Istenes Bence: Mindent megadnék a gyermekeimnek: amit megkaptam az édesapámtól, és azt is, amit nem

Istenes Bence az egyik legjobb fiatal televíziós személyiség. Már többször bizonyította, sokkal több, mint tehetség. Ugyan még csak 31 éves, de már rengeteg sikeres műsoron van túl: korábban a VIVA Tv-n és már évek óta az RTL Klubon kap nagyobbnál nagyobb feladatokat, egy ideje pedig vloggerként is remekel. Jelenleg Németországban él családjával. Párja, Csobot Adél énekesnő, második gyermeküket várja, kisfiuk, Nátán kétéves. Istenes Bencéről sugárzik, hogy boldog, kiegyensúlyozott, amit belőle látunk, az alapján nagyszerű apa, ezért választottuk őt sorozatunk következő részéhez.

 

 

A pszichológusok szerint viselkedésünkben, különböző szerepeinkben mintákat követünk. Apaként is, ezért először arról érdeklődtünk a műsorvezetőnél, kitől tanulta az apaságot, ha egyáltalán lehet tanulásról beszélni egy ennyire jelentőségteljes feladatkör esetében.

„Biztosan otthonról hozom – vágott bele a műsorvezető, akinek édesapja, Istenes László jelenleg a TV2 képernyőjéről lehet ismerős. – Ugyebár nem apukámmal nőttem fel, édesanyámmal Németországban éltünk. Apahiányom volt, valószínűleg ezt kompenzálom valamilyen szinten. Félreértés ne essék, a kapcsolatunk jó volt, csak nagyon keveset találkoztunk a távolság miatt, majdnem ezer kilométer választott el minket. Baráti viszonyban vagyunk, de azért tudjuk mind a ketten, hogy a helyzet nem volt optimális, miután elváltak. A gyermekemért, gyermekeimért mindent megteszek, mert roppant fontos nekik az apa, ugyanúgy szükségük van rá, mint az anyukájukra. A fejlődésükben ugyanolyan a szerepe mindkét szülőnek még akkor is, ha mindkettő máshogy ér hozzájuk, más impulzusokat ad nekik.”

 

 

Istenes Bencének apaként nincs könnyű dolga, ugyanis munkája miatt egyrészt teljesen változó az időbeosztása, másrészt pedig előfordul, hogy hosszabb időre el kell utaznia egy-egy forgatásra. Mivel manapság más munkakörökben dolgozó apák is hasonló cipőben járnak, adja magát a kérdés, hogyan lehet ennek ellenére jelen lenni a gyermekeik életében.

„Rendkívül fontos, hogy minél több időt töltsek Nátánnal, és miután megszületik, a testvérével is. Nem klasszikus viszony a miénk, hiszen van, hogy ötven napig nem találkozunk. Amikor viszont nem forgatok, akkor hetekig egész nap együtt vagyunk, és csak rá koncentrálok, amit más apa nem tud megtenni. Olyankor nincs ünnepnap, nincs hétvége, csakis az együttlét. Kisebb korában sokat fürdettem, azóta egy kicsit felborult az időbeosztásom. Szóval teljesen más a szituáció, mint máshol, de a fiús dolgokat együtt csináljuk: biciklizés, birkózás meg hasonlók. Az anyukájával mesét olvasnak, verseket tanulnak, tornázni járnak. A nőkhöz való viszonyát is az apától tanulja, így aztán fontos egy gyermek fejlődésében, hogy tisztában legyen azzal, mitől nő egy nő. Mostanában már mondom neki, hogy anyucit puszilgatjuk, simogatjuk, anyucival nem verekszünk, apával lehet – persze számítani kell egy kontrára. Nem csak mondom neki, hanem én is úgy kezelem az anyukáját. Apukám mondta nekem, miután kistestvérem született, hogy ő kicsi, és nem hülye. Mindent el lehet magyarázni már egy kétéves gyermeknek is, sőt már ravaszabb, mint mi” – magyarázta lelkesen Istenes Bence.

 

 

Az Istenes család Németországban többnyelvű környezetben éli a mindennapjait, így Nátán is óhatatlanul találkozik különböző nyelvekkel, és rengeteg lehetőség áll előtte a jövőjét illetően. Édesapja szerint azonban majd saját maga dönt a sorsáról, amikor eljön az ideje.

„Nátán németül tanul folyamatosan, amennyire lehet, szeretnénk, ha mindkét nyelven folyékonyan beszélne. Figyelnünk kell, és figyelünk is arra, hogy semmilyen nyelven ne halljon káromkodást, nem is vagyok olyan típus. Nyilván ez a nyelvhasználathoz tartozik, manapság pedig szinte elfogadott egy-egy kifejezés, de próbálunk finomítani, például nem azt mondjuk, amire mindenki gondolhat, hanem azt, hogy a túróba. Nem tudom, hogy mi lesz vele később, ugyanis nem szeretnék ráerőltetni semmit. Az ember általában azt szeretné megadni a gyerekének, amit ő maga nem ért el, de én nem hiszek ebben. Sokat szeretnék neki adni: lehetőséget. Zenéljen, sportoljon, lásson világot, egyen finomakat. Amíg nem lesz felnőtt, addig a kezébe adni mindent, de ráerőltetni nem akarok semmit. Ha tehetséges, csinálja. Az életem volt a foci, de őt nem érdekli annyira, inkább az autók a mindene. Irodalmi esteket nem tartok neki, Adél viszi az irodalmi vonalat – engedett bepillantást gyermeke jelenébe és jövőjébe a műsorvezető, aki végül arról is beszélt, hogy a mai szokásokhoz képest fiatalon lettek szülők. – Nem kellett kihoznunk egymásból a szülőséget, ugyanis Adélban éppúgy benne volt az anyaság, mint bennem is az apaság. Pedig korábban én mindennap bulizni jártam, ökörködtem, hebrencs gyerek voltam. Ő huszonkét éves volt, amikor anya lett. Hogy milyen apa vagyok, azt nem nekem kell eldöntenem. Adél fantasztikus anya, az anyukája is fantasztikus. Ezért is fontos, hogy Adél csodálatos viszonyban van az édesanyjával. Én szeretnék mindent megadni a kisfiamnak, a gyermekeimnek. Azt is, amit kaptam az édesapámtól, és azt is, amit nem kaptam meg.”

kiemelések:

„A gyermekemért, gyermekeimért mindent megteszek, mert roppant fontos nekik az apa, ugyanúgy szükségük van rá, mint az anyukájukra.”

 

„Nem klasszikus viszony a miénk, hiszen van, hogy ötven napig nem találkozunk. Amikor viszont nem forgatok, akkor hetekig egész nap együtt vagyunk, és csak rá koncentrálok, amit más apa nem tud megtenni. Olyankor nincs ünnepnap, nincs hétvége, csakis az együttlét.” 

 

„Az ember általában azt szeretné megadni a gyerekének, amit ő maga nem ért el, de én nem hiszek ebben. Sokat szeretnék neki adni: lehetőséget. Zenéljen, sportoljon, lásson világot, egyen finomakat. Amíg nem lesz felnőtt, addig a kezébe adni mindent, de ráerőltetni nem akarok semmit.”