Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Óvakodj a tortillazabálóktól!

Ugyanazért ünneplik Vettelt, amiért Britney Spearst

Bogáth Patrik | archív | 2013.12.16. |
Puzsér Róbert
Óvakodj a tortillazabálóktól!
Nem csalódtunk Puzsér Róbertben, az ismert tévés-rádiós kritikus a sportról is a megszokott, sajátos stílusában formál véleményt. Lássuk csak a sarokpontokat: a Forma–1 nem sport, Magyarország nem sportnemzet, a futballedzőket pedig a cérnagyárba kellene zavarni.

Sebastian Vettel megosztó személyiség. Mit szóltál a negyedik világbajnoki címéhez?
Nem lehet megállítani a csávót. Már akkor látni lehetett, hogy tombol benne a tehetség, amikor szarabb autókkal ment. Vettel kétséget nem hagyva múlja felül azokat az egyébként jó versenyzőket, amilyen például Alonso vagy Hamilton. Bőven megdöntheti Michael Schumacher hét világbajnoki címét is.
 
Sokan megkérdőjelezik az eredményeit, mondván: a legjobb autóval könnyű nyerni.
Schumachernél talán nem számított, hogy a hét vb-címéből ötöt a legjobb autóval szerzett? Ráadásul a másik Ferrariba mindig beleültettek valami nímandot, egy Irvine-t vagy egy Barrichellót, vagyis egy címeres senkiházit, aki kizárólag arra volt jó, hogy mellette prioritása legyen a germán teljesítményének. És ezzel a Ferrari öt évre érdektelenségbe züllesztette a Forma–1-et.

Popösztön, dollárkötegek és a 15 százalék

Presztízs Magazin

Ahogyan akkoriban a Ferrarit, úgy most a Red Bullt is bírálják emiatt.
Méghozzá jogosan. De arra azért térjünk ki, vajon miféle sportértéke van a világbajnoki címnek a Forma–1-ben? Ott, ahol a teljesítmény 30 százaléka motortól, 30 százaléka konstrukciótól, 10 százaléka motorolajtól és mondjuk 15 százaléka gumitól függ. Vagyis az összteljesítmény 15 százaléka múlik az autóversenyzőn. Miféle sportról beszélünk?! Képzeljük el, hogy a fociban Lionel Messi produkciójához ő maga csak 15 százalékban tudna hozzájárulni, a többi a cipőjén, a nadrágján, a szögletzászló meg a kapufa minőségén múlna. Komolytalan lenne az egész. A Forma–1 nem sport, hanem az autógyártás modellezett térben zajló kirakata.
 
Akkor tulajdonképpen miért Vettelt ünnepelik, és miért nem Adrian Neweyt, aki az autót tervezte?
Amikor Britney Spears dala a slágerlisták csúcsára tör, akkor az emberek miért őt rajongják, miért nem azt a srácot, aki a dalait írta? Ilyen a popösztön és az azt kiszolgáló üzletág mechanizmusa: idolokat gyártanak, akiket az emberek imádhatnak. A Forma–1-ben ez most Vettel.
 
Mennyire tesz rosszat egy sportágnak, ha van benne egy ilyen állócsillag?
Porig rombolja. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha Vettel mellett Alonso ülne a másik Red Bullban. Szerintem akkor is Vettel nyerne, na de az már egy teljesen más világbajnokság lenne! Hát az vajon nem rombol egy sportágat, hogy a Barcelona Messi mellé leigazolja Neymart? Az NBA-ben kiegyenlítődésre kényszerítik a csapatokat, azt szeretném, ha ez az európai labdarúgásban is megvalósulna.
 
És mi van a szabad versennyel? Akinek több pénze van, az nyilvánvalóan jobban érvényesül, nem?
A sportban a szabad versenynek az aszfaltcsíkon, a zöld gyepen, meg a tatamin kellene megvalósulnia, nem pedig a tárgyalóasztalnál a dollárkötegek összeméregetésével. Ahhoz, hogy a szabad verseny megvalósulhasson a pályán, korlátozni kell a versenyt az átigazolási piacon. Ha ez nem történik meg, akkor a bajnoki címek cégvezetők, és nem sportolók között dőlnek el.

A hazug magyar identidástudat

Presztízs Magazin

Újabban a magyar foci is csak a tárgyalóasztalnál tud eredményeket felmutatni...
Magyarországon általános kulturális, gazdasági és erkölcsi válság van. Ugyanakkora bajban van a magyar színház, a magyar film, a magyar irodalom, a magyar politika és még sorolhatnám. Ki lehet emelni ebből a focit, de az a nagy összefüggő válságnak egyetlen tünete csupán.
 
Mi van azokkal a sportágakkal, amelyekben sikeresek vagyunk?
Miben vagyunk sikeresek? Kajak-kenuban, öttusában meg vízilabdában. Ezeket öt vagy hat ország műveli rajtunk kívül az egész világon. Most komolyan, tíz gyerekből hány ült valaha kajakban? Nem szeretünk komoly energiát fektetni olyan sportágakba, amelyek világszerte népszerűek. Nem véletlen, hogy fociban, kosárlabdában, atlétikában, teniszben vagy bármi másban, amit kicsit is sokan űznek, sehol sem vagyunk. Az a hazug identitástudatunk, hogy mi egy sikeres sportnemzet vagyunk. Csakhogy nem sportnemzet vagyunk, hanem a világ egyik legegészségtelenebbül élő társadalma, amelyik nem tömeg- vagy versenysportban, hanem alkoholizmusban, öngyilkosságban meg érrendszeri betegségekben tartozik az élvonalhoz. Négyévente viszont megnyugtatjuk a lelkiismeretünket ezekben a „Patyomkin-sportágakban” megszerzett olimpiai bajnoki címekkel, ahol néhány ezer igazolt versenyző közül választódnak ki a győztesek. A fociban meg több millió közül. Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz.
 
Akkor beszéljünk erről: mi az orvosság a magyar futball bajaira?
Az egész magyar edzői garnitúrát el kellene zavarni a cérnagyárba dolgozni úgy, ahogy van. Addig hiába épülnek az akadémiák, amíg a magyar fociból kerülnek oda az edzők. Ide kell hozni negyven külföldi szakembert állami pénzen, akik pár év alatt kiképeznének négyszáz tanulásra fogékony edzőt. Ők lennének a magyar futball új szakmai bázisa. Ez lenne a megoldás.

Ordibáló prolik vs. halvérű bambulók
 
Addig is maradsz inkább a Juventusnál?
A Juventusba akkor szerettem bele, amikor 1982-ben megláttam Michel Platinit a zebracsíkos mezben. Az a Trapattoni-féle gárda volt a csúcs Marco Tardellivel, Paolo Rossival, Dino Zoffal meg Zbigniew Boniekkel. Mostanában szezononként legalább egyszer kiutazom Torinóba, idén kint voltam a Milan és a Fiorentina ellen is.
 
Mit szeretsz az olasz fociban?
Azt, hogy több benne a „spirito”, mint a Premier League-ben, ami már kezd olyanná válni, amilyen az amerikai foci meg a baseball az Egyesült Államokban: apukák, anyukák és kisgyerekek chipsszel meg kólával az arcukban bámulnak a lelátón. Az egész a fogyasztásról szól, nem pedig a csapat iránti odaadásról.
 
Pedig most nagyon trendi, hogy a focimeccs legyen családi esemény.
Lehet az is, de mellette el kellene férnie a tábornak is a nézőtéren. Angliában pont az a baj, hogy ez a halvérű, hamburger- meg tortillazabáló polgári réteg betört a lelátók kanyarjaiba is, és kiszorította onnan a prolikat. Azokat, akik minden meccs előtt vért – meg sok-sok sört – ittak, és ugrálva, ordibálva, görögtüzekkel buzdítottak. Mindennek az eltűnésével kihal valami a futballból, ami soha többé nem tér vissza.
 
Magyarországon is tiltakoznak az ultrák a szigorítások miatt.
Ezeket az intézkedéseket nálunk akkor kellene meglépni, ha már lesz valami futballra emlékeztető aktivitás a pályákon. Amikor ezzel már nem lehet elvenni a szurkolók kedvét a meccsektől, maximum megfegyelmezni közülük a veszettebbeket. Most azonban ezzel az utolsó vonzerejét is felszámolják a magyar focinak, úgyhogy maradnak a rohadt béna játékosok...

Még nincs értékelve