Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Magyarország legismertebb hangja

Facebook-csoport követelte vissza Szalóczy Pál hangját a metróba

R. Szabó Zsuzsa | Lékó Tamás | 2015.06.13. |
Szalóczy Pál
Magyarország legismertebb hangja
Négy évtizeden át hallhattuk a hangján a Magyar Rádióban a híreket, ma is tőle tudhatjuk meg, melyik vonat honnan és mikor indul, vagy, hogy melyik metrómegálló következik. Sajátos orgánuma beköltözött a mindennapjainkba. Szalóczy Pál akár operaénekes is lehetett volna, de őt inkább a könnyűzene érdekelte. Három könyvet is írt három különböző műfajban. Idén munkája elismeréseként megkapta a Kazinczy-díjat. A legendás bemondó gazdag pályájának legfontosabb állomásairól és jelenlegi munkáiról mesélt.
A hangja predesztinálta a sorsát, kijelölte az utat. Hogyan, mikor fedezte fel az orgánumában rejlő lehetőségeket?
– Valóban felfedezés volt. Félszeg fiú voltam, úgy éreztem, hogy csúnya gyerek vagyok. Aztán kamasz koromban megnőttem, a testalkatom is átalakult, és már nem volt okom rá, hogy komplexusaim legyenek – de voltak. Amikor elkezdtem gitározni, rájöttem, hogy a lányok ezt észreveszik, szeretik. Apám imádta az operákat, és mindenáron operaénekest szeretett volna belőlem csinálni, de nem szimpatizáltam az opera műfajával, nekem a könnyűzene volt a szívem közepe. Apám kívánságára tanultam operaéneklést, de három évig nem mertem neki megmondani, hogy már nem tanulok operát. Érettségi után elmentem katonának, a katonaságnál alakítottunk egy tánczenekart. Nagyon jó dolgunk volt, etettek, itattak. Amikor jött az egyetem, már éreztem, hogy szerepelni szeretnék, és jelentkeztem az egyetemi énekkarba. Bekerültem egy kitűnő együttesbe, számolatlanul mentünk külföldre. Amerikában is voltam 1972-ben, akkor a vasfüggöny mögül utazni óriási élmény volt. Ebből az énekkarból alakult ki a Budapesti Spirituálé Quartett.
 
Presztízs Magazin„A nyilvánosság megmámorosított”
 
Hogyan alakult ez a zenei vonal?
– A televízió nyilvánosságáig is eljutottunk. Nehéz volt, mert autentikus angol nyelvű, vallási töltésű szövegeink voltak, igazi dögös jazzes zene. Az 1968-as Ki mit tud?-ra is beneveztünk, de nem tudták hova tenni ezt a műfajt. Az előcsatározások során szerepeltünk a táncdalénekesek és az operaénekesek között. A budapesti döntőben – a táncdal kategóriában – az akkor 19 éves Cserháti Zsuzsát ejtettük ki. A Ki mit tud? utolsó szereplésében, a döntőben  Kossuth-díjas szopránunkkal, Kincses Veronikával vetélkedtünk. Bár ő nyert, mi az első díjjal egyenértékű különdíjat kaptunk. Sokat szerepeltünk utána. A nyilvánossági előtti fellépés megmámorosított, tudtam, hogy ez hozzá fog tartozni az én életmódomhoz.
Hogyan került a Magyar Rádióhoz?
– A Rádióba először, mint énekes léptem be. Fogalmam sem volt róla, hogy egy életen keresztül ott leszek. Stúdiófelvételt csináltunk a Quartettel. Aztán a Könnyűzene Kedvelők klubja című televíziós műsorba is meghívtak. Itt a műsorvezető egy régi rádióbemondó volt, aki a felvétel után odahívott, és megkérdezte, hogy nem akarok-e jelentkezni a Rádióba. Ekkor utolsó éves egyetemista voltam. Egy hosszú és komoly felvételi sorozatot követően, rögtön a diplomám után így kerültem be a Rádióba, és onnan is mentem nyugdíjba. Az első és utolsó állandó munkahelyem volt, de a Rádión keresztül később televíziós műsorokba is bekerültem.
Presztízs MagazinÉlőben megszólalni komoly szakmai precizitást kíván. Jól gondolom?
– Akkoriban nekünk, bemondóknak az volt az alapfeladatunk, hogy a napi műsormenetet kellett végigkonferálni adott időben. Beültem a Kossuth Rádióba, és 6-8 órán át ügyeleti jelleggel mindent én olvastam fel, híreket mondtam, műsorokat konferáltam be. Én ahhoz szoktam hozzá, hogy élőben szólalok meg, élőben hallanak az emberek. Egészen más érzés, mint hetekkel előtte felvenni valamit, amiről nem lehet tudni, mikor adják le. Nem azonos már a szellemisége a dolognak. Mikor bekerültem a rádióba, alapvetően fontos tanulási folyamat volt, hogy milyen műfaj, milyen zeneszám után hogyan szólal meg a bemondó. Mennyi kicsengést hagy egy szimfónia legvége után, mielőtt megszólal. A stílusos rádiózás a mi időnkben azt jelentette, hogy ezeket a szabályokat betartottuk. Ma már „az idő pénz” címmel a rádiók harcolnak a másodpercekért. Lecsapja az automata a zene, a drámai hír végét, pedig még el kéne rajta gondolkozni, hogy milyen megrendítő volt. Ez nekem már nem tetszik. Élesre van vágva minden, ez néha ízléstelenséget szül.
 
Felolvas – és ír
 
Az Ön hangján szólalnak meg a vasúti és metrótájékoztatók. Hogyan kapott felkérést erre a munkára?
– Véletlenül jött a lehetőség. A MÁV a digitális utastájékoztató rendszeréhez profi hangot keresett. Amikor betelefonáltak a Rádióba, én vettem fel a kagylót, és elvállaltam a munkát. Csak kevés mondatot mondtam el egyben, később a szavakból, szótagokból vágtak össze új mondatokat. Néha ezért tűnik olyan döcögősnek. A BKV a MÁV alapján keresett meg. Aztán jött a kocsicsere, megszavaztatták az utazóközönséget, és kiderült, hogy engem akarnak vissza. Egy egész Facebook-csoport alakult. Meglepően aktív társaság volt, akik követelték vissza a hangomat a metrókocsikra. Nem gondoltam volna, hogy az embereket ez ennyire érdekli, hogy ilyenért Facebook-csoport alakulhat, jólesett. Így én vagyok az új Alstom kocsikon, a kettesen és a négyesen is. Ezen a két metrón megint én szólok, a hármast is felvettük újra, ha kicserélik a kocsikat, azon is az én hangom lesz ismét. Ezekből a feladatokból terjedt el a mondás, hogy én vagyok az ország legismertebb hangja. Fellengzősnek hangzik, de statisztikailag nézve, objektíve is igaz lehet.
Presztízs MagazinMilyen élmény visszahallani a saját hangját?
– Természetessé vált számomra a saját hangomat hallani. Gyakran utazom a kettes metróval, és néha csak a harmadik megállónál veszem észre, hogy én beszélek. Megszoktam már az évtizedek folyamán, hogy sok helyről hallom magamat.
Három könyve is megjelent három különböző műfajban. Az egyik a rádióról, a rádiótörténetről és kortörténetről szól, ám a másik kettő egészen más témában íródott.
– A leírt szöveg felolvasandó – Mikrofontörténetek a Magyar Rádió hőskorából című könyvet a Magyar Rádió nyolcvanéves évfordulójára írtam. Olvasmányos, sztorizós, anekdotákkal teli könyv. Az első rádióbemondó életével kezdtem, és a második világháború végéig írtam meg a Magyar Rádió történetét, formálódó arculatát. Aztán volt egy közlekedési műsor, a Csúcsforgalom. Ebbe írtam 3-4 perces aktuális közlekedési problémákról cikket, és én is olvastam fel. Két és fél év anyaga összegyűlt, ezt raktam össze. Az Európába(n) vezetünk! – Autós és közéleti füstölgések című könyv ennek a nagysikerű műsornak az anyagából készült. Füzér József újságíró kollégám karikatúrákkal színesítette ezt a csipkelődős, szarkasztikus stílusú könyvet. A Vénusz-rejtély című krimi hóbortos ötlet volt, kipróbáltam magam ebben a műfajban is. Amikor kórházban voltam, akkor kezdtem el gondolkozni rajta, ott is kezdtem el írni. Ez egy olyan történet, amiben semmi leírás nincs, tulajdonképpen csak dialógusok vannak a könyvben, rádiójátékot lehetne csinálni belőle.
Lelkem mélyén mindig is vonzott az írás, kissrác koromban nagy földrajzi felfedező, tudós is szerettem volna lenni, aki könyveket ír a felfedezéseiről.
 
Presztízs Magazin„Izgalmas egy leírt szöveg mondanivalóját átültetni hangba.”
 
Mivel foglalatoskodik mostanában? Hol lehet még hallani a hangját?
– Az előadóművészet még mindig része az életemnek. A Hatoscsatorna című tévéműsorban van egy történelmi műsorom, a magyar történelmen megyek végig 5-6 perces népszerű ismeretterjesztő stílusban. A honfoglalástól kezdtem, most Mátyás királynál tartok. Tizenkét évig tanítottam retorikát és közszereplést a Kommunikációs Főiskolán. A tanítványaim között vannak, akik már a szakmában, a médiában mozognak. Nemrég kezdődött egy projekt, melyben irodalmat veszek fel hangban, például Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséjét. A népmese-irodalomba is nagyon beleszerettem. Izgalmas egy leírt szövegnek a mondanivalóját átültetni hangba. Most éppen Karinthy Így írtok ti című könyvéből vettem fel hanganyagot. A Fészek Művészklubban van egy sorozatom harmadik éve, Hangoskönyv-Színpad címmel. Klasszikusokat olvasok fel Márai Sándortól, Szerb Antaltól. Csináltam már Örkény Egyperceseiből is estet. Freud egyetemi előadásairól is összeválogattam anyagot, ez nagyon nagy munka volt. Mindig felkérem egy-egy zenészbarátomat, hogy színesítse az előadásomat, az átkötéseket töltse ki zenével.
Négy évvel ezelőtt, 2011-ben, mikor Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulója volt, róla is csináltam egy műsort Liszt a profán és a szent címmel – a zeneszerző kettős életét próbáltam feldolgozni. Liszt egyfelől egy bohém zongorista volt, akit imádtak a nők, botrányokba fulladóan nagy sikerű koncertjeiről vált híressé, ugyanakkor nagyon vallásos ember volt. Az előadáshoz korabeli szemtanúk leírásait válogattam össze. A műsor alatt Liszt zenéje szólt. Valamikor partnerem is van az előadáson, Csehov szerelmi levelezéseit és korai novelláit Málnai Zsuzsa művésznővel dolgoztuk fel (akinek a hangját, mint bemondóét, szintén hallhattuk egy ideig a Petőfi Rádióból – a szerk.). Csehov kitűnő novellista volt, sziporkázóan szellemes szövegeket írt. Ezek a munkák nagyon szórakoztatnak engem. Szerkesztek, dramatizálok, előadok, rendezek. Ezt a komplexitást nagyon élvezem, kielégíti az exhibicionizmusomat. A műsorok után látom, hogy a közönségnek tetszik, és érzem, hogy ezért érdemes élni.
 
 
Presztízs MagazinA legnagyobb szakmai díj
Győrben adták át a 2015-ös Kazinczy-díjakat az 50. Szép magyar beszéd verseny Kárpát-medencei döntőjén. Az egyik díjazott Szalóczy Pál volt.
– A Kazinczy-díj elismerés és visszaigazolás. Mit jelent ez az Ön számára?
– Ennek a beszélő szakmának, amiben én is dolgoztam, dolgozom, ez a legnagyobb elismerése. A szép beszédért adják. Nekünk, a médiumban megszólalóknak a legnagyobb szakmai díjunk, amit nem az államtól kapunk – szakmai zsűri osztja ki. Visszanéztem, kik kapták meg 1963 óta, az ötvenedik díjátadás volt az enyém. Pironkodtam is, hogy milyen nagy nevek mellé kerültem. Makay Margit, Lukács Margit, Sinkovits Imre, Körmendy László és egy csomó ismert művész, bemondó. Jóleső érzéssel gondolok arra, hogy ezeknek az embereknek ily módon a társuk lehetek. Életműdíjnak tekintem.
 
 
 
Presztízs MagazinNÉVJEGY
1945. november 15-én született Budapesten. Másfél éves korában Keszthelyre költözött a család, itt járt gimnáziumba, ez a város áll a szívéhez legközelebb. Érettségi után Kiskőrösön volt katona, majd 1965-1970 között Budapesten az ELTE biológia-földrajz szakán tanult. 1970-től több mint negyven éven át, 2011-ig dolgozott a Magyar Rádióban bemondóként és műsorvezetőként. Kamaszkora óta vonzotta a színpad és az előadóművészet. Három társával Budapesti Spirituálé Quartett néven énekegyüttest alapított, jelentkeztek az 1968-as Ki mit tud?-ra. Különdíjat nyertek, ami elindította a zenekart a népszerűség útján. Évtizedekig focizott az újságíró válogatottban, rengeteget utaztak külföldre, a csapattal eljutott többek közt Ausztráliába, Dél- Afrikába, Kínába és Thaiföldre is.
Ő a vasút és a metró utastájékoztatóinak hangja.
1996-ban elnyerte az Év Bemondója díjat. Három könyve jelent meg, 2005-ben A leírt szöveg felolvasandó – Mikrofontörténetek a Magyar Rádió hőskorából, ezt követte 2007-ben Az Európába(n) vezetünk! – Autós és közéleti füstölgések, 2009-ben pedig a Vénusz-rejtély című krimije.
2011 óta szabadúszóként dolgozik. Hangoskönyveket készít és irodalmi esteket szervez.
Idén Kazinczy-díjjal ismerték el munkásságát.
 
Átlag: 5