Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Megjött apuci!

A változásról

Sz.A. | Profimédia-Red Dot | 2020.04.07. |
apa, apablog, apaság
Megjött apuci!
Van az úgy, hogy az ember lát valamit, de csak később áll össze a kép. Így voltam november közepén a vadonatúj, 67 ezres Puskás Aréna nyitómeccsének kezdetekor. Vonultak ki a magyar és az uruguayi labdarúgók a pályára, Szalai Ádám és Dzsudzsák Balázs az egyik, Edinson Cavani és Luis Suárez a másik oldalon, miközben a Stefánia úti kapu mögé költöző B-közép fekete serege egy óriási élőképet formált. Láttam, hogy az valami grandiózus, de elsőre nem állt össze, hogy a kép Puskás Ferencet ábrázolja, csak aztán esett le a „mű” zsenialitása. Ugyanígy láttam azt is, mivel jár szülőnek lenni, gyermeket vállalni, hiszen volt épp elég példa a környezetemben, de csak később állt össze a kép a valóságról, amikor saját magam éltem meg. „Meg fog változni az életed” – mondogatták vészjóslón a tapasztaltabb ismerősök, mint amikor egy focicsapat öltözőjében a minden hájjal megkent nagy öreg riogatja az újoncot.
Igazuk volt, tényleg megváltozott az életem. Jó példa erre az imént említett Magyarország–Uruguay 1–2. Az volt az első olyan este, amelyet apaként távol töltöttem otthonról. Vannak íratlan szabályok, mint például, hogy a fiúk kinyitják az ajtót a lányok előtt, vagy, hogy egy férfi sosem üt meg egy nőt. Nekem ugyanilyen íratlan szabály, hogy otthon akarok lenni, amikor a fiam készülődik a lefekvéshez. Este nyolc óra lett az új törvény, ami mindent felülírt, addigra haza kellett érnem bevásárlásból, túlórából vagy baráti sörözésből, bármelyiket szó nélkül félbeszakítva. Senki sem kért erre, senki sem mondta, hogy rúgjam tökön a szociális életemet, mert azért előtte az élet sokszor csak este nyolc után kezdődött, mint oly sok fiatalnak. Én éreztem így, én akartam így, és azon a novemberi estén is kissé feszengve ültem a varázslatos Puskás lelátóján. Apám szinte könnyekig meghatódva köszönte meg, hogy megszerveztem neki azt a meccset, mert ő ilyen stadiont még csak a tévében látott, válogatott meccsen harminc éve nem járt, a fiaival pedig már szintén évek óta nem volt ilyen programja hármasban. Jó és emlékezetes volt ott lenni vele, de be kell vallanom, hogy lélekben máshol jártam… 
 
Presztízs MagazinAmióta apa lettem, a fürdetés a legmeghittebb közös aktivitásom Dénessel. Még ma is emlékszem a legelső estére a kórházból való hazajövetele után. Olyan büszkén léptem át a lépcsőházunk ajtajának küszöbét a karomban tartva őt, mint Julius Caesar a Rubicont, de a fürdőszobában már nem a határozott hadvezér képét mutattam. Azt sem tudtam, hogyan fogjam meg, nehogy összetörjem az apró testét, és még hőmérővel, bizonytalanul próbáltam belőni az ideális vízhőmérsékletet. Azóta Dénes és én is sokat fejlődtünk, minden nap együtt csiszoltunk a kis rituálénkon, mígnem eljutottunk odáig, hogy nagy pancsolások, kacagások és játék színtere lett a fürdőkád, ahol szem – szó szerint – nem marad szárazon. Ez a nap fénypontja, mert bármi történjen is a munkahelyen, bármennyi bosszantó alakkal találkozom a zsúfolt villamoson, tudom, hogy otthon ez (ő) vár rám. Csaknem egyéves volt már a fiam, amikor az első közös estét kihagytam, és azt sem a Puskás Aréna, Dzsudzsák vagy Cavani kedvéért, hanem azért, hogy örömet szerezzek az apámnak.
 
Presztízs MagazinIgazuk volt, tényleg megváltozott az életem. Azelőtt úgy igazán élveztem volna egy ilyen meccset, magamba szívtam volna minden egyes pillanatát, és rekedtes hanggal mentem volna hazafelé, mert teljes odaadással lettem volna egy több mint hatvanezer emberből álló kórus tagja. Ehelyett két passz között az eredményjelzőn vánszorgó perceket néztem, és lopott tekintetekkel a telefonomat lestem, hátha kapok egy cuki képet vagy legalább némi infót otthonról. De említhetném azt is, hogy több mint egy éve nem voltunk moziban a feleségemmel, és a filmnézés odahaza is olyan nehézkes lett, mint feltörni egy olasz csapat catenacción alapuló védelmét. Korábban komoly kihívás elé állítottuk Hollywoodot: még az éjjel-nappal termelő amerikai filmgyár sem tudta tartani a lépést a mi fogyasztási tempónkkal. Az volt a legnagyobb gondunk, hogy találunk-e olyan filmet, amit még nem láttunk. Ezzel szemben ma egyre csak nyúlik a megnézendő mozik listája, amelyeket egyszer jó lenne bepótolni. Nem túlzok, egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt egy évben hány filmet néztünk meg elejétől a végéig. Természetesen azokat is három-tizenkét részletben… 
 
Igazuk volt, igazuk volt. Minden megváltozott. Láttam, hogy ilyen lesz, és volt olyan időszakom, amikor pont ezektől féltem, amikor szóba került a gyerekvállalás. De ma már pontosan tudom, hogy ez is olyan, mint az az élőkép: csak később állt össze a mű, és akkor esett le, hogy valójában mennyire zseniális. A fiam lett az eddigi legmotiválóbb állásom és a valaha volt legszórakoztatóbb hobbim. Nincsen ennél izgalmasabb forgatókönyv, és nem létezik olyan lazító sör, amiért megérné megszegni az este nyolc óra törvényét. Nem tudom meddig tart még ez az ihletett állapot, mert előbb-utóbb nyilván ez is véget ér, de egyelőre élvezem, és nem hiányoznak a régi mulatságok. Megváltozott az életem, és hálás vagyok érte. Mert én akartam, hogy megváltozzon.
Még nincs értékelve