Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az elhízás nem magánügy

Salat Vince | Profimédia-Red Dot | 2021.06.29. |
elhízás
Az elhízás nem magánügy
A világ negyedik legkövérebb országa vagyunk, Európában egyenesen csúcstartók a mérlegen. Többek között emiatt is olyan rosszak a pandémiában mért elhalálozási adatok, csak a média valahogy elfelejti hangsúlyozni, hogy a halálesetek zömének éppen a kóros elhízáshoz van köze. Amikor azt mondjuk, hogy a magyar lakosság 54 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, pontosan érzékeljük, hogy ez jóval túlmutat a magánügy és az egyéni felelősség határain.
Mégis kinek a kilóit cipeljük?
 
Mielőtt még bárki a személyes felelősség bagatellizálásával vádolhatna, szeretném leszögezni, hogy ebben a cikkben a magyarok elhízását kórtünetként és kortünetként kívánom szemügyre venni, és nem az egyes emberek magánügyei szempontjából. Abban is megállapodhatunk, hogy bármilyen vonatkozását tárgyaljuk a túlsúlynak, minden esetben elsősorban egészségügyi problémáról beszélünk. Amikor pedig az elhízottak magas számán sopánkodunk, társadalmi, gazdasági és kulturális problémákról is beszélünk – egyben közösségi és társadalmi felelősségről. Különösen, ha a gyermekkori elhízás növekvő tendenciáit vizsgáljuk. A kicsik ugyanis egyértelmű függésben élnek a felnőtt társadalomtól, így az ő jólétük és „normális” életformájuk a felnőttek jólétének függvénye. Vagyis az elhízott magyarok a magyar gazdaság és társadalom terheit is cipelik, nem csak saját életük problémáit.
 
Presztízs MagazinAmerika, Mexikó és a Fülöp-szigetek 
 
A testkép és a táplálkozási szokások nagyobbrészt kulturális kérdések. Amerika elhízott lakossága nem a szegénység tünete, hanem éppen a jólét egyik következménye. Minél kényelmesebben élünk, annál nehezebben vesszük észre, de mindenképpen sokkal később, hogy valami nincs rendben. Az álmok földjén, vagyis az Egyesült Államokban ráadásul a testképpel kapcsolatos sztereotípiákat is felülírja a tükörtartás tilalma: senkit sem szabad szembesíteni életformájának következményeivel, mert az már megbélyegzésnek számít. A hurráoptimizmusnak és az „elfogadás” végletes értelmezésének meg is vannak az eredményei. Mexikóban ezzel szemben a szegénység és az azzal összefüggő életformabeli sajátosságok „táplálják” az elhízást. A sok szénhidrát és kevesebb zöldség, gyümölcs és fehérje automatikusan kibillenti a mérleg nyelvét. A Fülöp-szigetek gasztronómiája igen gazdag, nagyon vegyes, és nem kis adagokban mérik az ételt. Az élet élvezete és a társadalmi különbségek itt kétarcú világot mutatnak: egyrészt a mi fogalmaink szerinti bőséget, másrészt a mélyszegénységet. 
 
Az elhízás nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés
 
Sokkal kisebb arányban akadnak olyan kövér emberek, akik az elfogyasztott élelmiszer mennyiségétől híztak el, mint olyanok, akik a nem megfelelő összetételű táplálkozás és az ülő életmód áldozatai. Az elhízás tehát elsősorban minőségi kategória, minden tekintetben. Életminőségünk szempontjából nemcsak a táplálékunkon múlik, hanem az életformán, amit kénytelenek vagyunk rendszeresen folytatni. Ha megnézzük, hogy az elmúlt 50 évben hány új szakma jelent meg és ezeknek hányadrésze ülő foglalkozás, jól meglepődünk. Az új állástípusok és szakmák a szedentáris (ülő) életmódot erősítik, ami egyben azt is jelenti, hogy meg kellene tanulnunk máshogy táplálkozni, más bioritmusban élni, mint ahogy a klasszikus 8 óra munka, 8 óra pihenés felállásban ez még működőképes volt. Ülő foglalkozást űzni napi minimum 8 órában akkor is káros az egészségre, ha egyébként rendszeresen sportolunk mellette, és lássuk be: kevés olya munkahely van, ahol a nyolcadik órában véget is ér a munkaidő. A home office és a vegyes munkarend részben segítség ennek a merev struktúrának a feloldására, de nem tökéletes megoldás. Bátran mondhatjuk, hogy kevesebb munkaórával sokkal hatékonyabbak lennénk minden olyan munkakörben, ahol a napi munkaidő legnagyobb részét ülve töltjük.
 
Presztízs MagazinLefogyasztani egy nemzetet? Lehetséges egyáltalán?
 
Persze lehetetlenek nincsenek – mondhatnánk halált megvető bátorsággal, de ehhez speciel generációváltásra van szükség. A kialakult rossz beidegződéseket nem lehet kiirtani egy nemzedékből, hiszen agyunk igazán makacsul ragaszkodik a saját igazához: önigazolásként erősíti meg a felvett manírokat, berögzült szokásokat, így ezeket fogjuk könnyebbnek érzékelni a változtatással szemben. Az ösztönzés csakis pozitív irányból jöhetne: a munkaidő lecsökkentésével, a sporttevékenységek támogatásával, a közösségek megerősítésével, a fenntartható életmód „díjazásával”, és persze az élelmiszerek minőségének látványos emelésével. Ez utóbbi örök vita tárgya, hiszen egyfelől a műtrágyák javítják a terméshozamot, másfelől kilúgozzák a termés tápanyagtartalmát. Ahhoz, hogy látványosan lefogyjunk, látványosan jobban kellene élnünk: többet aludni, kevesebbet stresszelni, kevesebb és jobb minőségű ételt enni, és többet nevetni.
 
A stressz a kilók legédesebb cukra
 
Krónikus stressz hatására neuropeptid Y molekula szabadul fel a szervezetben, amely a zsírsejtek számának és méretének növekedésében játszik fontos szerepet. A magyar lakosság súlygörbéjét szemlélve is megerősítést nyerhetünk arról, hogy nem vagyunk egy kifejezetten boldog nemzet. Az északi népek nem szenvednek kóros elhízástól, de nem is stresszelik magukat annyit, mint mi. Igazán eltanulhatnánk tőlük a Lykke és a Hygge titkait, vagyis a boldogság és a meghittség művészetét! Ahogy azt is, hogy a szorosabb szociális kapcsolatoknak is „gyógyító” hatásuk van, kevesebbet stresszel az az ember, akinek a hétköznapjait társas kapcsolatok védőhálója határozza meg, és nem neki kell mindenről gondoskodnia, minden terhet cipelnie. Ez nyilván messze nem pénzkérdés. A jólét tehát nemcsak pénzkérdés, hanem szemléletmód elsősorban.
 
Presztízs MagazinA kevesebb több: ez életmentő lehet
 
Ha minden minőségi tényezőt kipipáltunk, foglalkozhatunk a mennyiséggel is. Jó minőségű élelmiszerből kevesebb is elég a megfelelő tápanyagszükséglet fedezésére és a jóllakottságérzet eléréséhez. Ugyanakkor a kevesebb élelmiszer fogyasztása kevesebb maradékot eredményez, amivel fenntarthatóbban élhetünk, esetleg másnak is jut a jóból. A világon pusztító éhínségre már régóta van megoldás, csak valahogy a „jóléti” államok nem képesek egységesen fellépni ellene: ha odaadnánk a fölöslegünket, ők nem éheznének, és mi sem lennénk kevésbé jóllakottak tőle. A kis mennyiség az egyes ételadagok kimérésénél is kulcsszempont lehet: az egyszeri adagok szerényebb mértéke többszöri étkezéssel kiegyensúlyozottabb életformát eredményezne. Az ártalmas stressz nem kis mértékben éppen az evésből és az evéssel kapcsolatos bűntudatból fakad. A rendszertelenség okán elfogyasztott nagyobb mennyiségek nemcsak az emésztőrendszert, de a pszichét is terhelik.
 
Emlékezzünk a gyerekkorra!
 
Minden gyerek egészséges ösztöne a megfelelő táplálkozás, csak mi rontjuk el nevelés közben a jól működő belső mércét. Amikor kötelező megenni a spenótfőzeléket vagy muszáj minden fogást megkóstolni, esetleg rendszeresen kaphat édességet a gyerek, mind-mind egy torz és semmiképpen sem egészséges életforma felé irányítjuk. Nincs szüksége fölös kalóriákra, és ezt az ő szervezete pontosan tudja, ahogy a kamaszé is, hogy többet kell ennie, hízás nélkül. Miért ne emlékezhetnénk saját gyermeki énünk szükségleteire, amikor felnőtt világunkat szeretnénk megreformálni? A gyereknek nem volt szüksége sok pénzre, sok holmira és nyolcfogásos ebédekre a boldogsághoz. Csupán szeretetre, mozgásra és jó minőségű ételekre. Egyszerűnek hangzik, és valóban, ilyen egyszerűnek kellene lennie. Legyen merszünk emlékezni!
Még nincs értékelve