Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A tejfakasztóról

Megjött apuci!

Sz.A. | Profimédia-Red Dot | 2019.09.25. |
A tejfakasztóról
Van az a férfiölelés, ami meghatja az embert, és még tesztoszterontól túlfűtve sem nevezhetjük buzisnak. Ilyenben volt részem egy májusi vasárnapon. Akkoriban született meg az egyik barátom kislánya, és épp egy Budapest belvárosi divatos – vagy ahogy manapság mondják, fancy – pubban ünnepeltük a jövevényt. Vasárnap esténként általában nincsenek szolgálatban az éjszaka császárai, de aznap kígyóztak a sorok a pultnál. Koccantak a poharak, fogytak a sörök és a pálinkák, hogy fakadjon a tej. Merthogy így szokás, mindenki így csinálja.
A másnapi munkára gondolva éjfélkor a távozás mezejére léptem, de egy kilépő pálinkát azért még megittam az újdonsült apukával. A népes társaságban az volt az a néhány perc, amit négyszemközt tölthettünk, ő pedig a buli kezdete óta úgy öt-tizenkét pohárkával nehezebben átölelt, és a fülembe súgta, hogy reméli, hamarosan az én gyermekem tejfakasztóján ihatunk majd együtt. A pillanatnyi meghatódás hátterében az állt, hogy mindketten régóta szerettünk volna babát, sokszor bátorítottuk egymást, hogy úgyis happy end lesz a vége, legfeljebb kicsit hosszabbra nyúlik a film, mint hittük.
Ő révbe ért, és bár ott a hangulattól – no meg a birspálinkától – megrészegülve elgondolkodtam egy pillanatra, hogy elújságolom neki a saját nagy híremet, de végül volt annyi önuralmam, hogy tartottam a számat, hiszen Anitával megbeszéltük, hogy amíg a magzat nem tölti be az első kritikus 12 hetet, addig nem kürtöljük világgá az örömünket. Mindenesetre, amikor utólag elmondtam neki, hogy amikor megfogalmazta ezt a kívánságot, akkor már én is az apává válás útjára léptem, akkor az a férfiölelés mindkettőnk számára emlékezetes maradt.
Presztízs Magazin„Meg fogod bánni” – hangzott el a mondat úgy fél évvel később ugyanennek a barátomnak a szájából. Mindez négy nappal a kisfiam megszületése után történt, amikor már mindenki számára egyértelművé vált, hogy szokások ide vagy oda, én bizony nem tartok tejfakasztót. Gondolkodtam rajta, de igazából sosem azért, mert azt éreztem, hogy erre szükségem van, és milyen jó lenne, hanem csak azért, hogy mit szólnak majd a haverok meg a kollégák, ha „elsunnyogom”. Végül rájöttem, hogy ez kicsit sem érdekel.
Van, akinek ez egy nagyon fontos esemény, és már hetekkel, hónapokkal a gyerek várható születése előtt elkezdi szervezni a partit. Kinézi a helyet, megbeszéli a tulajokkal, hogy legyen külön helyiség, ha eljön az idő, előre lementi piszkozatba a Facebook-eseményt, amibe több embert hív meg, mint más az esküvőjére. Aztán amikor megérkezik a baba, már csak egy kattintás a számítógépen, és már indulhat is a buli. Nekem nem volt ilyen fontos, pontosabban attól a pillanattól kezdve, hogy a nővér a kezembe adta a fiamat, ennél csak fontosabb dolgokat láttam magam előtt.
Amiatt nem aggódtam, hogy azért nem lesz teje a feleségemnek, mert én nem kóstolom végig az itallapot (szerencsére e nélkül is fakadt, aminek fakadnia kellett), viszont egyáltalán nem vonzott a gondolat, hogy miközben ő a kórházban műtéti sebekkel (császár, ugye) igyekszik ellátni az újszülöttünket, addig én az éjszakában tivornyázzak. A barátom szerint egy tejfakasztó minden látszat ellenére azonban nem a piálásról szól, hanem az öröm megosztásáról a barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, és talán hiteles is lehetett volna a védő beszéde, ha a következő sztorija nem arról szól, hogy a sajátján hajnalig részegedett a legkitartóbb bulihuligánokkal…
Ezzel amúgy nincsen bajom, nem vagyok egy tejfakasztóellenes aktivista, és az önfeledt, határokat feszegető szórakozásra is kapható vagyok – a megfelelő pillanatban. Szerintem egy gyermek születése nem a megfelelő pillanat. Van, aki ilyenkor legszívesebben beleordítaná a világba, hogy apa lett, és szívesen fürdőzik a kitüntetett figyelemben, de én épp ellentétesen éltem meg a dolgot. Az öröm és a büszkeség persze ugyanúgy megvolt, csak nekem inkább beszűkült a világ, amiben nem létezett más, csak Anita és Dénes.
Minden nap, amíg bent voltak a kórházban, késő estig ott maradtam velük (szerencsére nagyon rugalmas volt a látogatási idő), másnap reggel pedig alig vártam, hogy náluk kezdjem a napot. Az öröm megosztása bőven várhatott még egy-két hetet, ráadásul így fairebbnek éreztem, mert Anita is ott lehetett az első ismerősöknek tartott élménybeszámolókon, így nem arattam le helyette a babérokat a személyes gratulációk magányos fogadásával.
Meg fogom bánni? Az egyetlen dolog, amit bánnék, ha csak egy perccel is korábban kellett volna eljönnöm Anita és Dénes mellől egy tejfakasztó vagy bármi más miatt…
 
Még nincs értékelve