Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Hogyan zajlik a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztése?

Interjú egy elhivatott pedagógussal

Győri Zsuzsanna | Kavalecz Emese | 2013.04.24. |
fejlesztés, oktatás
Hogyan zajlik a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztése?
Sokak számára a „sajátos nevelési igény” valami egészen homályos és eufemisztikus kifejezés, amelyet a kezelhetetlen és buta gyerekekre használnak a pedagógusok, pedig ez hatalmas tévedés. Az olyan rendellenességek hátterében, mint a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, általában valamilyen tényleges, legtöbbször kisgyermekkori fejlődési deficit áll.

A szociális beilleszkedési zavarral vagy pszichikus fejlődési zavarral küzdő gyerekek korai és hatékony fejlesztése is elengedhetetlen a boldog, tevékeny felnőttkor érdekében.  A probléma tehát valós, és komolyan kell vennünk, főleg akkor, ha saját gyermekeinknél még időben szeretnénk kiszűrni és orvosolni az esetlegesen adódó rendellenességeket.

Egy olyan intézményben jártam, amely kiemelten fontosnak tartja a sajátos nevelési igényű gyerekek integrációját és fejlesztését. Egy kiváló, elhivatott és lelkes fejlesztő pedagógussal, Kavalecz Emesével készítettem interjút, aki rávilágított arra, hogy mennyire hasznos és eredményes a jól szervezett fejlesztői munka.

Presztízs Magazin

- Rendkívül fontos egy pontos és részletes anamnézis felállítása – kezdi a tanárnő. – Sohasem lehet tudni, hogy milyen lényegtelennek tűnő részlet lehet kardinális fontosságú, amikor a gyermek deficitjének okát keressük. A problémák hátterében sokszor mozgásfejlődési rendellenességek állnak. Egy tizennégy évesen még olvasni nem tudó kislánynak például a csecsemőkorban kimaradt mászási szakasz okozta a súlyos diszlexiáját. Ezt felfedezve komplex mozgásfejlesztéssel és diszlexiára irányuló, egyéni terv alapján történő fejlesztéssel végül sikerült rajta segíteni. Később egyetemet is végzett. Az ilyen esetek miatt is szükséges a korai fejlesztés, ehhez azonban minél előbb fel kell ismerni a problémát.

Az intézményben zajló órák rendkívül összetettek, általában 4-5 fős csoportokban zajlanak. A gyerekek valamilyen bemelegítő gyakorlattal kezdenek, amelyek finommozgást fejlesztő feladatok vagy játékos agytornák, mint például a szólánc, vagy a fekete-fehér-igen-nem játék. Ezután következik a speciális, egyénre szabott fejlesztés. Érdekes megfigyelni, hogy egészséges fejlődésű, azonos korú diákok számára teljesen alapvető használati tárgyak, játékok hogyan alakulnak át fejlesztő eszközökké. Ott van például a mindenki által ismert 21 nevű kártyajáték, amely számunkra teljesen magától értetődő, ismerjük a kártyákat, a szabályokat. Ezeknek a tanulóknak viszont a játék kiváló alkalom arra, hogy fejlesszék a fejben számolást, megtanulják a római számokat, mennyiségi értéket tanuljanak meg kapcsolni szimbólumokhoz – és így tovább. Számukra ez tehát nem egyszerűen játék, hanem kőkemény agymunka. Persze nem kártyázással töltik az időt a gyerekek a fejlesztő órán: a tanárnő időnként használja kompetenciamérések feladatait, de a diákok sokat izzadnak speciális olvasási, számolási feladatok felett is.

- Ezek a feladatok soha nem haladhatják meg a gyerekek képességeit, hiszen a sikerélmény az, ami a legjobban motiválja őket. A csak rájuk fókuszáló figyelem, a tudat, hogy valaki hisz bennük, a képességeik kiaknázására irányuló törekvés mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy ezek a diákok nyitottabbak legyenek, szívesebben és jobban tanuljanak, könnyebben beilleszkedjenek.

Megkérdeztem néhány diákot is, hogy mi a véleményük a foglalkozásokról, szeretik-e a fejlesztést. Általános válasz volt, hogy nagyon jól érzik magukat a foglalkozásokon, saját megítélésük szerint is sokat fejlődtek, jobban érzik magukat a fejlesztésen kívüli tanórákon is, könnyebben beilleszkedtek az osztályukba, amióta a tanárnő foglalkozik velük. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a fejlesztő szobában olykor magánjellegű témák is felmerülnek, a gyerekek bátran fordulhatnak problémáikkal a pedagógushoz.

Kíváncsi voltam még arra, hogy a szociális helyzet és a szülői háttér mennyire függ össze a fejlődési deficitekkel, a sajátos nevelési igénnyel.

Presztízs Magazin

- Nem szabad általánosítani, és bizonyos szociális-szülői háttérrel rendelkező diákokat egy kalap alá venni. Biztos anyagi háttérrel rendelkező családokból is sok SNI-s gyerek kerül ki. A szülői háttér már sokkal fontosabb: elmondható, hogy a fejlődési deficit nem a szociális – anyagi, sokkal inkább az érzelmi háttérrel függ össze. Éppen ezért a foglalkozásokon a gyerekeket ért különböző érzelmi hatásokat is segít feldolgozni a pedagógus. Ennek érdekében külön programokat is szervezünk a diákoknak: kirándulásokat, önkéntes munkákat.

Beszélgettünk még a sajátos nevelési igényű gyerekekről való általános vélekedésről, pedagógusi hozzáállásról is. A tanárnő szerint kétségtelen, hogy egy fejlesztő pedagógusnak sokkal több empátiára, toleranciára és türelemre van szüksége, mint egy „átlagos” tanárnak.

- Hogy milyen a tanárok hozzáállása? A másságot, lemaradást, sorból való kilógást a gyerekek és a felnőttek is viszonylag nehezen tolerálják. Bár ebben az intézményben a kollégáim rendkívül együttműködőek és segítőkészek, általában nem ez a jellemző. Sok helyen nem is igazán tudják, hogy miről van szó, vagy hogyan kellene egy fejlesztő órának kinéznie, és a fejlesztő pedagógustól tulajdonképpen egyfajta korrepetíciós, korrekciós munkát várnak, azaz azt, hogy amit a tanórán a diáknak nem sikerült elsajátítania, azt majd megtanulja a fejlesztésen, pedig ez egyáltalán nem így működik. A megoldást a teljes szemléletváltásban látom. Ehhez természetesen több pénzre, több empátiára volna szükség.

A hozzáállás tekintetében megfigyelhető, hogy míg a fejlesztő pedagógus a fejlesztésre szoruló gyerekekhez építően és pozitívan fordul, a gyerek fejlődésébe és a szakmába vetett hittel (hiszen mindezek nélkül nem is lehetne bírni ezt a munkát), a többi pedagógus gyakran előítéletes, hitetlen a gyerekekkel.
Magam is hallottam olyan megnyilvánulásokat több tanár szájából, amelyek szerint ezeknek a tanulóknak legalább a fele egyáltalán nem beteg, nem rendelkezik fejlődési rendellenességgel, csupán lusta, neveletlen, vagy így akar megszabadulni a számára kényelmetlen kötelezettségek alól. Kétségtelen, hogy ilyen is létezik, de nem ez a jellemző.

- Látva a gyerekek fejlődését, a jól megoldott feladatok felett érzett örömüket, az arra irányuló igényt és igyekezetet, hogy őket is komolyan vegyék, csöppnyi kétségem sincs afelől, hogy a szakszerű és hatékonyan megszervezett fejlesztői munka elengedhetetlen, hogy ezek a diákok később jól boldoguljanak az életben. Nap mint nap látom a munkám gyümölcsét, és ez elégedettséggel tölt el. A fejlesztésnek minden diáknál határozottan látszik az eredménye, ez megéri a fáradságot.

Átlag: 5