Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Megjött apuci!

Az utazásról

Sz. A. | Profimédia-Red Dot | 2020.05.03. |
apablog, apaság
Megjött apuci!
Még most is elmosolyodom azon, hogy mi volt Anita kérése karácsonyra – nem tőlem, hanem a Jézuskától persze… hogy szeretné megnézni a dartsvilágbajnokság döntőjét. Ez két dolgot árul el a kis családunkról. Az egyik, hogy Dénes hiába múlt el már egyéves, az altatása és az alvása még mindig nem úgy megy, mint kisiskolás matekzseninek az egyszeregy. A másik pedig, hogy dartsőrültek vagyunk. Emlékszem, amikor öt éve, nem sokkal karácsony előtt beköltöztünk az első igazi közös otthonunkba, még kanapénk sem volt, ezért a parkettára leterített lepedőn üldögélve, egy régi kisméretű, zavaros képű tévén néztük a darts vb-t. Később hiába lett szép kanapénk és modern, síkképernyős tévénk, valahogy mégis az a Gary Anderson győzelmével véget érő vébé maradt a legemlékezetesebb számunkra.
Adrian Lewis révén volt egy kilencnyilas kiszálló is abban évben, ami az elmúlt időszakban nem volt jellemző a világbajnokságokon. Emlékszem, egyszer megkérdezték a dartstörténelem Michael Schumacherét, a legtöbbszörös vb-győztes Phil Taylort, hogy egy edzésen hányszor tud kilencnyilast dobni. Azt mondta, olyan sokszor, hogy nem is számolja. Ehhez képest versenykörülmények között, amikor a fél világ rajta tartja a szemét, csak ritkán jön össze a bravúr, amire egyébként nagyon is képes. A hétköznapokban is megvannak azok a dolgok, amiket az ember becsukott szemmel is meg tud csinálni akár százszor egymás után, de amikor téthelyzet van, egyszerűen leblokkol. Nekünk egy szép őszi délutánon pont ilyen volt a babakocsi összecsukása… 
 
Ott álltunk a hosszában felül fehérre, alul kékre mázolt Boeing 737-es óriási szárnya alatt, a hátsó bejárathoz állított lépcsőhöz várakozó sorban. Az én kezeimet az utastérbe felvihető kézipoggyász plusz a babatáska foglalta le, Anita pedig Dénest tolta maga előtt. Egyszer csak odalépett hozzánk az egyik rakodómunkás, hogy akkor ő elvinné a babakocsit. Anita az elmúlt egy év rutinjával felvértezve gyorsan össze akarta csukni Dénes „Ferrariját”, de csak nem kattant a helyére, aminek kellett volna. Gyors szerepcsere után én is megpróbáltam, nekem sem ment. Ilyenkor jön a szokásos rángatás, feszegetés, erőltetés, nem mintha ez valaha is eredményre vezetett volna. A ránk váró srác pókerarccal nézte a szenvedésünket, végül persze kiderült, hogy nem nyomtunk be egy gombot, amit előtte már vagy ezerszer megtettünk. A gyorskoris Burján Csaba után szabadon: f*ckin lámpaláz!
 
Először ültünk repülőre kisgyerekes szülőként, viccelődtünk is azon, hogy mennyire megváltozott a világ, hiszen a mai fiatalok közül sokan előbb ismerkednek meg a tömegközlekedéssel a felhők fölé emelkedve, mint a földhöz ragadtabb járműveken. Dénes bár igen fiatalon repült először, nem erősíti az említett gyerekek táborát, ő ugyanis már rutinos vonatozóként, villamosozóként és buszozóként szállt fel a Rómába tartó járatra. Mindkét kategóriában tudatosan próbáljuk nevelni már ilyen fiatalon: szeretnénk, ha nem az autó, hanem a tömegközlekedés lenne az első számú választása felnőttként is, és igyekszünk megmutatni neki a világot, mert hisszük, hogy minél többet lát belőle, annál gazdagabb lesz.
 
Presztízs MagazinNyilván nem fog emlékezni arra, hogy tesztelte a Colosseum ajándékboltja melletti pelenkázót, hogy szopizott a Szent Péter Bazilika árnyékában, hogy durmolt a Sixtus-kápolnában, vagy, hogy látta egy Lazio-meccsen Ciro Immobilét gólt lőni a Stadio Olimpicóban, de biztos vagyok benne, hogy a világra való nyitottság úgy épül be a génjeibe, mint az anyatejből származó kalcium a csontjaiba. Ez az út azonban nemcsak miatta, hanem miattunk is fontos volt.
Sosem éltem meg nehézségként az apává válást, mert akartam, vágytam rá. Nem pont olyan lett, mint ahogyan elképzeltem, hanem sokkal szuperebb. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy vannak kemény pillanatok, amelyek próbára tesznek nemcsak apaként, hanem társként is. Szinte minden szülő szembesül az érzéssel, mintha a gyerek előtti élete egy másik világban történt volna, melyben minden lassított felvételként zajlott. És nem érti, hogy akkor miért érezte magát folyton elfoglaltnak, fáradtnak, stresszesnek, amikor most annyi alvás, kényelem és szabadidő álomszerűnek tűnik. Éppen ezért fontos, hogy néha emlékeztessük magunkat arra, hogy a gyerekvállalással ugyan teljes erőbedobással kezdtünk élni egy kis csöppségért, de közben nem szűntünk meg létezni mi magunk sem. Ugyanúgy lehetnek, sőt kell, hogy legyenek céljaink, vágyaink, mint előtte.
 
Anitával mindketten nagyon szerettünk volna eljutni Rómába, mondhatni bakancslistás volt. Ez nem az az úti cél, ahová már totyogó, fecsegő gyerekkel érdemes utazni, mert ami egy felnőttnek érték, az neki ilyen mennyiségben még szenvedés. Ezért is döntöttünk úgy, hogy addig megyünk, amíg Dénesnek kis túlzással még mindegy, hol vagyunk és mit csinálunk, mert még az evés, alvás, pukizás háromszögben éli az életét. Az ugyanis mindkettőnk számára egyértelmű volt: ha utazunk, hárman megyünk, mint egy család. Végül jutott is, maradt is: mi megkaptuk a Róma-élményt és Dénest sem kínoztuk, mert az végig szempont volt, hogy az ő nyugodt pihenése elsődleges.
 
Az volt az út tanulsága, hogy hiába ábrándozunk a múlt romantikájáról, mert olyan már sosem lesz újra, mint amikor a nappalink közepén piknikezve, összebújva tévéztünk, és kiabáltuk a kommentátorral összhangban, hogy a száznyolcvan! De olyan lehet, amilyen még sosem volt, és a maga nemében az is lehet éppoly emlékezetes. Rómában például Dénes megajándékozott minket az első felülésével, így hiába a sok monumentális látványosság, nem az Angyalvárban és nem is a Trevi-kútnál, hanem az Airbnb-s kölcsönlakásunkban kaptuk a legmeghatározóbb élményt Rómában, amire örökké emlékezni fogunk.
 
Éppúgy, mint arra a bizonyos darts vb-re.
 
Még nincs értékelve