Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Júlia, Jockey, Felvidék

avagy egy megszállott, sokoldalú meteorológus

Privacsek András | MTVA | 2014.08.13. |
Reisz András
Júlia, Jockey, Felvidék
Reisz Andrásban és az interjú készítőjében nem csak az a közös, hogy megegyezik a keresztnevük. Mindketten a felvidéki Füleken nőttek fel, és mindketten nagy nosztalgiával gondolnak vissza az ott eltöltött gyerekkorukra. Mindkettejük sorsa ebben a kis szlovákiai városkában pecsételődött meg. Belőle meteorológus lett, belőlem újságíró. A sors furcsa játéka, hogy most Budapesten, az Országos Meteorológiai Szolgálat II. kerületi székházában készítek interjút az ország egyik népszerű – ha nem a legnépszerűbb közmédia – meteorológusával. A beszélgetésünk alatt, némi meglepetésre Vissy Károlyon, az időjáráson és a szinoptikus meteorológián kívül, többek között Júlia, Samantha, Jockey és Chocen-állomás is előkerül…

Azon kevés emberek közé tartozom a világon, akiket édesapád és édesanyád is tanított a füleki alapiskolában. Előbbinek főleg a matematika alapjait, míg utóbbinak az orosz tudásomat köszönhetem. Tanár gyerekként meg sem fordult a fejedben, hogy te is ezt a hivatást válaszd?
– Dehogynem. Amíg a barátaim a labdát rúgták a focipályán, addig bennem mindig is volt egyfajta szereplési vágy. Eleinte eljátszottam magamnak, hogy eladó vagyok, bemondó a füleki vasútállomáson, vagy éppen tanár. Még osztálynaplót is vezettem egy fiktív osztály tanulóival, akikkel természetesen dolgozatokat is írattam. Már akkor érezhető volt, hogy nálam itt belül nem minden teljesen úgy működik, mint a többi hasonló korú gyereknél…

Presztízs Magazin

Túlságosan nem szeretnék személyeskedni, de tartja magát egy olyan füleki legenda, mely szerint téged, miattam kereszteltek Andrásnak.  Nagymamám több alkalommal mesélte, hogy egyik legjobb barátnője volt a te nagymamádnak, akinek nagyon megtetszett az ő unokájának a neve – aki én voltam…
– Ezen most meglepődtem, nem hallottam eddig erről a füleki legendáról, de majd utánajárok… Az biztos, hogy nagymamám nem egy tipikus nagymama volt, rengeteget tanultam tőle, többek között csúnyán beszélni, de ezen kívül sok életbölcsességgel is ellátott.
Hagyjuk akkor a nagymamákat! Egy átlagos magyar tévénéző és újságolvasó – azon kívül, hogy meteorológus vagy –, nagy valószínűséggel azt tudja még rólad, hogy imádod a vonatokat  Azt talán már kevesebben, hogy akár a hangjukról is meg tudod különböztetni a mozdonyokat…
– A Júlia a kedvencem, gyönyörű hangot ad ki, szinte fütyül. A zólyomi depóban az a szokás, hogy a mozdonyokat elnevezik, korábban csak női neveket kaptak, de most már van Gábor és Tamás is. Nem titok, hogy a vasút volt életem első szerelme. Mozdonyvezető akartam lenni, furcsa mód a szüleim nem akartak lebeszélni, nem mondták, hogy piszkos, olajos lesz a kezem. Sokáig két lángon égett az életem, az egyik a mozdonyvezetés volt, a másik a meteorológia. Gyerekként elkezdtem kutatni a természetet, a légkört, őrületes szenvedéllyel néztem a viharfelhőket, de a vonatokat is. Az időjárás-jelentés volt a kedvenc műsorom a televízióban, ami valószínűleg kevés 13-14 éves gyerekről mondható el. A kassai ipari iskolában dőlt el végleg, hogy a meteorológiát fogom választani. Ahhoz, hogy vasutas legyek, nagyon-nagyon jól kellett volna beszélnem szlovákul, ami rólam nem volt elmondható. Meteorológusnak pedig magyar nyelven, magyar egyetemen tanulhattam, ami édesapámék szívéhez is közelebb állt, nekik ugyanis az volt a vágyuk, hogy Budapesten kössek ki. Ez sikerült, és bár szeretem a fővárost, nekem az otthont a mai napig Fülek jelenti, igazán feltöltődni, kipihenni magam csak ott tudom. Fontos számomra, hogy újra és újra felidézzem, átéljem azokat az élményeket, amelyeket gyerekkoromban. Egy felvidéki vonatozás nekem sokkal többet ér, mint egy Kanári szigeteki nyaralás.

Szenvedélye a Dallas

Presztízs Magazin

Állítólag fejből tudod a felvidéki vonat-menetrendet. Nem szeretnélek zavarba hozni, de készültem. Ha Besztercebányán reggel 5:35-kor felszállunk a Hron expresszre, mikor érkezünk meg Budapestre?
– A Hronnal soha, mivel az Pozsonyba megy, átszállással viszont tényleg eljuthatunk Pestre. Pontos időpontot viszont nem mondanék, mivel már nagyon régen tanulmányoztam a menetrendet. A cseh Chocen-állomás vonatközlekedésével kapcsolatban viszont naprakész vagyok. Az az egyetlen állomás, ahová egy webkamerát szereltek fel, így a nap 24 órájában figyelni lehet a vonatok mozgását. Másfél éve ezt nézem az iPademen, amit csak emiatt vettem, mivel a notebook macerás volt, kábelekkel, töltővel, nem tudtam olyan könnyen bárhová magammal vinni. Képes vagyok hajnalban felkelni, hogy megnézzem, rendben elment-e az ötórás személyvonat. Nekem ez az egyik szenvedélyem, a másik meg a Dallas….
Próbálok párhuzamot és hasonlóságot keresni a Dallas, a mozdonyok és a meteorológia között, de egyelőre nem találok. Segíts ki, légy szíves!
– Nincs párhuzam és hasonlóság sem. A Dallas a gyerekkoromhoz kötődik, a régi élményeket hozza vissza. Emellett azért is szeretem ezt a sorozatot, mert kiválóak a szinkronhangok, sokkal jobbak, mint a mai filmeknél. 2008-ban a Story TV-ben kezdték ismételni, amit természetesen rendszeresen követtem, most viszont már megvan a winchesteremen mind a 365 rész. Ha épp arra vagyok kíváncsi, hogy Samantha mennyit iszik, akkor azt a részt nézem meg, ha az érdekel, hogy Jockey miként készíti ki Samanthát, akkor azt a fejezetet rakom be. Minden a hangulatomtól függ.
Félve kérdezem: a mozdonyokon és a Dallason kívül van-e még bármilyen szenvedélyed?
– Persze, a kerékpározás. Sokaknak a bicikli csak egy eszköz, én többet gondolok mögé. Sokáig ugyanis az út, idő, sebesség törvényét alkalmazva közlekedtem a városban. Meghatároztam, hogy hány perc alatt kell megtennem bizonyos szakaszokat, hogy időre beérjek a munkahelyemre. Kvázi, mint egy vonattal, úgy közlekedtem a biciklivel, még megállókat is beiktattam, ahol pihentem picit, vizet ittam, majd folytattam az utamat.

Vissy Károly, a példakép

Presztízs Magazin

– Talán ez beszélgetésünk azon pontja, amikor azt javaslom: térjünk rá a szakmádra. Mikor dőlt el végleg, hogy meteorológus leszel?
– 1998 tavaszán édesanyámmal Pesten jártunk, és úgy döntöttünk, bemegyünk az MTV épületébe, megkeressük Vissy Károlyt. Nekem ugyanis ő volt a példaképem, olyan meteorológus akartam lenni, amilyen ő volt. Mivel erős tájszólással, azt is mondhatnám, hogy falusiasan beszéltünk, nehezen vettük rá magunkat, hogy belépjünk a televízió székházába, és Vissy Károly iránt érdeklődjünk. Segítőkészek voltak, megadták az OMSZ központi számát, de a várva várt nagy találkozás akkor még elmaradt, mivel példaképem éppen szabadságon volt. Már otthonról írtam neki egy levelet, ami fél év után jutott el hozzá, válaszában közölte, hogy szeretettel vár minket. Amikor beléptem a Meteorológia Szolgálat épületébe, azonnal tudtam, hogy meteorológus leszek, és itt fogok dolgozni.
Mi alapján választottad Vissy Károlyt példaképnek?
– Az akkori szegényes technikai háttér ellenére zseniálisan művelte a szakmáját, szinte behozta az információt a tévénéző szobájába. Hiteles tudott maradni minden pillanatban, nagy szakértője volt a média-meteorológiának. De nem csak ő volt profi a maga területén, hanem említhetném Németh Lajost vagy éppen H. Bóna Mártát is. Mostanában sok helyen gondok vannak a valódi szakmai tudással, ellenben van csilivili, 3D-s grafika, meg szép hölgyek… Szerencsére nekem még megadatott, hogy a régi „nagy öregekkel” dolgozhattam.

Lemosni Júliát….

Presztízs Magazin

Milyen gyakran hallod az emberektől, hogy „hülyeséget” beszélsz, mert nem is olyan idő volt hétvégén, amit előre jeleztél?
– Elég gyakran. Pedig hülyeségeket nem szoktunk beszélni, a prognózis beválása soha nem 100 százalékos, inkább azt mondanám, hogy tájékoztató jellegű. Ezért van minden nap időjárás-jelentés a televízióban. Hétfőn nyilván még nagyobb hibaszázalékkal lehet megmondani, hogy hétvégén milyen idő lesz, ezért érdemes pénteken is megnézni minket…
Az eddig beszélgetésünkből is kitűnt, hogy egy színes egyéniség vagy. Ezt támasztja alá, hogy rappeltél, énekeltél, táncoltál, egyetemen tanítottál és műsort is vezettél az utóbbi években, egy ideje pedig te vagy a Fábry show narrátora. Melyik áll hozzád a legközelebb?
– A rappelés egyszeri és megismételhetetlen volt. Fábry Sándor meghívott a műsorába, ahol kitalálták, hogy ne csak beszélgessünk, hanem legyen egy igazi meglepetés produkció is, na, ez volt a rap. Ő kért fel, hogy legyek a narrátora, megtiszteltetés számomra, még akkor is, ha sokan ezt nem nézték jó szemmel. A tánccal és az énekléssel sem volt semmi bajom, de egyik sem az én műfajom. A műsorvezetést már jobban élveztem, a tanítás viszont nagyon közel állt hozzám. Kilenc évig az ELTE-n oktattam szinoptikus meteorológiát, ami a meteorológia gyakorlati része, az időjárási jelenségek fizikai magyarázata. Szívesen tartok tudománynépszerűsítő előadásokat, szeretem, amikor egy fórumon emberek előtt beszélek, látom a reakciókat, meg tudom helyben válaszolni a felmerülő kérdéseket. Mivel sokan a mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy mivel is foglalkozik egy meteorológus, nem lenne rossz ötlet egy road show szervezése, melynek keretein belül járnánk az országot és terjesztenénk a tevékenységünket. Ha valaki ilyenre felkérne, azt szívesen vállalnám.
Munkáid mellett mennyi szabadidőd van, és mire tudod felhasználni?
– Nagyon kevés. Az OMSZ-ban napi 10-12 órát ügyelek, a havi tíz tévés szereplés alkalmanként bő fél napot vesz igénybe, ráadásul ilyenkor reggel fél ötkor kelek. Ha úgy adódik, hogy van pár nap szabadom, akkor hazautazom Felvidékre, és elmegyek vonatozni meg biciklizni. Ki tud kapcsolni például az is, ha neten nézhetem, ahogy a Júlia mozdonyt lemossák, ápolják, tisztogatják, talán még beszélnek is hozzá. Ebből is látszik, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy gépről. Ennél jobb dolgot, keveset tudok elképzelni.

Átlag: 5