészetének legnagyobb alkotása volt! A százfős gyárat az ötvenes évek elején államosították, de László nevelt fia, Gombos Lajos évek múltán továbbvitte a mesterséget (amit édesapja unokatestvére, Szlezák Ráfael is magas szinten űzött). Lajos fia, Miklós 1984 óta önálló, Ferenc pedig 15 éve dolgozik mellette. Ha sikerült követni a neveket, ezzel be is zárult a kör, de egy másik, a körbevezetés a műhelyben csak most kezdődik!
 
Fejezetek az öntőkönyvből
 
 
 
– A hivatás átadás-átvétele soha nem áll meg, én is élethosszig tanulok – magyarázza Miklós. – A mai napig műhelymániás vagyok, jó ideje egy öntőkönyvbe jegyzetelem az összes öntésünk folyamatát, mert mindig adódik újabb probléma vagy felfedezés. Több mint 1300 bejegyzésnél tartok, pedig az édesapámmal közös munkák benne sincsenek, s amúgy sem a mennyiség számít. De ha már itt tartunk, egy év alatt harmincöt-negyven harangot készítünk, egynek az elkészítése négy-öt hónapos folyamat. Mindegyik előkészítő munkafázis ugyanolyan fontos: ha bármelyikre kevésbé figyelnénk, az a végén, az öntéskor ütne vissza. A legbüszkébb talán az 1992-es sevillai világkiállításra megalkotott 14 harangunkra vagyok, melyeken 36 dallamot tudtunk ott helyben megszólaltani, és a mai napig állnak. A legkisebb 22, a legnagyobb 250 kilós. A legkisebb egyébként, amely eddig készült a műhelyünkben 12, a legnagyobb 1550 kilogrammos volt. Ha valahonnan igényt jeleznek, kimegyünk felmérni, hogy a harangok összhangzata alapján milyen illik oda, mit bír el a szerkezet, ez alapján tervezünk. A lengőszerkezetet is mi szoktuk elkészíteni, és lehetőség szerint a felrakást is mi végezzük, mert ott nemcsak a felfelé haladó teher veszélyes, hanem az adott – általában ódon – épület állagára is vigyázni kell.
 
Presztízs MagazinNézegetem Gombosék udvarában a tekintélyt parancsoló harangokat. Miklós azt mondja, az édesapja által készítettek még nemigen jönnek vissza restaurálásra, bírják a strapát, Szlezákék-féle darab viszont már előfordul (a harangok sem tartanak örökké, előbb-utóbb törvényszerűen megrepednek). A legrégibb példány a háznál egy 1802-es (!) harang, a története novellába illő. A Pilisben járunk: Józsi bácsi – akit tényleg így hívtak – learatta a termését, s eladta a vásárban. Meglátta ott ezt a harangot, megtetszett neki, hazavitte. A falu templomtornyában volt már négy harang, őt nem zavarta, hogy nem illik oda, felrakta ötödiknek az újat. A falu így egészen 1995-ig hamis harangszót hallgatott, ám akkor érkezett egy új – vájtfülű – pap, akinek az üdvözlésére összehúzták „a pápa ágyúit”. Köszönte szépen, de azt kérte, ha szeretnék, hogy maradjon, vele többet ezt ilyen hamis hangon ne tegyék… Ekkor hívták Gombosékat, akik leszedték az egykori Józsi bácsi harangját, megfelelően pótolták és eltették emlékbe. Megcsodálható Őrbottyánban. 
 
Mielőtt a harang szól
 
Presztízs MagazinMost jön az a rész, amit laikusként laikusoknak a legnehezebben tudnék átadni, úgyhogy inkább a szót adom át újra Miklósnak – mesélje el ő a harangöntés folyamatát! – Egy harang valahogy úgy épül fel, mint három matrjoska baba egymásba rakva – mondja, mert látja, hogy így fogom a legkönnyebben megérteni. – Először is elkészítünk egy úgynevezett magharangot, amelyre agyagrétegeket pakolunk. Az így létrejövő úgynevezett álharangra viaszból formázott díszeket, feliratokat helyezünk, és erre jön – mintegy másfél centi vastagon – az a különleges sárréteg, amely tojásfehérje, cukor, samottliszt, mosott agyag és emberi haj keveréke. Mert a tojásfehérje és a cukor jó mázképzők, a samottliszt 1100-1400 fokig hőálló, az emberi haj pedig csöves szerkezetű, ezért beleszitálva a keverékbe, kivezeti öntéskor a gázt, összefogva a rétegeket. Amolyan ”tüsihajat” teszünk bele, fodrásztól szerezzük be. Korábban lószőrt használtunk, de ma kinek a lovát nyírnám meg? – nevet. – A kapott réteg a leendő öntőforma külső fele. Kiégetjük, eltávolítjuk az álharangot, megkapjuk az öntőformát. A harangkészítés hónapjai végén csak néhány perc maga az öntés: a haranggödörbe helyezett öntőformába olvasztott fémet engedünk, majd a „nyersharangot” pár napig a földben hagyjuk hűlni. Kiássuk, leverjük róla a formát, szépítgetjük a díszítést, majd felakasztva megszólalhat. 
 
Presztízs MagazinA harang nyelvét (ütőjét) is az öntők teszik a helyére. A fődíszt és a szöveget a kuncsaft rendeli, az apróbb díszítésekben viszont a harangöntőnek megvan a „művészi szabadsága”. Ha fafaragó készít a harang díszítéséhez pozitív formát, akkor azt lemásolják gipszbe, s az így kapott negatív formába öntik a viaszt. A folyamat nyomdai betűszedésre emlékeztet. Nem mindent Miklós és Ferenc végez, vannak segítőik, a díszítések nagy részét egy kolléganő készíti. Miklós felesége, aki matematika-fizika szakos pedagógus volt, az adminisztrációban segít, pedig – még nem is mondtuk – közgazdász is akad a műhelyben! – Igen, a fiam, Ferenc, aki kicsi kora óta nemcsak nekem segít, hanem amíg pihent, tanult is – jegyzi meg a büszke apa, majd Ferenc elé tartom a diktafont: – Beleszülettem a szakmába, a műhely volt a játszóterem, és ahogy korosodtam, egyre több hasznomat vették. A szerszámok adogatása, a sarazás után mind összetettebb feladatokkal bízott meg édesapám, vigyázó szemét rajtam tartva. Megfogott az öntödei légkör, fokozatosan beleszerettem! A közgázon megszerzett tudást is a vállalkozásunkban igyekszem hasznosítani.    
 
Pofonok és felemelő pillanatok
 
Presztízs MagazinA végzettségek azért is érdekesek, mondják, mert a családot érte hátrány ezek (hiánya) miatt a történelemben. Sorstársaival együtt a szakma egyik legjobbjának tartott Szlezák László is arra hivatkozva veszítette el az üzemét az államosításkor, hogy a papírját „egyszer csak” (1952-ben) nem találták megfelelőnek (eredetileg fúrókészítő volt).  És Miklós is előbb esztergályosként, majd szerkezeti lakatosként kellett, hogy végezzen, csak évekkel később lehetett belőle öntő, aztán öntőmester. Erre ma már csak ennyit mond: – Papp Laci is végigpofozta a világot, itthon eleinte mégsem akarták engedni, hogy edzősködjön. mondván, nincsen hozzá papírja…
 
Lám, milyen hasonlóságok lehetnek gongszó és harangszó között, de ahogy nincs két egyforma bokszmeccs, úgy nincs két egyforma harang sem! A harangöntő is mindig más hangot hall, és be kell tudnia mérni, hogy milyet. Ez neki természetes, csak nekünk tűnik nagy kihívásnak. A megrendelések többsége mindazonáltal új harangok készítésére szól, régi harangok felújítására – felületkezelésre, új lengőszerkezet készítésére – arányaiban kisebb az igény.
Presztízs MagazinMagyarországon Gombosék nincs kihez hasonlítsák magukat a szakmában, egy több száz éve ezzel foglalkozó – például – német családhoz pedig nem reális mérni őket, hiszen tőlünk nyugatra évszázadokon át, így a múlt században is folyamatosan dolgozhattak és fejlődhettek a hasonló mesterfamíliák. – Kicsik vagyunk, de igyekvők – foglalja össze Ferenc, aki a jó munkát megkoronázó katarzisnak a harang felszentelését, s a toronyba való felemelését tartja. Ami szó szerint felemlő érzés. Volt már, hogy 80-90 éves néni és bácsi mondták nekik, hogy ők már az előző harang felszentelésénél is ott voltak. És nem lennénk meglepve, ha azt is a családból valaki készítette volna, ugyanolyan szívvel-lélekkel, ahogyan Erdélytől Izraelen át Tanzániáig, a Felvidéktől Dél-Koreáig (utóbbin épp most dolgoznak) bárhová készítik – gondos – munkáikat Gombosék.
 
Még nincs értékelve