Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Megjött apuci!

A gyermekkórházról

Sz.A. | Profimédia-Red Dot | 2021.06.29. |
Megjött apuci!
Mi történt szegény kisfiúval? Fáj a kukija? Megduzzadt? Jaj, aranyom! Váladékozik is? Nem? Még szerencse. Kérem a lakcímkártyát meg a TAJ-kártyát. Persze, hogy a gyerekét! Vagy apuka kukiját vizsgáljuk meg? Na ugye, hogy nem! Köszönöm. A karszalagot viszont most apuka kapja, szép sárga, tessék. De vigyázzon ám rá! Nem, nem a karszalagra, a gyerekre… Aranyom, kapsz egy matricát, olyan édes vagy! Apuka, tessék kimenni ott a fotocellás ajtón, aztán jobbra kövesse a sárga vonalat. Igen, jobbra, nem lehet eltéveszteni, csak kövesse a nyomot, mint Columbo. Aztán D épület, alagsor, szólítani fogják. És vigyázzon a fiúra!
Este tíz is elmúlt már, amikor lezajlott a jelenet a gyermekkórházban. Egy órával korábban sem hittem volna, hogy itt kötünk majd ki, áthágva az aktuális kijárási tilalmat is, persze joggal, vészhelyzetféleség volt. Késő délután tűnt fel először, hogy valami nincs rendben. Munka után a fiammal belevágtunk a szokásos „Hódítsuk meg a lakótelepet” című projektbe, ami általában abból áll, hogy ő felpattan a kismotorra, én meg loholok utána, mint egy komondor, hogy a megfelelő irányba terelgessem. Értsd: ne az autók elé. Ezúttal azonban a máskor sikongatva nekilóduló fiam csak ült a motoron és nem moccant. Ellenben a kukiját igazgatta. Van ilyen, mind tudjuk, két és fél évesen pedig még szabadon meg is teheti a nyílt utcán, senki sem fogja megszólni. Éljen a cukiság!
 
Pár perc múlva továbblendültünk a dolgon, ő belefeledkezett a játékba, én meg el is felejtettem, mi történt. Így a második jel sem keltett gyanút. Vacsora közben egyszer csak felpattant az etetőszékben. Szokott ilyet máskor is, nem nagy evő, és ha megunja a falatozást, követeli vissza a szabadságát, szemrehányó pillantással utasítva minket, hogy vegyük ki. Most viszont, amikor felállt, azon az elesett kis hangján, amitől még egy mérges kígyó is megszelídülne, közölte, hogy fáj a popója, adjunk gyógyítópuszit rá. Persze nem a popója fájt, csak nem tudta pontosan behatárolni, hol a probléma. A fürdetésnél aztán egyértelművé vált.
 
Presztízs MagazinFurcsán meg volt duzzadva a kukija, és kicsit piros is volt. Máskor megmossuk, felhúzzuk, amennyire lehet, de ezúttal amint picit hozzáértem, ellökte a kezemet. Érzékeny volt neki. Szóltam a feleségemnek, hogy szerintem valami gond van. Ő is megnézte, és egyetértettünk abban, hogy hívni kellene a gyerekorvost. Az ember ilyenkor vívódik: tényleg indokolt-e este kilenc után felhívni a dokit, vagy csak elefántot csinálunk a bolhából? Senki sem szeret hipochondernek tűnni, de ha a gyerekről van szó, nincs helye a büszkeségnek. Bármikor ezerszer inkább csinálok hülyét magamból, minthogy neki komolyabb baja essen. Úgyhogy tárcsáztunk. Jól tettük: alighogy a végére értünk annak, amit tapasztaltunk, az orvos rávágta, ez bizony fitymazsákgyulladás. És hozzátette: be kellene vinni a gyereket a kórházi ügyeletre, mert ezzel nem szabad játszani, mihamarabb ki kell tisztítani.
 
Ahogy letettük a telefont, kitört a pánik, mint az állatkertben, ahol elszabadult a gorilla. Kisgyerekes családokban általában megvan az esti rutin, és annak nagyon nem része az, hogy fürdetés után a gyereket felöltözteted, bevágod az autóba és elcipeled a kórházba, ahol ki tudja, mit csinálnak majd vele. Szerencsére a fiam kalandnak fogta fel, örült, hogy autózhatott, rácsodálkozott, milyen sötét van, és útközben nézegette a fényeket. A feleségem már közel sem volt ilyen nyugodt, mert neki otthon kellett maradnia a kéthónapos kislányunkkal. Jönni akart persze, majd magára köti a bébit, ő úgy is tud aludni, magyarázta. Én voltam a józanabb, és meggyőztem, hogy ennek semmi értelme, nem szabad kitenni ennek az egésznek még a picit is. Megoldom, jelentettem ki, de közben persze be voltam rezelve.
 
Presztízs MagazinEzt bizonyára észrevette rajtam a nővérke is, aki fogadott minket a bejáratnál, és a bizonytalan válaszaimra határozottan reagált. Igaza volt, én vagyok a férfi, én vagyok az apa, nekem nyugalmat és biztonságot kellett sugároznom a kis kétéves felé. Azt pedig nehéz, ha tele a gatya. Szóval megembereltem magam, a kis krapek meg kapott egy matricát a nénitől. Markoló volt rajta, és egész éjjel azt szorongatta. Igen, még a vizsgálat közben is… 
 
Kis várakozás után szólítottak minket, ahogy a nővérke ígérte. A doki nagydarab, fiatal, korombeli srác volt, de olyan mély hanggal, hogy azt gondoltam, az ifjú Bud Spencer is hasonló forma lehetett. Gyorsan megállapította ugyanazt, amit a gyerekorvos a telefonban, úgyhogy kerített egy ápolót. Egészen pontosan úgy fogalmazott: hozok erősítést. Ebből már sejtettem, hogy nem lesz kellemes élményben részünk. A frissen érkezett ápoló lefogta a fiam lábait, az én feladatom volt a felsőteste és a kezei leszorítása, a doki meg egy fecskendővel bűvészkedett. A részletektől megkímélnék mindenkit, maradjunk annyiban, nem szívesen lettem volna a fiam helyében. Bár hallva a keserves sírását, annyira összeszorult a szívem, hogy gondolkodás nélkül cseréltem volna vele.
 
Közben csak azon járt az agyam, hogy meg fog utálni engem. Megbízott bennem, vakon követett az úton, erre ki lett terítve, mint egy darab hús a hentespulton. Mi ez, ha nem árulás?! Rettegtem, hogy meggyűlöl, amiért megkínoztattam, de a horrorisztikus-traumatikus élményt az egyik legszebb követte. Miután kimentünk a rendelőből, abbahagyta a sírást, még szipogott, és hagyta, hogy átöleljem, odabújt hozzám a kis manó. Érezte, hogy csak jót akartam neki. A kocsiban hazafelé hamar elaludt, éjfél volt, mire hazaértünk. Másnap reggel pedig, ahogy felébredt, az első szava az volt: apa! És közben még mindig a mancsában szorongatta a matricáját.
 
Átlag: 4