Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Micsoda nő ez a férfi!

Salat Vince | Profimédia-Red Dot | 2019.02.10. |
férfiak, nők
 Micsoda nő ez a férfi!
Egy szoknya, egy nadrág és a megtévesztés művészete: erről szól a keresztöltözködés, ami szinte az emberiséggel egyidős. Mi férfiak első számú rendezői vagyunk ennek a színjátéknak a szó legteljesebb értelmében, bár néha nem mi aratjuk le a babérokat, ugyebár. A tiltott gyümölcs mindig édesebb? Például ezért is érdekes, mi vesz rá egy nőt, hogy férfinak adja ki magát, és egy férfit, hogy szoknyát húzzon. Ezúttal köze sincs ahhoz a bizonyos 5 százalékhoz, amelyet a társadalmi devianciák konstans arányaként szoktunk emlegetni.
Nálatok ki hordja a nadrágot?
 
Na, pont erről beszélek. Bármennyire férfias ruhadarab a kalap meg a nadrág, olykor-olykor felmerül, hogy mégis ki viseli odahaza. A kérdés szabad tolmácsolásban így hangzik: ki a férfi kettőtök közül? Ki viseli a felelősséget, ki tartja el a családot, kire számíthat a nő és a gyerekek, egyáltalán ki védi meg a családot, ha baj van? Ennyi minden múlik azon a bizonyos nadrágon, amit elvetemült feministák szívesen használnak az önállóság és az egyenrangúság jelképeként.  
 
Jogokkal ruház fel, kötelezettségekkel terhel
 
Aminek csak a színét látjuk, annak a fonákja legalább annyira érdekes. Mielőtt még belemélyednénk a pajzánabb motivációjú keresztöltözködés kultúrtörténetébe, annyit érdemes látnunk, hogy a ruha egyértelműen nemet és társadalmi rangot jelző funkciója már a mitológiából ismeretes. A másik nem „bőrébe” bújva mindenképpen magunkra öltjük annak jogait és kötelességeit, a görögök szerint is. A legtöbb esetben pontosan emiatt váltunk „nemet” a gardróbban.
Pallas Athéné, például, aki a görög mitológiában többek között a bölcsesség, a jog és az igazságosság istennője, maga is többször férfiruhát öltött, amikor népét kellett bátorítani a harcban – az Odüsszeia szerint. Fordított példánkban Thétisz, Akhilleusz anyja azért bújtatta női ruhába fiát, hogy ne tudjon csatlakozni a görög sereghez, hiszen a jóslat szerint a háborúban lelné halálát.
 
Presztízs MagazinBizonyos szakmák nadrágban járnak
 
A cross-dressing prózaibb okai közül az egyik legkézenfekvőbbet a nemek munkavégzési tilalmára vonatkozó előírásokban találjuk. Bizonyos munkákat sokáig csakis férfiak végezhettek, és ma is van olyan hivatás, amelyről a nő még mindig csak álmodozhat. Johanna nőpápa legendája „a műfaj klasszikusa” a hollywoodi forgatókönyvek elvárásainak megfelelő zárójelenetével. A 818-ban született német lány fiúnak álcázva magát belép a bencés rendbe, majd egyházi körökben a legmagasabb rangra emelkedik. „Karrierje” vesztét a biológia törvényei okozták: egy ünnepi körmenetben összeesik, és gyermeket szül a döbbent tömeg kellős közepén. 
 
A hősiesség nem lehet nőnemű?
 
Katonák is bőven akadnak a „szakmai” alapon indokolt szimbolikus nemváltás példatárában. Közismert a tizenéves Jeanne d’Arc, aki egy látomás hatására ölt katonaruhát, hogy a francia sereg élére álljon a százéves háború idején, bár a nadrág nem tudta megvédeni a máglyahaláltól. Csavarosabb történettel szórakoztat a 18. századi svéd Ulrika Eleonora Stålhammar példája, aki a nagy északi háború idején nem egyszerűen átöltözött, hogy a svéd király seregében harcolhasson, de még meg is nősült.
Az angol nők sem vetették meg a nadrágdivatot, ha ezzel hősi erényekhez juthattak: Anne Mills és Hannah Snell hadihajókon teljesített szolgálatot a 18. századi brit flottában. Nőként nyilván nem léphettek volna a fedélzetre – különösen háború idején –, hiszen a tengerészbabona szerint a nő jelenléte a hajón balszerencsét okoz. 
 
„Csacsi minden férfi, semelyik sem érti, mit akarunk tőle”
 
Száznál is többre tehető azoknak a magyar asszonyoknak a száma, akik az 1848–49-es szabadságharcban férfiként, azaz katonaként vettek részt. Mária főhadnagy figuráját Lebstück Mária (álnéven: Lebstück Károly) honvéd főhadnagy ihlette. Huszka Jenő nagyoperettjének romantikus történetszövéséhez képest a valódi főhős élete természetesen jóval kalandosabb volt. Folytathatjuk a sort a 27 éves Bányai Júliával (álnéven: Bányai Gyula), aki a 27. nagyváradi honvédzászlóalj főhadnagya a zsibói fegyverletételig. Beck Vilma, Viola Anna, Pfiffer Paula és sokan öltöttek katonaruhát szükség idején.
 
Összekacsintás a nadrág fölött
 
Presztízs MagazinTényleg ilyen könnyű lett volna átverni a férfiakat pusztán az öltözettel? Nem, nyilván mindenki tudta az igazságot, aki együtt harcolt az álruhás nőkkel. Ne felejtsük el, hogy egyfelől a 19. században elindult nőmozgalmak, másfelől a rendkívüli helyzet együttesen tette „elfogadhatóvá” a szerepváltást. A megtévesztés erejét ilyenkor nem elsősorban a saját térfélen, inkább az ellenféllel szemben érvényesítették. 
Harctéri tudósítókat is ismerünk, akik nőként vállalták a kétes kimenetelű munkát. Dorothy Lawrence angol riporter például Denis Smith néven besoroztatta magát a hadseregbe, hogy az I. világháború idején testközelből számolhasson be az eseményekről.
 
Asszonyt hajóra ne hozz: halált, zendülést okoz!
 
Ki mondta, hogy a kalózmesterséghez csak a férfiak érthetnek? Itt csupán ízelítővel szolgálhatunk a gyengébbik nemnek a tengeri kihívásokban tanúsított erejéről. Rachel Wall hangja szirénként vonzotta a 18. század végi New England partjaihoz tévedő kereskedőhajókat, hogy aztán közelebb érve kalóztámadás áldozataiként adják meg magukat a kalóznak öltözött nő akaratának. Végül 1789. október 8-án ő maga lett az utolsó akasztott ember Massachusetts történetében. 
Hasonlóan elszánt és kitartó kalózról szól az ír Grace O’Malley története, aki az 1500-as években angol és spanyol kereskedőhajókat fosztogatott az észak-ír partoknál. Anne Bonny és Mary Reed ugyancsak férfiruhában öregbítette az ír kalózok hírnevét, és a sors kegyes fordulataként várandósságuk mentette meg őket a kötéltől. Csen Ji-sao egy kínai bordélyból küzdötte fel magát a 18. századi kínai kalózbirodalom élére, mígnem hatalma a korabeli kormánynak is kellemetlenné vált. Olyannyira, hogy európai erősítéssel sem tudta megtörni a kalózvezér hatalmát, így végül egyezségre kényszerült.
 
A biológiával szembeni nyeretlen csatáink
 
A titkos viszonyok izgalma jóval túlmutat az erotika hatáskörén: elsősorban a büntetéstől és a társadalmi kirekesztéstől féltek a rejtőzködést szorgalmazó férfiak. Főként a gyarmatosítás idején gyakori rangon aluli kapcsolatok rejtegetésének volt kézenfekvő eszköze, hogy a nőket „előléptették” férfiakká. 
A kalózokon kívül a szeretőik is velük jöttek a hajóra inasruhába öltözve. A katonatisztek szeretői pedig katonáknak „álcázva” léptek be a hadseregbe. Ezt a trükköt történetesen nem a nők találták ki, bár nyilván többségük beleegyezésével alkalmazták. Az Ausztráliából azt is tudjuk, milyen praktikus megoldás volt férfiruhába öltöztetni az őslakos nőket, hogy a droverek magukkal vihessék ágyasaikat a „mihaszna komisz jószág” hajtására. És ez a legkevésbé sem volt kívánságműsor. 
 
A ruha, amelyik akkor véd, ha levetik
 
Presztízs MagazinA burneshák, vagyis a férfiként élő albán nők pontosan emiatt mondanak le a nőies megjelenésről és identitásról, szüzességi fogadalmat tartva. Az Albán-Alpokban élő lányok átváltozásának oka részben a menekülés a kényszerházasság elől, másrészt a gazdasági érdek. Ha nem így tennének, kénytelenek lennének még mindig a középkori Kanun szabályai szerint élni, azaz férjük tulajdonaként szolgálni. A gyakran idősebb férfiakhoz kényszerített asszonyok sorsát könnyen megpecsételhette a fiúörökös hiánya, emiatt – férjük halála után – a becsületükkel együtt vagyonukat és egzisztenciájukat is elveszítették. „Átöltözésük” mellett a hajviselet és a férfias szokások elsajátítása teszi a burneshákat teljes értékű férfiakká. A szabadság életet ment, ezért gyakran maguk az anyák ösztönözték lányukat a férfivá válásra, hiszen „férfiként” lényegesen könnyebb életet élhettek.
 
Gatyába rázott művészet
 
Álnév és álöltözet: mindkettőt szívesen felhasználták érzékeny művészlelkek az érvényesülés útján. Mi nem hallottunk Billy Tiptonról, aki valójában Dorothy Lucille Tiptonként született, és az 1900-as évek elején dzsesszzongorista álmokat kergetve ismerte fel, hogy csakis férfiként érhet célba. Igaza volt: apja becenevével és egy ruhatárcserével több albumot is jegyez. George Sand francia írónő valójában Amandine Aurore Lucile Dupin-nek köszönheti tehetségét, és egy csalódásnak a hírnevét. Válása után kiteljesedő írói karrierjének teljes életformaváltással ágyazott meg, úgy is élt, mint egy férfi. 
A színházművészet elején – és különösen a keleti kultúrákban – igen sokáig csakis férfiak állhattak színpadra, tehát a női szerepeket is ők játszották. A 19. század végére azonban elfogadottá vált a szebbik nem színpadi jelenléte, sőt feltűntek a férfiszerepet alakító színésznők is. 1904-ben például Fedák Sári játszotta a János vitéz bemutatóján Jancsit. A klasszikusok közül Hamlet sem úszta meg női befolyás nélkül: 1895-ben Sarah Bernhardt alakítása tette emlékezetessé a figurát.
Szinte csak belesni volt alkalmunk a keresztöltözködés „ruhatárába”, de ennyiből is érzékelhető, milyen sokféle motivációval és céllal választották a nők az ellenkező nem szerepét. 
A másik oldal természetesen legalább ennyire érdekes…
 
Még nincs értékelve