Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kézben fogható történelem

Egy maximalista időutazó, aki maradandót alkot

Szilvási-Kassai Eszter | Béli Balázs | 2016.12.08. |
fegyverkovács
Kézben fogható történelem
Szabadbattyánban, egy családi ház pincéjében nem mindennapi dolgok történnek. Itt él és alkot ugyanis miden áldott nap egy időutazó, aki nem a sci-fi filmekből ismert módon tud visszarepíteni bennünket évszázadokkal a történelemben. Időgép helyett ugyanis fegyvereket készít, melyek megszólalásig hasonlítanak azokra, amikkel elődeink indultak csatába. Pisztolyait, szablyáit kézben tartva pedig mindannyiunk számára megelevenednek a történelemkönyvekből ismert párbajok, véres ütközetek, hogy egyfajta mementót állítva emlékezzünk hőseinkre.
Kezdeti nehézségek és az internet forradalma
 
Németh János díszfegyverkészítő 1974 óta űzi mesterségét. Az eredetileg lakatos végzettségű művészt mindig is vonzották a fegyverek, gyerekkorában gyakran hallotta szüleitől, hogy felnőttként biztosan katona lesz, hiszen imádott kardozni. Ám életének fordulópontját egy több mint harminc évvel ezelőtti árvíz hozta meg. Ekkor döntött ugyanis úgy, hogy régiségek gyűjtésébe kezd…
Az utcákat járva páratlan kincsekbe botlott, így kerültek hozzá első kardjai is. A fegyverek mindinkább érdeklődésének középpontjába kerültek, egyre több időt áldozott arra, hogy komoly kutatómunkát végezzen. Mivel a családjában a fegyverkészítésnek nincs több generációra felmenő hagyománya, így mesterségét fokozatosan, önfejlesztéssel sajátította el. Akkor még internet híján a múzeumok és könyvtárak törzsvendégévé vált. „Hosszasan tanulmányoztam a kiállított darabokat, lerajzolgattam a pisztolyokat, de a belsejüket már nem láttam, hiszen nem szedhettem szét azokat. Mégis, folyamatosan kerestem a módját annak, hogy megtudjam, milyen szerkezetek működtetik, aztán megpróbáltam elkészíteni” – emlékszik vissza a kezdeti évekre János.
Presztízs MagazinÉpp a katonaéveit töltötte, amikor megjelent egy könyv az elöltöltős lőfegyverekről, melyben a szerkezetek pontosan le voltak rajzolva, így azok működési mechanizmusa teljes mértékben nyomon követhetővé vált. A seregben műhelyvezetőként, később pedig a győri múzeumnak dolgozott. – Akkoriban az volt a szokás, hogy a katonaság civil szervezeteket támogatott, én például fegyvereket javítgattam, restauráltam múzeumoknak – mondja. – Ez nagy előrelépést jelentett számomra a mesterség elsajátításában.
Természetesen sokat olvasott, kutatott, bejárta az országot, fegyverkovács-találkozókon vett részt, ahol a szakma nagyjai beszéltek tapasztalataikról. Németh János később magángyűjteményeket is javított, sok eredeti darab fordult meg a kezei között, ami ismét nagy lendületet adott munkásságának.
Az internet megjelenésével azonban egyre könnyebbé vált megtalálni a hiteles forrásokat, ráadásul a közösségi oldalak is számos segítséget nyújtanak a fegyverkészítőnek. – Most már egyszerűbb az élet, benne vagyok különböző csoportokban, ahol információkat tudunk cserélni – meséli. – Vannak például, akik korabeli ruhákkal foglalkoznak, egy másik tagjai pedig korabeli elöltöltős fegyvereket készítenek – sorolja.
Németh János azt tapasztalja, hogy az emberek ismét kezdenek felfigyelni a régi fegyverekre, újból divattá válik a kézzel készült termék: – Arra is sokan rájönnek, hogy ilyen kis magánvállalkozásokat alapítva, kézműves tevékenységet végezve is meg tudnak élni, a saját maguk uraivá válni, a turisztikai látványosságoknál, különböző eseményeken, vásárokon pedig el is tudják juttatni termékeiket a vevőkhöz – teszi hozzá. Majd hangsúlyozza: véleménye szerint mindenkinek arra kell törekednie, hogy szakma szintjén tudja űzni a mesterségét, ehhez pedig dolgozni, és nem sopánkodni kell.
 
Presztízs MagazinAzonosulni az adott kor mesteremberével
 
Németh János műhelyében minden adott ahhoz, hogy igazi kincsek kerüljenek ki onnan. Csak kapkodjuk a fejünket az eszközök, az alapanyagok és a különböző munkafázisban lévő fegyverek között. A fegyverkovács mérhetetlen türelemmel és hatalmas lelkesedéssel mesél nekünk mindenről, a saját maga számára felállított szabályokról, az anyagbeszerzésről, a precíz munkavégzésről és maximalizmusáról. Csak olyan alapanyagokat használ a dísztárgyak elkészítésekor, melyek a régi koroknak megfelelnek. – Amikor fegyvert készítek, megpróbálok azonosulni az adott kor a mesteremberével. Úgy próbálok gondolkozni, ahogyan ő tehette. Sorra veszem, hogy milyen eszközök, milyen anyagok állhatnak rendelkezésemre, ezek figyelembevételével születnek meg a darabok – meséli.
Hosszú a sora azoknak, amikkel a fegyverkovács dolgozik: így acél, réz, ezüst, fa, csont, elefántcsont és szaru is formálódik a kezei között. Egy valami azonban hiányzik a műhelyből, méghozzá a műanyag. – Na, azt felejtsük is el! – mondja gyorsan János. – A különlegesebb alapanyagok beszerzése nagy körültekintést igényel, mivel azonban az ismeretségi köre tudja, hogy mivel foglalkozik, barátai, szomszédjai gyakran meglepik különböző, számukra már felesleges, ám a fegyverkészítő számára különleges dolgokkal. – Múltkor jött hozzám egy fiatal lány a szüleivel, és segítségemet kérték egy filmes iskolai feladathoz, nem sokkal később pedig hoztak nekem egy zsák tehéntülköt. Nagyon örültem neki – újságolja.
Megtudjuk, hogy a fegyverkészítés főként kétkezi munkából áll, ám a tervezési szakasz többnyire kimarad a folyamatból. – Az az igazság, hogy a fegyvereket nem nagyon szoktuk a megrendelővel tervezgetni. Egész konkrétan kiválasztja azt a fegyvert a katalógusból vagy könyvből, amelyiknek a másolatát el szeretné készíttetni. Én erre nagyon kényes vagyok, csak korhű fegyvereket készítek – szögezi le.
Presztízs MagazinFénykardokkal tehát ne is fárasszuk Jánost, sőt, nonfiguratív modern minták ötleteivel se keressük meg. A fegyverkovács ugyanis mindig arra törekszik, hogy megpróbálja az embereket meggyőzni arról: ha már pénzt áldoznak valamire, akkor olyat válasszanak, amely értéket képvisel. – Egy korhű fegyver másolatát például, ha megunja a vevő, akár el is tudja adni, az árából pedig tud mást venni – indokolja.
Amikor a megrendelő kiválasztja a számára leginkább tetsző fegyvert, az első feladat az alapanyagok gondos megválasztása. János most éppen egy kardot készít, ezen mutatja be nekünk a munkafolyamatot. Mindenekelőtt a pengét vágja ki.
– Azért persze mi is használjuk a modern kor eszközeit, csak az a különbség, hogy akkor a víz energiáját használták, mi pedig árammal dolgozunk – mondja mosolyogva, majd hozzáteszi, nem áll neki gömbacélt kalapálni pusztán azért, mert régen úgy csinálták. Jánosnak már rendelkezésére áll olyan hengerelt acél, amelyből ki tudja vágni a pengét, hogy aztán a kovácstűzben lenyújtsa azt. – Ezután beleteszem a csatornát és elküldöm az edzőbe. Ezt a munkafolyamatot ugyanis mással végeztetem. A kovácstűz túlságosan kicsi egy kard megedzéséhez, nem tudnám felelősségteljesen kijelenteni, hogy nem fog eltörni. A késeimet viszont minden esetben én edzem – meséli.
 
Presztízs MagazinTokot a pengéhez
 
Ezután következik a marokkészítés folyamata, mely szintén kézi munkát igényel. – Kivágom a száját, majd pontosan úgy reszelgetem és csiszolgatom, ahogyan azt a régi mesteremberek tették – magyarázza. Egy markolaton bemutatja a következő fázis, vagyis a madzagolás módszerét. – Nézze csak! Nedvesen bemadzagozom a markolatot, alaposan áttekerem, összebőrözöm, lekötözöm és a száradás során kialakulnak a hurkák – szemlélteti.
Míg a veretek készülnek, a penge is megérkezik az edzőből, melyet aztán a fegyverkovács gondosan kiegyenget. – Ha ezzel megvagyok, nekiállok a tok elkészítésének – folytatja a munkafolyamatok ismertetését, melyet éppúgy, mint régen, fából készít két fél összeillesztésével. – Nagyon lényeges újabb szabály, hogy a tok nálam mindössze 5-5 milliméterrel lehet csak szélesebb, mint a penge – mondja. Megemlítem neki, hogy több olyan fegyvertokot is láttam már, ami 8-10 centi széles, a benne lévő penge pedig jó, ha négy centis volt. János szerint azok nem jók: – Megvan ennek is a technológiája, hogy a tokot miként kell elkészíteni – hangsúlyozza, majd kézbe vesz egy félkészet, és azon magyaráz tovább. – Erre még rámegy a bőr, a szerelék, és akkor már tényleg elkezd hasonlítani egy tokra – nevet.
Persze ezután is van vele munka bőven, hiszen ahogyan a fegyverkovács fogalmaz, fazonra kell munkálni, tehát még erre is vár egy sor reszelgetés, csiszolgatás, alámadzagolás. – Ez egy nagyon fontos, nagy odafigyelést igénylő munkafolyamat, a fa ugyanis él és lélegzik, különböző hatásokra úgy reagál, hogy zsugorodik, vagy éppen dagad – magyarázza. Ha zsugorodik, akkor logikusan lötyögni fog rajta a szerelék, ha dagad, akkor könnyen járhat úgy a figyelmetlen díszfegyverkészítő, hogy nem fogja tudni kihúzni a pengét a tokból.
Presztízs MagazinNémeth János hosszú évek óta egyfajta missziót is végez. Küldetésének, személyes feladatának tartja ugyanis azt, hogy közelebb hozza az iskoláskorú gyermekeket a történelemhez. Rendhagyó, élő történelemóráit a kicsik és nagyobb diákok mellett a pedagógusok is élvezik, hiszen kézzel foghatóvá válnak számukra a könyvek lapjain szereplő csaták a római kortól egészen az I. világháborúig.
A János által készített fegyverek egy része dísztárgyként funkcionál, másik fele azonban kifejezetten hagyományőrzők részére készül, így igencsak bírniuk kell a strapát. A végvári szablyákat például a kovács szerint többet használják a hagyományőrzők, mint annak idején a katonák az eredetieket. – Egy bemutatón a vas vas ellen harcol, régen pedig csak akkor vették elő kardjaikat, ha az életük védelme azt megkívánta – mondja. 
Balassi Bálint Egy katonaének című versében azt írja: „Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege! Kiknek ez világon szerte-szerént vagyon mindeneknél jó neve; Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!" A költeményhez hasonlóan Németh János munkái is méltó emlékül állnak az ifjú végvári vitézek örök dicsőségének.
 
 
Presztízs MagazinNémeth János többnyire hagyományőrzőknek készít fegyvereket, az utóbbi években különösen nagy a kereslet az úgynevezett végvári szablyákra, melyeket már külföldre, Németországba, Ausztriába és Amerikába is készített.
– Mostanában már elmondhatom, hogy a 16-17. századra szakosodtam, de természetesen készítettem honfoglalás-kori szablyákat, vagy római kori fegyvereket, páncélokat is – meséli. A fegyverkovács Balatonlellén páncélokkal, szúró-vágó fegyverekkel, gyertyatartókkal, kovácsolt dísztárgyakkal rendezett be egy lovagtermet.
 
 
Presztízs MagazinNÉVJEGY
Németh János 1954-ben született Mezőhídvégen. Bár tanult szakmáját tekintve épületlakatos, harminc éve foglalkozik régi fegyverekkel. Míg korábban jelentős gyűjteményt halmozott fel, ma már készíti a pompás dísztárgyakat.
Számos díjat és elismerést kapott az elmúlt három évtized során, Habsburg Ottó például nagyra értékelte a balatonlellei lovagterem berendezéséért végzett munkáját. 2003-ban az Iparművészeti Múzeum Rákóczi és kora elnevezésű pályázatán díjjal jutalmazták, majd munkásságát nem sokkal később filmvászonra is vitték "A díszfegyverkovács" címmel.
 
 
Átlag: 5