Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Partjelző státusszimbólumok – határaink kijelölése

S.V. | Profimédia-Red Dot | 2019.08.14. |
Partjelző státusszimbólumok – határaink kijelölése
Hová tartozunk, mennyit érünk, mire vagyunk képesek? Anyanyelv, nem, bőrszín, életkor, foglalkozás, anyagi helyzet – mind természetes státusszimbólumaink, ahogy életformánk többi eleme is akarva-akaratlanul helyünket jelzi a világban. Szokásaink, kapcsolatrendszerünk, térhasználatunk, de még utazási preferenciáink is pozícionálnak, nem beszélve a különböző hobbitevékenységekről, különösen, ha költséges hóbortjaink vannak. A státusjelzők nem elsősorban akaratunktól, hanem társadalmi környezetünktől függenek, maga a kultúra hozza létre őket, hogy időnként legtöbbjüket ugyanilyen szabad kézzel le is váltsa.
Négy lábbal a földön, két lábbal a hősök panteonjában
 
Szél fúvatlan nem indul – tartja a mondás, és nem véletlenül jut eszünkbe, amikor a lovas szobrok legendájával és az arról szóló szkeptikus magyarázatokkal találkozunk. Hadvezérek, fejedelmek lovas ábrázolásai tükrözik a lovas halálának körülményeit, ami természetesen megítélését és emlékezetét is formálta. A négy lábon álló ló gazdája természetes halállal halt meg, az első két lábával ágaskodó paripa lovasa ütközetben vesztette életét, amelyik ló pedig egyik mellső lábát emeli, az annak hátán ülővel csatában szerzett sebe végzett. Az elméletet többen is kétségbe vonják, mondván, hogy a szobrászati kánon legfeljebb a középkor derekáig befolyásolhatta a művészeket. Hatására azonban a közelebbi korokból is találunk példát: a Fadrusz János által készített és az 1900-es párizsi világkiállításon aranyéremmel elismert kolozsvári Mátyás király emlékmű-együttes főalakja is diadalmas hadvezért ábrázol a négy lábon álló lovon.
 
Mennyiség és minőség státusjelző szerepe
 
Presztízs MagazinA halmozás révén szerzett javak és ezek minősége egyszerre képes meghatározni egy férfi értékét – e tekintetben nem sokat változott a világ immár századok óta. Mennyiségi szempontból ma már leginkább a pénzvagyon nagysága mérvadó, minőségi oldalon ennél sokkal árnyaltabb a kép. A luxusmárkák kínálatában is találunk prémium-kategóriás szériákat, ám életterünk komfortjától, szervezetünk állapotán, utazási és szórakozási lehetőségeinkig az élet minden területére érvényes, hogy bizonyos szinten felül csak a magunk ízlését és igényeit kell követnünk. A minőség azonban kötelez is: társadalmi és gazdasági pozíciónkból adódik, hogy státusszimbólumainktól „nem illik” megválnunk, hiszen ezekkel jelezzük az adott pozícióval járó felelősség felvállalását is.
 
„Hadd korogjon, csak ragyogjon!”
 
Kinek van több marhája, kinek a felesége jár cifrább ruhában, ki tudja a leggazdagabb kelengyével kistafírozni a lányát – mind a magyar társadalomból ismert példák a férfiasság státusszimbólumaira. A férfi ereje ugyanis nem csupán saját személyes attribútumaiban rejlett, hanem birtokainak számosságában is, amihez hozzásoroljuk a család női tagjainak származását, társadalmi rangját, vagyonát és minden egyéb jellemzőjét. A versengés sosem volt kérdés „férfi-fronton”, ám a matyóknál a „ragyogó” helyzetnek „ragyogó-égetés” lett a vége. Az 1920-as évekre az addig főként hímzéssel díszített matyó népviselet elkezdett flitterekkel, fényes gyöngyökkel, aranycsipkével „gazdagodni”, ami oly mértékben megdrágította a ruhák előállítását, hogy egy rend női viselet akár egy ökör árába is belekerült. Innen a címbeli mondás, mely híven tükrözi, milyen áldozatot hoztak a gazdák a tehetősség látszanának fenntartásáért. Mezőkövesd egyházi és világi értelmisége végül 1925-ben elrendelte ezeknek a pazarló holmiknak a város főterén való összegyűjtését és elégetését: ezt nevezzük „ragyogó-égetésnek.”
 
A kiterjesztett Én nyerésre áll
 
Presztízs MagazinJellemzően vegyes érzelmeket táplálunk a státusszimbólumokkal kapcsolatban: megvetjük a hivalkodást, ugyanakkor örömmel tölt el egy-egy kultusztárgy birtoklása, a nevünk mellé biggyesztett tudományos címjelző, de akár egy híres ember ismeretsége is. A szociálpszichológia a kiterjesztett én jelenségeként magyarázza a státusszimbólumokhoz való vonzódást, mondván, hogy ezáltal önmagunkat is többnek érezzük, így igazodunk a számunkra kívánatos magasabb színvonalhoz. A Mercedes márka például az anyagilag stabil, biztonságra és kényelemre adó felső középosztályhoz sorolja tulajdonosait, így birtoklása és használata bennünket is megerősít státusbéli hovatartozásunkban. Nem véletlen, hogy sok autótulajdonos önmagát is hasonló tulajdonságokkal jellemzi, akárcsak autóját.
 
A márkabűvölet 20. századi találmány
 
Presztízs MagazinA társadalommal együtt a luxus is polarizálódik, a kereskedelmi trendek pedig „megadják” nekünk a lehetőséget, hogy minden termékhez, szolgáltatáshoz stabil értékeket társítsunk. Ez a tudatosan felépített marketing vezetett a múlt században a márkák státusszabályozó funkciójának felerősödéséhez. Kulturális szempontból érdekes, hogy minél keletebbre megyünk, annál fontosabbak a Versace vagy Armani öltöny, a Rolex óra vagy a Louis Vuitton táska által „kölcsönzött” értékek. Persze, a nyugati világban is kiegészítők és autómárka alapján jönnek létre üzleti kapcsolatok – ebből a szempontból nem sokat fejlődtünk a rendi társadalom felbomlása óta, csak most a márkabűvölet jegyében kasztosodunk.
 
Múló hóbort vagy ideiglenes elmezavar?
 
A cigaretta divatja az egyik legjellemzőbb példa a 20. századból arra, hogyan ível magasba, majd vált ellentétes előjelűre egy szokás társadalmi értéke. A 60-as években még a szabadgondolkodású, modern férfi és nő egyik jellemző „kelléke” volt, ma már inkább megtűrt, sőt „ciki”, nyíltan elítéljük egészségkárosító hatása miatt. Ha nem is generációs törésvonalként érzékeljük ezt a változást, annyi szent, hogy ma senki nem merné státusszimbólumnak nevezni a Marlboro-t. A 70-es években elterjedt farmer ma már semmilyen életérzést nem jelez, egyszerű hétköznapi ruhadarabbá „szelídült” a hippi-kultúra ikonikus darabja.
 
Retro nosztalgia – lemaradtunk valamiről?
 
Presztízs MagazinRégi Ford Scorpio-t aranyárban felújítani, parasztbútort restaurálni és bevinni a minimalista lakásbelsőbe, II. világháborús tiszti bakancsot venni a vásárban, hogy azzal hajtsuk a Harley-t – ilyen és ehhez hasonló tettekre vetemedünk, csakhogy külsőségekben is kimutassuk ragaszkodásunkat egy elmúlt korszak értékrendjéhez. Mintha azt kürtölnénk világgá: lemaradtunk valamiről – holott éppen mi magunk vagyunk a divat és a régi értékek őrzői, tisztelői. A retro státusszimbólumok nagy trükkje, hogy a saját korunkkal szembeni kritikus attitűdjeinket is hordozzák, férfias lázadás a talmi kortárs alternatívákkal szemben. Ugyanez a helyzet a zenei ízlés, az irodalom és egyáltalán, a művészet élvezetével kapcsolatban: preferenciáink apró zászlókként rajzolják ízlésünk és szerepeink határait egyaránt.
 
Még nincs értékelve