Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Üvegbe formázva

Balázs Árpád | Naggyury | 2010.09.19. |
Üvegbe formázva
Székelyudvarhely szomszédságában, Bethlenfalván, egy lebontástól megmenekült, régi székely tornácos ház középső szobájában találkoztam a fantáziaművésszel, aki nemcsak a fát, a csontot, de az üveget is elképzelései szerint formázza, szelídíti. A duruzsoló kályha mellett az üvegművészet kínálta kimeríthetetlen lehetőségekről beszélgetünk a házigazdával. A környéken nincs, de a Kárpát-medencében is csak kevés olyan mesterember akad, aki az üvegmintázás, formálás e fajta technikáját alkalmazná. A konyha egyik sarkában a legszebb példányokat gyűjtötte össze, amiket azért állított ki, mert véleménye szerint, az ő szemének is kell a gyönyörűség. „Én nem üvegfúvó vagyok, hanem egy alkotó ember, olyan művészféle" – vallja.

– Kovács Dénes eredeti szakmájára nézve szerszámgéplakatos, most mégis a művészet jelenti neki, a székely ezermesternek a megélhetést. Milyen hosszú volt az út idáig?

– Én egy egyszerű családból származom, lehet, hogy a kézügyességemet az édesapámtól örököltem, aki – mint autószerelő –, nagyon járatos volt a szerszámok, a gépek világában. Szerette a precíz munkát, ha valaminek nekifogott, nem hagyta abba, amíg be nem fejezte. Már kicsi koromtól érdekelt minden, ami a fúrás-faragáshoz kapcsolódik, ezért az elemi iskola mellett párhuzamosan a művészeti középiskolát is látogattam, itt rajzot, festészetet, szobrászatot, művészettörténetet tanultam. Lakásunkban minden képzőművészeti alkotás az én kezem munkája, még a grafikákat is magam készítettem. Amikor szakmát kellett választani, elhangzott a jótanács: – ”Férfiembernek szakma kell a kezébe, művész majd lehet…” Éppen akkor lett divat mifelénk az iparosítás, a legtöbb fiatal a fémforgácsoló szakmát választotta, én is így kerültem kapcsolatba a Matrica gyárnál a finommechanikával. Nem mondom, hogy nem szerettem, de bennem mindig ott mocorgott a kisördög, nem tudtam egy helyen ülni.
 
 
– Értsem úgy, hogy kapott az első lehetőségen és továbblépett?
 
Presztízs Magazin
– Pontosan, az Energo–Metr cég jóvoltából indult egy új vállalkozás, ahol két üvegformáló szakember jóvoltából megtanultam az üvegformázás mesterségét, ami éppen kapóra jött nekem. Nehéz időszak volt, hiszen egy egészen új világgal kellett megismerkednem, a törékeny üveg megmunkálásának lehetőségeivel. Nem hiába mondják, átlátható és tiszta, mint az üveg, ha viszont találkozik a fénnyel, nagyon érdekes látványt tud produkálni. Bevallom őszintén, nem ment könnyen, mert az olvasztott üveg sokszor megtréfált, a nyújtást, a hajlítást nem lehet egyből elsajátítani. Azt is figyelembe kell venni, hogy az üveg törékeny. Volt eset, hogy a majdnem kész ,,alkotás’’ az utolsó pillanatban elrepedt, eltörött. Apró darabkákkal kezdtem, homokóra, gyertyatartó, különböző üvegállat-figurák és láttam, hogy az embereknek tetszik, nem kellett ennél több. Elkezdtem őket gyártani – ez ugyan csúnya szó – és azóta sem hagytam abba.
 
 
– Hová sorolható be Kovács Dénes művészete?
 
– Én az iparművészethez sorolnám a munkáimat, de a szakemberek véleménye sem egyöntetű. Bebizonyítottam, az üveg is alkalmas művészi munkák készítésére. Időközben valami belső kényszer hatására elvégeztem a festészet-pedagógia szakot a kolozsvári egyetemen, mert többet akartam tudni arról a világról, amelyiknek megszállottja lettem. Nemcsak az üveget formálom, a fa- és csontfaragás is a kedvenceim közé tartoznak. Ha belefáradok az egyikbe, ott a másik, az mindjárt új erőt és lendületet ad. Sosem az anyagiak érdekeltek, hanem a szépteremtő munka, ha nincs a feleségem támogatása, nem is tudom, hol tartanék. Mindig nagy támasz volt számomra.
 
 
– Én viszont azt hittem, a legfontosabb motiváció az anyagiak...
 
– Téved, az egy szükséges rossz. Amikor elkezdtem, sok volt a ráfizetés, a
 
kiadás, igaz, később megjelentek a vásárlók és az első megrendelések. Nézze ezt az állatfigurát, ez egy átlátszó üvegdisznó, melynek belsejébe szilvapálinka kerül, s a farkánál lesz a dugó. A Nagygalambfalviak rendelték a magyarországi testvértelepüléseknek valami disznótoros rendezvényre. Szépen alakul, de minden példányt napokig formázok, hegesztek, mert szeretném, ha elnyerné tetszésük – nem csak tüdő kell ide, hanem szív is! Addig kell formázni, amíg meleg az anyag, mert ha kihűl, már nem lehet változtatni rajta. Az élet diktálja, hogy legyen ára, mert különben nem lehetne árat szabni neki.
 
 
– Nem gondolkodott egyéni kiállításban?
 
– Amikor lent volt a műhelyem a Székely Támadt vár tövében, az Artera Alapítvány házában, ott volt állandó kiállításom, de én igazán a kirakóvásárokon érzem jól magam, ahol kapcsolatba tudok lépni a vásárlóval, az emberrel. Furcsa lehet, de én tudni akarom, hogy ki lesz a gazdája üveg, agyag, csont munkáimnak. Hisz mindenikben ott egy kicsi belőlem.
 
 
Ha az agyagszobrait nézem, mindenik a székely embert ábrázolja. Mi újat lehet még elmondani a székelyről ezekben a figurákban?
 
Presztízs Magazin
– Van egy kedves történetem, az egyik vásáron nézegette egy atyánkfia az agyagszobrokat, és egyszer csak megszólalt: – Olyan eredeti ez a két részeg, hogy még az italszag is érzik rajtuk! – Nem mondom, jóleső érzés volt hallani.
 
 
– A csontot mikor fedezte fel?
 
– Mindjárt a fa után. Igyekeztem minden anyagot kipróbálni. A legalkalmasabbak a marhacsontok, ezekből leginkább dísztárgyak készülnek. Ez olyan pihentető, ha az üveg elfáraszt.
 
 
Gondolt-e arra, hogy átadja tudását a fiataloknak?
 
– Igen, ezzel kapcsolatosan vannak terveim. A mostani csillagjárás ugyan nem kedvez neki, azt üzenik a csillagok, még várjak vele. Talán, ha nagyobb lesz a fiam, ő is kedvet kap az üvegformáláshoz. Még van idő, hogy eldöntse.
 
 
Az alkotó embernek mindig jól jön a kikapcsolódás. Hol keressük olyankor Kovács Dénest?
 
– Van egy kicsi hétvégi házunk Ivóban, ahol a csend s a nyugalom össze szokott ölelkezni. Itt érzem igazán otthonosan magam, a természetben, bogarak, madarak és fák társaságában. Sokszor veszem a tarisznyámat és elindulok sétálni, ahogy tette Ábel is a kalyiba környékén Tamási regényében, mert hiába élünk itt mellette, mégsem ismerjük igazán azt a környezetet, amely körbe vesz minket. Milyen igazságtalan! Ebből is próbálok egy keveset bepótolni.

 

Átlag: 4.7