Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Megjött apuci! - A cumizásról

Sz.A | Profimédia-Red Dot | 2019.11.20. |
cumizás
Megjött apuci! - A cumizásról
Néha úgy érzem, mintha egy baba esetében a cumi kötelező felszerelés lenne. Mint az autóknál az elakadásjelző háromszög vagy az elsősegélydoboz – ha ezek nélkül indulsz útnak, egy felelőtlen barom vagy. Szóval cumi nélkül nincs baba, és ha jobban belegondolok, tényleg így van. Pörgetem a Facebookon a hírfolyamot, és akárhány babát látok (ugye most vagyunk abban a korban, hogy az ismerősöknél bekövetkezett a baby boom), az összesnek a szája be van tömve. Nincs ebben semmi meglepő, amikor kiderült, hogy szülők leszünk, az első babaholmik között vágtuk mi is a cumit a bevásárlókosárba. Mondhatni, reflexszerűen. Nem volt konszenzus a kérdésben, hogy akarjuk-e használni, milyen előnyei, hátrányai vannak, egyszerűen csak megvettük. Én is cumiztam, és anyámnak a mai napig olyan sláger a hogyan jöttem le a szerről sztorija, mint a Tankcsapdának a Mennyország tourist – az összes koncerten előadja, és a hallgatóság ezredszerre is jót szórakozik rajta. Amúgy tényleg nem volt rossz húzás tőle, hogy már ovis koromban bevezetett a cserekereskedelem rejtelmeibe. Az alku szerint egy átalakulós robotautót kaptam tőle, amiért átadtam a cumit, amit persze soha többet nem kaptam vissza.
Az első rossz érzés akkor fogott el minket a cumi kérdéssel kapcsolatban, amikor a védőnő rosszallóan rázta a fejét, hogy ha szoptatni akarunk, veszélyes dolog cumit használni. Tudniillik, a gyerek más technikával szopja, mint a cicit, és könnyen összezavarodhat tőle, ami elrontja a tejszívási reflexét. Próbáltuk komolyan venni a figyelmeztetést, de amikor azt láttuk, hogy szinte minden gyerek cumizott az ismeretségi körünkben, és a legtöbbjük gond nélkül szopizott mellette, nagyobb volt a csábítás, hogy kipróbáljuk, mint a félelem, hogy kárt okozunk vele. Főleg, hogy Dénes a babakocsiban nem bódultan elaludt a friss levegőtől, mint én öt-tizenkét sörtől, hanem ordított, mint a sakál. Elég frusztráló egy üvöltő gyereket tologatni, miközben minden szembejövő alak rosszallóan méreget, hogy mi az úristent csinálunk szegény gyerekkel. Szóval a cumi tűnt a dzsókernek a pakliban: a gyerek bekapja, elcsendesül, és végre béke költözik a lakótelepre, meg az életünkbe. Dénes azonban másként gondolta, mert úgy köpte ki a cumit, mintha megsavanyodott dobozos tej lett volna. Nem ismersz még eléggé, fiam! – képzeltem magamban, merthogy nem szokásom feladni a dolgokat. Addig-addig próbálkoztam vele, mígnem egyszer csak ráérzett a dolog ízére. Láttam az arcán, hogy megvolt az „aha pillanat”, és utána békésen forgatta a szájában a cumit. Büszke voltam magamra, először tanítottam a kisfiamnak valamit.
Presztízs MagazinEgészen az esti szoptatásig tartott az öröm, ugyanis Dénes hirtelen nem úgy csinálta, mint előtte. Nem volt meg a mély szívóhatás, ami már egészen ügyesen ment neki. Máshogy tartotta közben a száját, igazából csak cumizott az anyja mellén, ahelyett, hogy evett volna. Teljesen kétségbeestünk. Persze a mai világban nincs para, nálunk is ott várakozott a jó minőségű tápszer a szekrényben a biztonság kedvéért, de időközben valahogy mindketten egyre jobban irtóztunk tőle. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor lett nekünk ilyen fontos a szoptatás, mert ez sem egy olyan dolog volt, amit részletesen kiveséztünk volna a gyerek születése előtt. Valahogy amikor először a kezembe fogtam Dénest, onnantól hatalmasodott el rajtam az érzés, amit addig csak urbán legendának tartottam, hogy egy szülő mindig mindenből a legjobbat akarja a gyerekének. Olyat pedig egyetlen laboratóriumban sem tudnak előállítani, mint amit az édesanyja képes adni neki. Így hát a cumi még aznap este landolt a kukában, nehogy még egyszer elgyengüljünk egy nehéz pillanatban, és Dénes szerencsére elfelejtette a rossz mozdulatsort. Bár ehhez is kellett néhány nap…
Kezdő szülőkként meg kellett értenünk, hogy a baba nem azért sír, amiért a felnőttek. Nem szomorúság vagy keserűség gyötri, hanem ez az egyetlen eszköze a kommunikációra, így tudja a világ tudtára adni, hogy valamiben segítségre van szüksége. Az első éjszaka, amikor hazahoztuk, például hiba volt 26 fokra felfűteni a lakást, mert abból indultunk ki, hogy a szülészeten is pokolian meleg volt a szobákban, biztos az kell a babának. Hát rohadtul nem az kell neki, és ezt egész éjszakás üvöltéssel adta értésünkre. A babakocsival kapcsolatban is rájöttünk, hogy a túl sok ruha miatt kényelmetlenül érezte magát benne, és utána már cumi sem kellett, elkezdett csendben nézegetni benne. Persze ebben az is közrejátszott, hogy megtalálta a természetes cumiját, az ujját, amivel szerencsére nincsen gond a szoptatás szempontjából. Igazi egyéniség, ugyanis a hüvelykujja helyett a középső és mutatóujját egyszerre szopja, ráadásul úgy, hogy a kézfejét kifordítja közben, a tenyere nem az arca, hanem a külvilág felé néz. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan lehet komfortos neki, próbálgattam leutánozni, de borzasztóan kényelmetlen. Remélhetőleg ha nagyobb lesz, ő is annak érzi majd, így magától lejön róla, és még robotautót sem kell adni érte cserébe.
A sírásokról meg csak annyit, hogy én sem hittem volna, de egy idő után szülőként tényleg kezdi megérteni az ember, hogy mit akar mondani velük a gyerek. Ebben pedig az a jó, hogy száz szónak is egy a vége: a csend. Előbb-utóbb…
Még nincs értékelve