Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Megjött apuci!

Az összehasonlítgatásról

Sz.A | Profimédia-Red Dot | 2019.10.15. |
apa, apaság
Megjött apuci!
Még csak alig egy-két órája született meg Dénes, ott szuszogott az édesanyja mellén, én pedig egy óriási, élő smileyvá változva néztem őket a besötétített kórházi szobában, amikor először találkoztam a „rosszindulatú daganattal”, amivel minden szülőnek meg kell küzdenie: az összehasonlítgatással. Olyasmi ez, mint a Való Világ meg a bulvársajtó, amiket senki se néz és senki sem olvas, de valamiért mégis sokkal jobban megélnek, mint az értékesnek mondott tartalmak. Ha megkérdezel bárkit, a gyerekekkel kapcsolatos összehasonlítgatásról mindenki úgy tartja, hogy rossz dolog, ám ennek ellenére – tudatosan vagy nem – elég sokan csinálják.

 

Számítottam rá, hogy lesz ilyen is, de azt nem gondoltam, hogy ennyire hamar szembe kell majd néznem vele. A „kukiméregetés” ugyanis valahol ott kezdődik, amikor egy gyermek születésekor már reflexszerűen teszik közhírré, hogy mekkora súllyal és hosszal jött a világra. Sosem értettem, hogy ennek mi a jelentősége, mert szerintem ebben a helyzetben az egyetlen fontos információ, hogy a baba és az anya jól van-e. Ha igen, akkor felhőtlen a boldogság függetlenül a grammoktól meg a centiktől. Ennek megfelelően, amikor kezembe vettem a telefonomat, hogy értesítsem a számunkra legfontosabb embereket, első körben a családtagokat, közeli barátokat és kollégákat a nagy hírről, pontosan csak annyit írtam, hogy Anita és Dénes jól vannak, és még sosem voltunk ennyire boldogok. Újdonsült apaként nekem nem számított semmi más.

Az ilyenkor szokásos, visszakézből kapott gratulációk mellett többen is kis túlzással kérdőre vontak (nyilván nem rosszindulatból), hogy mi ez az információszegény közlemény, lássuk azokat az adatokat! Rossz érzés fogott el emiatt, mert rájöttem, hogy amikor egy kis emberke éppen csak beleszippant a levegőbe, máris beskatulyázzák két semmitmondó szám alapján, hogy milyen szép, NAGY baba (vagy nem, ugye…), mintha az valami érdem volna. Dénes egyébként normális paraméterekkel született, sőt az utolsó ultrahangos jóslathoz képest meglepően nagy méreteket produkált, de nem tartottam ezt lényegesnek, mert nem ezért voltunk boldogok, és nem értettem, hogy ha nekünk nem számítanak a számok, másnak miért annyira fontosak.

Presztízs MagazinKezdő szülőként hasonló rossz érzések gyakran mérgezték a levegőnket az első hónapokban, amikor lépten-nyomon kérdésekbe csomagolt kéretlen tanácsokkal árasztottak el minket. Anyatejes vagy tápszeres? Szépen hízik? Háton vagy hason altatjuk? Cumizhat vagy nem? Hagyjuk sírni vagy felkapkodjuk? Végigalussza már az éjszakát? Ezt vagy azt a pelenkát használjuk? Na és a popsikrém? Kifogyhatatlan a témák tára, és a legszebb az egészben, hogy minden ismerősnek van saját tutibiztos módszere vagy legalább egy anyja, aki máshogy (azaz jobban) csinálta a dolgokat. Amikor az ember amúgy is kétségekkel teli, és az első hetekben még nem gyereket nevel, hanem annak is örül, ha képes életben tartani a bébit, ezek csak szükségtelen nyomást jelentenek. Egy idő után rá kellett jönnöm, hogy a gyerek születésével egyidőben sok hülye is született körülöttünk, úgyhogy muszáj bekapcsolni a spamszűrőt.

Például, mint amikor a kötelező csípőszűrő-vizsgálatra vártunk a kerületi SZTK-ban. Odacsődítettek 15-20 pár hetes, hónapos babát, és mivel ez az egyik első közösségi élmény (vizsga) nemcsak a gyereknek, hanem az anyának és az apának is, a legtöbben bizonytalanul, izgulva tipródtak, mígnem a doktornő szólította őket, hogy közölje, mit állapított meg az ultrahang. Erre egy anyuka, aki már végzett, telefonálás közben fennhangon (úgy, hogy a váróban lehetőleg mindenki tisztán hallhassa) jegyezte meg: „Ááá, minden tökéletes, de hát tudtuk, hogy aki már nyolchetesen átfordul, annak baja nem lehet!” Gyakorlott szülők tudják, hogy ennyi idősen az átfordulás papíron még odébb van, persze megtörténhet, de sok jelentősége nincsen, mert a mozgásfejlődésben akár több hetes, hónapos különbségek is lehetnek a babák között, ami teljesen normális. Mindenesetre arra jó volt a műsor, hogy a többi szülőben erősítse a „nem vagyok elég jó” érzést.

Fél év távlatából kezdem kiismerni a szülők összehasonlítgatás-mániájának pszichológiáját. Mindenkit kétségek gyötörnek, hogy jól csinálja-e a dolgokat, hiszen a szülőséghez nincsen tuti recept, amit követni kell. Sokan pedig azzal tudják megnyugtatni magukat, ha a saját gyereküket azzal pozícionálják, hogy a másokét lehúzzák. Az enyém nagyobb súllyal született? Többet gyarapodott? Előbb csinált ezt vagy azt? Akkor mi jobbak vagyunk! Valójában azonban nincs jobb vagy rosszabb gyerek, ahogyan jobb vagy rosszabb szülő sincs, mert ideális esetben minden babának a saját anyja és apja a legjobb. Ezt kell tudatosítani magunkban, a többi meg jön magától.

Még nincs értékelve