Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A romantika kalapot hord és nőkről álmodik

S.V. | Profimédia-Red Dot | 2019.03.28. |
férfiak, romantika
A romantika kalapot hord és nőkről álmodik
Hogy lehet az, hogy a romantikus jelző hallatán szinte mindenki valami gyöngéd nőiességre asszociál, miközben a valóban érzelmekkel teli romantika a művészetben és az életben is elsősorban a férfiak műve? A hűvös értelemből kiábránduló XVIII. századvég férfinépe fedezi fel a világ számára az egyéni érzelmek és az emlékezés kultuszát, teret adva egyúttal az emocionális reakciók iránti rajongásnak is. Később, a XIX. század folyamán az eredetileg művészeti ihletésű irányzat az élet részévé válik, a XX. században kissé elnőiesedik, és immár negyedik évszázada élünk „romantikus” kapcsolatban vele. Férfiak nélkül nincs romantika, viszont a nők tartják életben a varázslatot. „Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm? Vagy ártóm és gonosz kisértőm?” (Tatjána levele Anyeginhez)
Hogyan lesz az érzelemből szenvedély? Lehet élni szenvedélyek nélkül? Aligha. A logikus érvelés határai éppen a saját élmények feldolgozásában rajzolódnak ki legmarkánsabban. Férfilétünk legnagyobb eseményei a romantika leggazdagabb forrásai. Tulajdonképpen mit is jelent a „romantikázás”? Emlékezés a legbensőségesebb pillanatokra, a legerősebb érzésekre és érzelmekre – a nemtelen örömök forrása ez. Fontos körülmény, hogy megosztott élményekről és érzelmekről van szó akkor is, ha a puszta egyedüllét kényszerít az emlékezésre.
 
Romantikus mese hősökről, szeretőkről és varázslókról
 
A férfiromantika klassszikus kellékeihez érkeztünk: a nagy fordulatok kalandoraiként magunk számára is megszépítjük a valóságot, különösen visszamenőleg. Hősökké válunk, Don Juanok, Casanovák és Rómeók leszünk a saját történetünkben, híres hadvezérek és legvitézebb katonák vagy csak – mai mércével – egyszerűen sikeresek. Ilyen mesékkel ringatjuk önbecsülésünket és kápráztatjuk meg-megújuló környezetünket. Emberek jönnek-mennek az életünkben, csak a történet állandó. Nem véletlen, hogy a mese műfaját is a XIX. század, azaz a romantika koronázta a történetek császárává, és elsősorban a férfiak munka utáni, esti szórakozásául szolgált. Csak később, a XX. században válik a gyermekek számára a valóság és a varázslat közötti átjáróvá, a jó győzelmének mágikus eszközévé. 
 
Presztízs MagazinA legénylakás érzelmi élete
 
Praktikus énünk minden egyszerűségén kifognak azok az apró jelek, amelyeket magunk körül hagyunk. Emlékfoszlányok, gyermekkorunk kultikus tárgyai, lelkünk darabjai egy-egy hobbiba csomagolva – megannyi bizonyság romantikus férfilelkünk rezdüléseire. Apánk öröksége egy kopott karórában, régi barátok közös fotói „arról” a bizonyos buliról, egy gitár a sarokban és néhány porosodó lemez számunkra pótolhatatlan szentimentális érték. Ilyen emlékekből, ebből a személyes romantikából érik kerek egésszé saját életünk története. Persze a femme fatale alakjával megspékelve.
 
A „romantikus” dramaturgiája
 
Minél ritkább, annál értékesebb. Az érzelmekkel ugyanez a helyzet: vannak pillanatok, amelyekből csak egy jut az életben. Szerencsés esetben készülhetünk rájuk, ám sokszor a véletlen és a váratlan felülírja a forgatókönyvet. Háborúba induló katonák utolsó pillanatai anyák és szeretők álmaiban kísértenek, és persze katonaként saját szalmazsákunkon vagy a lövészárokban. Ugyanígy felejthetetlen kép a misszióból érkező férfiakat váró asszonyok látványa a reptéren, vagy az oltár előtt álló vőlegény tekintete, amelyből a közeledő menyasszony sziluettje tükröződik vissza. 
A romantika „műfajai” között néhány örök klasszikus, listavezetőként, ma is mozipénztárak kasszasikereit hozza: a háborús és a szerelmes romantika az abszolút favorit, a krízishelyzetek és a változás romantikája követi a sorban, de a gyermekkor- és fantasyromantika sem marad le a toplistáról. Az ábrázolás dramaturgiája a klasszikus mesékre hajaz: főhősök, ember a bajban, megoldás és beteljesülés vagy dráma. Nem a happy end teszi romantikussá a filmet, hanem az érzelmi gazdagság. Szeretünk belekukucskálni mások életébe és fejébe, különösen, ha ezt felelősség nélkül megtehetjük. Amiért azonban szívesen nézünk ilyen filmeket, az a saját érzelmeink ismételt átélése. Kissé morbid párhuzammal: idegenek temetésen a mi halottainkat is siratjuk.
 
Presztízs MagazinA bizalom körében virul a romantika
 
Vagy nem. Amíg a bizalom körét Jack Byrnes (Robert De Niro) felügyeli, kevés az esély az érzelmekben való feloldódásra. Nem csoda, hogy Shagilan Beckur (Ben Stiller) kissé zavarba jön leendő apósa előtt, amikor szülei büszkén mutatják a család szeme fényének eredményeiből alkotott „dicsőségfalat”, melyen a legjobb helyezés is hatodik a sorban. Ami az egyik család számára abszolút érték és emlékezetes élmény, az csupán bizarr kirakatnak számít a volt CIA-ügynök szigorúan racionális, minden intimitást nélkülöző világában.
Romantikára viszont szinte kizárólag a bizalom körében van esélyünk. Itt történnek ugyanis a ránk jellemző és nekünk szóló egyedi események, ha mégoly különösek is néha. Egy jól időzített mondat, egy véletlenül elcsattanó csók, az eltalált kedvenc virág és ezer apróság mind-mind egy-egy mozaikcsempe a szerelem közös tablóján – ebből áll a romantika. A nők pont ezektől a kivételes élményektől remélik a boldogságot, ezekre emlékeznek utólag és ezekből szövik kislányos álmaikat a fehér lovon érkező hercegről. Lássuk be, a hódítás nagy előjátékát mi férfiak tesszük romantikussá.
 
Öl, butít és nyomorba dönt. Mi az?
 
Nem, nem csak a szerelem. A szenvedély minden arca pusztító villámokat lövell az észszerűség szilárdnak hitt bazaltszobrára, hogy aztán kénytelenek legyünk levetkőzni az idő és a kultúra manírjait, és végre kockára tehessük a józan eszünket. A romantikát ez a szenvedély táplálja. Ennek hatására teszünk akár a természetünkkel ellentétes fura dolgokat: szerenádot adunk zongorakísérettel, a szétdobált zoknikat elpakoljuk, és szerelmet vallunk egy szinte vadidegennek. Semmi logika nincs benne, mégis maradandó örömöt szerez nem csak nekünk. 
 
Presztízs Magazin„Szívemmel szállni szembe nincs több erőm már…”
 
Anyegin unalmas Moszkvai életének egy vidéki lány üdítő őszintesége vet véget. A hűség eszméje, amelyre a valóságban józan fejjel már nem számíthat, és amelynek hiánya valójában az élet értelmét kérdőjelezi meg, az oly kevésre tartott provinciális környezetben elevenedik meg. Szkeptikusan visszautasítja a szerelmi vallomást, visszaadja a bizonyítékul szolgáló szerelmes levelet. Ekkor még nem sejti, hogy egy kis fáziskéséssel ugyanazokat a szavakat veti papírra, mire kiderül: elkésett. Puskin mindent megmutat egyetlen képben, amit a romantikáról tudni érdemes a férfi és nő oldaláról. 
Az eszmékhez való hűség történetileg is megelőzi a személyes vonzalmak és társas kapcsolatok romantikáját. A közösség dolgaival kapcsolatos tettek, feladatok felülírják az egyéni érdekeket, így a férfiromantika jelentős része is elsősorban a kiemelkedő tettek, nagyszerű teljesítmények köré szövődik. Ehhez képest a szerelem másodlagos – nem mellékesen azért, mert intimitása szűkebb körre korlátozza nyilvánosságát. A felmenők portréi egyenruhás férfiakat ábrázolnak karddal az oldalukon, esetleg lóháton, a családi ereklyék között pedig szerelmes levelek őrzik a férfilélek titkait, és sejtelmes félmondatokat bíznak az utókor fantáziájára. 
 
„Az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád…”
 
A sztereotípiák szövete kétségtelenül szertefoszlik, valahányszor őszinték vagyunk magunkhoz. A férfi, ha „romantikus alkat”, bizonyára érzelgős és nem eléggé józan gondolkodású – lóg a levegőben a hallgatólagos klisé. Az asszony pedig esendő és gyenge, hiszen túlságosan is érzelmes fajtája az emberi nemnek – itt a közhely párja. Rigoletto kigúnyol mindent és mindenkit: ez a bolondok dolga a királyi udvarban. A mantovai herceg elhíresült áriájában a csábítás nőnemű, holott maga a „szenvedő alany” a fő sármőr és minden bajok okozója. A beteljesületlen szerelem mindmáig a romantikus ábrándozások egyik fő témája maradt.
 
Presztízs MagazinLe az összes kalapokkal!
 
A romantika előtt mindenképpen, hiszen bármennyire sztereotipizált jelenség is, férfiként bőven élvezzük az előnyeit. A nők számára pedig egyenesen mi vagyunk a romantika forrása, vagyis ez a mi nagy lehetőségünk a párkapcsolatban. Hát kell ennél romantikusabb gondolat?
 
Még nincs értékelve