Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…

…mi a baj a nárcizmussal?

Salat Vince | Profimédia-Red Dot | 2019.12.17. |
nárcizmus
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…
Melvin Udall (Jack Nicholson) számára kész gyötrelem az élet. Mégis, hogy lehet kibírni egy olyan világban, ahol a szomszéd képes bekopogni, az éttermi törzsasztalához más is leülhet, és egyáltalán, a járókelők is hozzáérhetnek az utcán! Nem kell tükörben nézegetnie magát, hogy kitartson sziklaszilárd meggyőződése mellett: a világon senki más nem számít rajta kívül. Pedig Lesz ez még így se! A nárcisztikusnak látszólag nincs szüksége senkire, de közönség nélkül mégis hogyan lehetne tökélyre fejleszteni az önzést?
Normálisoknak hol a határ?
 
Valóban határtartási probléma a nárcizmus, de míg egyesek személyiségvonásnak, mások rendellenességként értékelik. Abban azonban minden szakember egyetért, hogy az egészséges nárcizmus remek önvédelmi eszköz, erős önbizalom-építő és szilárd elvi alapokat biztosít a stabil értékrendhez. Mígnem túlmegy egy határon – nos, ez a választóvonal oly vékonynak tűnik, hogy senkinek nem sikerült még pontosan meghatároznia. A túlzott nárcizmus megnyilvánulásai között tartják számon a gátlástalan önbizalmat, a féktelen hatalomvágyat, az arroganciát, mások alábecsülését – mintha csak nem érzékelnék a saját maguk és mások közötti határokat. Az elismerés iránti kóros vágy mögött valójában a meghittség iránti igény munkál, bár a beteges nárcisztikusok éppen az intimitásra képtelenek.
 
Presztízs MagazinAz erősebbik nem gyengébbik pontja
 
A nárcisztikusok több mint kétharmada férfi, a pszichiáterek magyarázata szerint a túlzott önimádat az anyával való korai kapcsolat sérülése nyomán alakul ki és válik kórossá. Vagyis nem örökletes. A kétarcú probléma éppen a legközelebbiek, a szeretteik életét keseríti meg: miközben a nárcisztikus elbűvölő, káprázatos személyiség is lehet, oly mértékben érzéketlen környezete igényeire, hogy ellehetetleníti a bensőséges érzelmi kapcsolatot. Kettős kötésben él: egyfelől szoros szimbiózist alakít ki élete párjával, majd magára hagyja, amikor pedig a másik fél önálló igényeinek is hangot ad, kegyvesztetté válik, ám azonnal visszakerül a pikszisbe, amint behódol a nárcisztikus akaratának. Mindezt persze lelkiismeret-furdalás nélkül, látszólag teljes érzelmi analfabétizmussal „abszolválja” a domináns ego.
 
A tízes skála fokozatai
 
Számokban kifejezve a nárcizmus mértéke két jól látható véglet között ábrázolható, ám inkább szubjektív élményekből és tapasztalatokból írható le. A különlegesség érzésének teljes hiánya és az ettől való függőség viszonylag ritka, bár utóbbi az extrém nárcizmus kifejezője. Az egészséges tartományban az egyén reakciói az énközpontúság és a segítőkészség között mozognak, a helyzet kívánalmai szerint. A legtöbb probléma az 5-9 közötti tartományban, vagyis a megrögzött szokások egyre rugalmatlanabbá váló késztetéseiben van. Míg a fokmérő 3-as szintjén még van egészséges önkritika, az 5-östől fölfelé már egyre erősödik a kivételesség érzése, társulva egyéb negatív jelenségekkel, mint például az arrogancia vagy a szociális érzéketlenség.
 
Presztízs MagazinÉrzelmek helyett teljesítmény?
 
Amennyire antiszociális, legalább annyira önpusztító is tud lenni az igazi nárcisztikus. Melvin hatvanegynéhány könyvet ír, szinte csak ezzel foglalkozik, és persze ő lepődik meg a legjobban, hogy éppen a szomszéd idegesítő kutyája zökkenti ki a biztonságosnak hitt rutinból. Az érzelmek veszélyes terepén meginog alatta a talaj, de mázlija van: ketten is vigyáznak rá – Carol (Helen Hunt) és Simon (Greg Kinnear), nehogy lezuhanjon. A valóságban persze ritkán működnek a jól megírt filmes forgatókönyvek, nehéz megmenteni az önimádót saját magától. Képes belehajszolni magát extrém sportkalandokba, túlfeszített munkatempóba, emberfeletti teljesítmények kergetésébe anélkül, hogy észrevenné.
 
Interakciók vagy egyoldalú reakciók?
 
Ki a felelős a nárcizmus kialakulásáért? Aligha csupán az érintett problémája, a jelenség ugyanis túlmutat az egyéni pszichikum határain: erős kulturális gyökereket sejtet. A közösségi média térhódításával egyre szélesebbre tárult az ajtó az egyéni szféra nyilvánossá tételéhez, amivel sokan sokféle formában vissza is élnek. A nárcizmus egyik eszközévé vált a korlátlanul terhelhető online világ, a mindent elbíró Facebook és Instagram, ami szinte felhívás keringőre a magamutogatásra hajlamos emberek számára. Mindenkinek van olyan ismerőse, aki a közösségi profilján dokumentálja szinte minden pillanatát, és lesi a kedvelők és követők számának alakulását. Számukra nem is kommunikációs felület, inkább kiállítás és népszerűségmérő a Facebook, hiszen nem valós interakciókat, csupán reakciókat szeretnének kiváltani a folyamatos jelenléttel.
 
Kibírni – vagy megváltoztatni?
 
Egyik sem könnyű alternatíva, és bármelyikre mondhatjuk, hogy szinte lehetetlen. Először is, mert a nárcisztikus nem tudja magáról, hogy valami nincs rendben, így nem is képes elismerni a problémát. Másrészt pedig miért érné meg feladni a kivételesség, a felsőbbrendűség tudatát holmi bizonytalan, érzelmi szövevényekkel nehezített valóségért? A fantázia világa sokkal érdekesebb, főleg, ha ezzel hatalomhoz is juthatunk. Harmadrészt pedig a nárcizmus mértéke nem valami konstans, állandó jellemző, életünk során folyamatosan változik. A rosszabb periódusokat enyhébb szekvenciák is felválthatják, így a változásban reménykedve olykor-olykor a környezet is megkönnyebbülhet egy kicsit.
 
Presztízs MagazinA csavar fordul egyet: az echoista nézőpontja
 
Amíg azt gondoltuk, az önimádatnál kevesebb káros személyiségtorzulás lehetséges, addig az emberi találékonyság frappáns megoldással rukkol elő a tökéletes szemfényvesztésre. Míg a nárcisztikust viszonylag könnyű felismerni, mert látszólag érzéketlen mások problémái iránt, az echoisták éppen ezzel tűnnek ki a tömegből. Segítenek, törődnek, élvezik az ezzel járó figyelmet, de csak addig, amíg az segítő attitűdjükre irányul. Mihelyt valaki meg szeretné ismerni, az echoista kihátrál, hiszen éppen azért burkolózik mások problémáiba, hogy a sajátjaira ne derüljön fény. Egyirányú támogatók: erről ismerjük fel őket leginkább, így a nárcisztikusok tökéletes ellenpólusaiként ugyan, mégis ugyanazt a hátteret rejtik gondoskodásuk mögé.
 
Mire van szükség a paradoxon feloldásához?
 
A nárcizmus nem tud létezni tükrözés nélkül: szüksége van a másik emberre, sőt a lehető legtöbbre, hogy fenntarthassa hatalmát. Az echoista a figyelemmel tereli el a figyelmet. Mégis, ki marad meg ilyen ember mellett? Nárcisztikus nárcisztikussal: ideig-óráig működhet a kapcsolat, de szinte biztos, hogy végül rivalizálásba, konfliktusokba fullad. A behódoló személyiség akár a teljes önfeladásig is megsínyli az együttlétet, de legalábbis hullámzó viszonyra számíthat. Nincs jobb megoldás, mint a határok tudatos kijelölése és megóvása – ez utóbbi lesz a nehezebb feladat. Ne feledjük, úgyis a nárcisztikus és az echoista dönti el, hogy marad és áldozatot hoz, vagy kilép a számára kényelmetlenné váló viszonyból.
 
Még nincs értékelve