Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Megjött apuci!

A sörözésről

Sz.A. | Profimédia-Red Dot | 2020.05.24. |
apa, apablog, apaság
Megjött apuci!
Miután már több mint egy éve sikerül életben tartanunk a kisfiunkat, bevallom, esténként jólesik meginni egy-egy sört. Régebben nagyon ritkán pattintottam meg egy dobozt otthon csak úgy, általában kellett hozzá valamilyen esemény, legalább egy focimeccs, ami közben jól csúszott. Vagy azért, mert annyira nem is érdekelt maga a mérkőzés, és jó volt unaloműzőnek, vagy azért, mert túlságosan is érdekelt, és jó volt feszültségoldónak. Ezen felül általában csak akkor ittam, ha a haverokkal összefutottam egy-egy kocsmában megvitatni, kivel mi újság, kinek a munkahelyére jár be a kutyájának marhaszeletért a válogatott hetese, vagy, hogy akkor most éppen mi a helyzet az Irán kontra Kászim Szulejmáni kontra Donald Trump ügyben. De otthon és egyedül lényegében csak azóta kerül a kezembe sör, amióta apa lettem.
Az első alkalomra színtisztán emlékszem, mert aznap este történt, amikor megszületett Dénes. Délután érkezett, de késő estig bent voltam a kórházban vele és a hősies anyukájával. Utáltam otthagyni őket, magányosan ülni be az autóba, amivel reggel még együtt gurultunk az izgalmas ismeretlen felé, hazamenni az üresen kongó lakásba, amely még magán viselte a magzatvíz-elfolyásos reggeli káosz jegyeit. Kicsit összepakolgattam, aztán bekapcsoltam a tévét, valami BL-meccs vége ment éppen, de fogalmam sincs, kik játszottak. Kivettem egy APA nevű sört a hűtőből, aminek persze semmi köze nincs az apasághoz, hanem arról szól, milyen típusú felsőerjesztéssel készült, ennek ellenére szerintem minden apajelölt kapott valakitől ajándékba, naná, hogy én is. Lehuppantam a kanapéra, olvasgattam az apafeliratot a kék sörösdobozon, ízlelgettem a betűket, kortyolgattam is belőle, és ahogy a hideg szénsavbuborékok csúszdáztak a torkomban, valami leírhatatlan nyugalom töltött el. Szinte lebegtem.
 
Presztízs MagazinValami hasonló történik velem azóta is időről időre, ha nem is minden nap, de heti rendszerességgel. Ez nem az alkoholról szól, eleve egy sörnél többet sosem iszom ilyenkor, és a sör sem mindig sör, néha egy pohár bor helyettesíti. Ez igazából stresszlevezetés, kisimulás, lelazulás, amire, hiszem, hogy minden szülőnek szüksége van. Nemcsak apáknak, hanem anyáknak is, de amíg a szoptatós korszak tart, addig – mint az elején oly sok mindenre – erre is a férfinak van több lehetősége. Nálunk például Dénes cicifüggő lett, csak és kizárólag az anyjával hajlandó elaludni. Próbálkoztam vele én is, de csak üvöltés lett belőle, és úgy ellökött magától az anyja után mutogatva, hogy a végén majdnem ketten sírtunk. Szar érzés volt, na! Viszont így legalább egyelőre megúszom az altatásokat, nem így terveztem, ki akartam venni ebből is a részemet, de most ezt dobja az élet. Akkor meg már hadd legyek egy kicsit önző! Igen, néha várom az este nyolc órát, a fürdetés idejét, ami után anya és baba elvonul a hálóba, a lakásra csönd telepszik, én pedig újra úgy ülhetek a kanapén kezemben a sörrel, mint azon az első, apaként töltött estén.
 
Furcsa, de gyerekkorom egyik élénk emléke, hogy amikor elmentünk anyával bevásárolni, a listán mindig szerepelt egy sör apának. Tudni kell, hogy apám nagyon ritkán iszik, a mai napig talán csak egyszer láttam egy kicsit becsípve az unokatesóm esküvője után, de arra emlékszem, hogy annak idején megivott egy-egy sört esténként. Ahogy felnőttem a testvéreimmel, úgy szokott le erről. Ma már értem, hogy miért volt szüksége rá. Az első nap a kórházban érzelmileg és fizikailag is rendkívül intenzív volt. Azóta minden egyes nap hasonló, hiszen a gyerekkel olyan az élet, mintha folyamatosan a két véglet között flippereznél. Az egyik pillanatban elveszíted a végtelennek hitt türelmed, mert már megint üvölt, sír, újabban földhöz is vágja magát, pedig csak nem adtad oda neki a kezébe még egyáltalán nem való ollót, a másikban meg elolvadsz, hogy hogy lehet ennyire cuki, miközben felfedez valami új dolgot magának, és már fogalmad sincs, hogyan tudnál élni nélküle. Egyszer arra vágysz, hogy másfél év óta először elmehess végre moziba a feleségeddel, mint régen, máskor meg már tíz perc után hiányzik a gyerek, amikor végre kaptok egy kis szabadidőt a nagyszülők jóvoltából. Minden csak fekete vagy fehér lehet, nincs átmenet, és ez rendkívül fárasztó tud lenni. Annyira, hogy a nap végén nem vágysz másra, csak egy kis csendre, arra a sörre és, hogy nézhess ki a fejedből fél órán át anélkül, hogy gondolnod kellene bármire vagy aggódnod kellene bármi miatt. 
 
Presztízs MagazinApának lenni nem könnyű, senki sem ígérte, hogy az lesz, de anyának lenni még nehezebb. Mert nekik sokszor még ez a fél óra sem adatik meg, Dénes szó szerint még a vécére is követi az anyját. Igen, néha jólesik elmenni munkába, kiszakadni a szülői létből, úgy élni, mint régen, felnőttekkel beszélgetni, találkozni, új impulzusokat kapni. Az anyáknak erre nincs lehetőségük, ezért próbálom megteremteni otthon az „énidőt” neki is. Nem mindig sikerül, de amikor igen, az engem is jó érzéssel tölt el, mert erre is igaz, hogy jobb adni, mint kapni. Egyúttal alig várom már a tavaszt, mert, bár az altatásokhoz nem vagyok jó Dénesnek, de bandázni nagyon szeret velem. Ha pedig jön a jó idő, mi leszünk a legnagyobb huligánok a játszótéren! Anya pedig addig megihatja a maga „sörét”…
Még nincs értékelve