Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Karanténválás – Mi történik a kapcsolatokkal fogságban?

Salat Vince | Profimédia-Red Dot | 2021.02.15. |
Karanténválás – Mi történik a kapcsolatokkal fogságban?
Az idei évet garantáltan nem fogjuk elfelejteni, gondoskodott erről a koronavírus több vonatkozásban is. Ha eddig azt gondoltuk, hogy tudunk valamit az emberi kapcsolatokról, most kiderült, mennyire kevéssé vagyunk felkészülve a tartósan nehéz helyzetek kezelésére, és még nem is látjuk a történet végét. A közepétől mesélni nem könnyű, így csakis árnyalatokról, sejtésekről és eddigi bizonyosságokról eshet szó, különösen egy olyan kényes témában, mint a kapcsolatok felbomlása, a válás.
Megérett az idő a változásra?
 
A protestantizmus elterjedésével egyidőben megjelenő európai intézményünk új virágkorát éli, nem csak nálunk. Már az idei nyárelőn felröppentek a különböző nemzetek válási statisztikáiban tapasztalt drasztikus változások, és sejthető, hogy idehaza sem rózsás a helyzet a bezártság következtében megváltozott házastársi viszonyok terén. Bár Magyarország nem élenjáró az európai válási arányok rangsorában, idén egyértelműen megszenvedjük a pandémiának köszönhető karantént, a gazdaság átrendeződését és ezáltal az emberi kapcsolataink átértékelődését is. Optimista jövőbe nézők szerint ez az új helyzet éppen jó esély arra, hogy átértékeljük a működésünket, a természethez és egymáshoz való viszonyainkat – ám nem mindegy, milyen áron. 
 
Presztízs MagazinEllentmondásos európai adatok
 
Pedagógiai és életminőségi mintáik szerint csodálni szoktuk az északi népek könnyedségét, nyugalmát, harmonikus kapcsolatait. Ehhez képest Lettország, Litvánia, Dánia, Svédország, Észtország és Finnország vezeti az európai válási statisztikákat, bőven túlszárnyalva az európai átlagot. Az Eurostat felmérése  szerint ugyanis az unióban évente átlagosan 2 ember válik el 1000 lakosból, és ez a szám 1965-től – amikor még csak 0,8 volt az arány – folyamatosan romlik. Magyarországon ez az arány 2019-ben 1,8 volt 1000 lakosra vetítve , ami nem is rossz a lettek 3-as fölötti átlagához képest. Vajon mi okozhat ekkora különbséget az egyes európai nemzetek válási statisztikáiban? Hogyhogy éppen a balti népeknél nagyobb az arány, miközben a világ (!) legboldogabb országainak ranglistáját is kizárólag balti szomszédaink vezetik hosszú ideje már? Az első három helyen Finnország, Dánia és Norvégia áll, ahol 2,4; 2,6 és 1,9 a válások aránya 1000 főre vetítve. A legbarátságosabb európai válási statisztikát hosszú ideje Málta tartja, 0,7-es átlagával.
 
Észak hűvös szele és csodálatos nevelési elvei
 
Talán éppen ebben rejlik az északi népek kiegyensúlyozott, boldog életének titka: valószínűleg számukra a válás nem mumus, hanem a továbblépés lehetősége. Lehet, hogy kevesebbet radíroznak le egymásról fölösleges konfliktusokkal, és jobban kezelik a személyes autonómiát, mint mi. Ennek az ellenkezője sem kizárt: a fél évig tartó nappal és a fél évig tartó éjszaka váltakozása jobban megviseli az emberi kapcsolatokat, és emiatt több a válás, mint délebbre. Annyi biztos, hogy a válási statisztikák és a nevelési elvek szorosan összefüggnek egymással. Individualista, tehetséggondozásra alapozó nevelési rendszerükben a finnek például az esélyegyenlőség egyik legfontosabb eszközeként tekintenek az oktatásra, amely európai és világviszonylatban is a legboldogabb gyermekeket neveli. Ez a nevelés megtanítja a gyerekeket a kíméletes konfliktuskezelésre is, így a későbbiekben könnyebben ki tudnak lépni a romboló kapcsolatokból. Talán ez a magyarázata annak, hogy nem traumaként élik meg a válást, inkább eszközként egy már nem támogató együttlét megszüntetésére.
 
Presztízs MagazinA házasság nem dobozos termék
 
Pontosabban nem pár négyzetméteren való tartós együttélésre kötjük, és ezt most meg is mutatta a pandémia. Az összezártság automatikusan felgyorsítja az érzelmi fluktuációt, sokkal sérülékenyebbekké válunk az intenzív együttlét idején akkor is, ha egyébként harmonikus kapcsolatban élünk. Az állandó egymásrautaltság érzelmi kiszolgáltatottságot szül, amit a beszűkült térhasználat csak fokoz, hiszen minél több időt töltünk bezártságban, annál inkább csökken a frusztrációs toleranciánk. Az egyéb járulékos tényezők szintén ronthatnak a helyzeten: a romló gazdasági mutatók, a munkahelyek és egészségünk veszélyeztetettsége, a gyerekek fejlődésével, oktatásával kapcsolatos kihívások ugyancsak megterhelik kapcsolatainkat. Nem beszélve a különböző személyiségű partnerek eltérő szabadságigényéről. A házasság hagyományos értelemben szerepek és kompetenciák szövetségét jelenti, arra szerződünk, hogy kiegészítjük egymást. Hagyományos kultúránkban ez a térhasználat és a kapcsolódó feladatok szétválasztásában is megmutatkozott, szó nem volt összezártságról.
 
Az angolok sem bírják cérnával
 
Sovány vigasz, hogy nem vagyunk egyedül a karanténválások palettáján, bár kulturálisan sokkal meglepőbb, hogy az angoloknál idén márciustól júniusig 42 százalékkal nőtt a válások száma  a tavalyi év azonos időszakához képest. A meglepetés az angol lakhatási viszonyok és emocionális kultúra összefüggéseiből adódik. A visszafogott angol modor ugyanis részben a polgári lakások szűk belső tereinek köszönhető – a felfelé építkező polgári lakásokban minimális személyes tér jutott az intimitás megélésére, ezért érzelmileg is befelé forduló, introvertáltabb nemzetkép alakult ki. Ehhez képest drasztikusnak hat az intenzíven növekvő válási hajlandóság, hiszen az angolok még az oly modern 21. századra sem nyerték el a „szenvedélyes” jelzőt. Náluk valószínűleg éppen ez lehet a feszültségoldás egyik eszköze a munkával és a pénzügyekkel kapcsolatos problémák és a jelentősen megnövekedett közösen eltöltendő időből adódó problémák esetén. A válás tehát „vákuum-gyógyszer”: a személyközi űrt orvosolja, azt az állapotot szünteti meg, amikor már nincs mit mondani egymásnak.
 
Presztízs MagazinKelet megtépázott egzotikuma
 
Mi az, amit a Nyugat adott a Keletnek? A tüzes vizet és a válást mindenképpen. A keleti országokban is jellemzővé vált az elmúlt évtizedekben a fiatalok késői házasodása és korai válása. A szaúdi sajtó júniusi beszámolója szerint például 30 százalékkal nőtt a válások száma az arab országban a tavalyi év azonos időszakához képest, de Kuvaitban idén júliusban haladta meg először a válások aránya a házasságkötések számát. Mindez azért is meglepő, mert Kuvaitban még mindig 8 százalék fölötti a többnejűek aránya. Úgy tűnik azonban, hogy a karantén nem tett jót a szerelmi afféroknak, sok családban felszínre hozta a kettős életet élők titkait, megtépázva a család egységét. Ez a helyzet a még mindig tekintélytisztelő Kínában is sok feladatot adott a válóperes ügyvédeknek. 
 
Próbatétel és új esélyek
 
Szinte mindannyiunk képes egy kisebb együttélési kisokossal előrukkolni a járvány kezdete óta tapasztaltak alapján. A legfontosabb mégsem a szavakba öntött bölcsesség, hanem a tapasztalatok hasznosítása. Nem az a kérdés, elváljunk-e, ha megnehezíti közös életünket a karantén, hanem hogy mire tanít az új helyzet önmagunkról, egymásról, és mit kezdhetünk egy olyan alagútban, amelynek a végén még nem látszik a fény. Talán meg kell keresnünk saját személyre szabott eszközeinket a lámpagyújtáshoz!
 
Még nincs értékelve