Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az a fantasztikus önmegvalósítás…

…azaz mennyiben határozza meg életvitelünket a környezet, ahol felnőttünk?

R. Szabó Zsuzsa | Profimédia-Red Dot | 2017.12.19. |
önmegvalósítás
Az a fantasztikus önmegvalósítás…
Elsődleges szocializációs színterünk a családunk. Ez a mikromiliő alapjaiban határozza meg lelki érésünket, személyiségünk alakulását, a párkapcsolati formációkhoz való hozzáállásunkat. Sokszor azon kapjuk magunkat, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el, mint a szüleink. A tudattalanul beépült családi minták látens módon befolyásolják életünket. Cikkünkben annak jártunk utána, hogyan határozza meg mindez életünket a pályaválasztás, a boldogságkeresés és önérvényesítés terén.
Minták, példák a családból, a környezetből
 
A szülő nemcsak az anyát és az apát jelenti, hanem a legelső mintákat is, amit a kapcsolatok működéséről, a nemi szerepekről, a kommunikációról, alapvető viselkedési formákról és az önérvényesítéséről megtanulunk. A család szocializációs közeg, a családi interakciók révén is válunk identitással rendelkező személyekké. Szüleink viselkedése, pályája belénk kódol egy életstratégiát.
Sigmund Freud, a pszichoanalitikus iskola megteremtője szerint az identifikáció olyan elhárításmód, amelynek során a személy átveszi, utánozza, beépíti a személyiségébe az érzelmileg jelentős személyek – elsődlegesen természetesen a szülők – viselkedésmódját, elvárásait, tulajdonságait, értékítéleteit. A pszichológia atyja szerint a modellkövetéshez tartozik a szülők viselkedésének nyílt mintázása, utánzása azzal az emocionális élménnyel, hogy „olyanná akarok válni, mint ő!”, vagy épp ellenkezőleg: „olyanná semmiképpen sem!”
 
Példakép, példamutatás a pályaválasztásnál
 
Presztízs MagazinM. Kiss Katalin egy budapesti alapítványi középiskola alapítója, aki 26 év tapasztalatából merítve osztotta meg velünk gondolatait. Szerinte az egyik legperdöntőbb, hogy hova születünk: – A példamutatás kulcsszó, a szülőktől látott minta beég a gyermekbe. Fontos, hogy egy szülő mit mutat gyermekének. A szűk családi körön kívül a családi környezet, a barátok is szerepet játszhatnak az utód mintavételében. Ez lehet egy családi barát akár, akit példaképül választhat. Egy zenész, egy autószerelő, egy kertépítő nagybácsi is inspiráló lehet.
Kétgyermekes anyukaként, középiskolában dolgozó tanárként azt is állítom, hogy fontos, hova visszük a gyermeket, milyen ingerek érik. Elvisszük-e múzeumba, színházba, a Balatonhoz, az Országházba. Ha több dolgot ismer, több lehetőség közül tud választani. A türelem is kulcsszó. Járathatjuk a gyermekünket zenélni, teniszezni, külön angolra, de ha egyik sem az ő terepe, nem hozza a várt sikert. Ne ragadjunk bele egy dologba, ha látjuk, hogy valami nem fekszik a gyermeknek, mutassunk mást! Tapasztalatom szerint a szülők sokszor túlzásba esnek, nem veszik észre a gyermekeik korlátait, erőltetnek egy pályát, vagy éppen a saját szakmájuk felé terelgetik őket – hangsúlyozza a szakértő.
Presztízs MagazinSokszor a családi vállalkozás is egy konkrét pálya felé orientálja az embert. M. Kiss Katalin több ilyen esetet is látott pályafutása során. – Van olyan, hogy boltok, üzletek, vállalkozások állnak a család birtokában. A gyerek abba szocializálódik, hogy a szülei egy boltot, vállalkozást visznek. Előfordulnak tragikus esetek, amikor a szülő kiesik a munkából, megbetegszik, vagy sajnos meghal, a tízen-huszonéves fiatalnak pedig fel kell nőnie a feladathoz, tovább kell vinnie a családi vállalkozást. A cég, a bolt észrevétlenül is beszippanthatja az embert. De sokszor olyan is van, hogy a fiatal csak becsületből próbálkozik, de nincs a terepén.
Fekete Anna évtizedek óta vezet lelki egészséggel kapcsolatos foglalkozásokat a diákok számára. 43 éve diákok között dolgozik. Drámapedagógiát, pszichodrámát tanult, emellett a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskolán etika-tanítással, játékpedagógiával kapcsolatos kurzusokat vezetett. Úgy tapasztalja, hogy a szülő által vezérelt életvezetésen túlmutató perspektívákban gondolkodnak a fiatalok. Fontos és alapvető viszonyulási pont, hogy a szülők milyen látásteret nyújtanak a gyermekeiknek. A morális közeghez az otthoni légkör mellett az iskola iránymutatása is hozzátartozik. – Évekkel ezelőtt még azért kapcsolódtak a családi mintára a fiatalok, mert a szülő által nyújtott biztonságra rá voltak szorulva. Ma már ez másként van. A felgyorsult, új szakmákkal és lehetőségekkel teli világot a gyerekek jobban követik, mint a szüleik – mondja. – Ma már nem mérhetők össze a szülők és a gyermekeik választási lehetőségei és munkafeltételei. Kitágult a világ. Sok fiatal már középiskolás éveiben meg tudja fogalmazni, hogy mit akar: értelmes tevékenységet és élhető életet.
 
Követni a mintát – vagy kitörni
 
Presztízs MagazinFekete Anna az édesapját mélyen tisztelte, a mintáját belülről fakadóan követte. Megvalósította az apukája dédelgetett vágyát: – Az édesapám igen becsületes ember volt, felelősen gondolkodott és cselekedett. Könnyű volt az értékeit elfogadni. Szentesült, amit kimondott, vagy csak gondolt. Ez nem mindig teher az utódnak. Ő mélységesen tisztelte a falu tanítóját, aki nemzedékeket tanított. Nagymamámat, anyámat, és engem is. Volt az életnek folyamatossága. A tanárság, a tanítás volt maga a tiszta élet édesapám számára. Ő, amikor tanulhatott volna, háború volt. Háború után az emberek szükségben éltek, és ő gondoskodott, beszerzett számukra nélkülözhetetlen dolgokat. A lényében mindig tanított, életének eszenciája az érték továbbadása volt. 18 évesen én is kereskedő lettem az ő nyomdokában, de 23 évesen mégiscsak tanítóvá váltam, és a Sapientiáig jutottam, ahol tanítani tanítottam. Minden alkalommal, amikor az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél reformátusként a piaristák egyetemén adhattam a tudásomat a hallgatóknak, a papámat láttam az égben, neki mutattam meg a helyemet a világban. Én megvalósítottam az ő dédelgetett kincsét – aki én magam voltam. Ez példakép, és meg nem valósítható vágy egyben – az édesapámtól kaptam.
A gyerekek egészséges életösztönnel jól választják ki a szüleik példázatából azt, ami az életért való. Sokat beszélgetek a gyerekekkel az iskolában. Gyakran elhangzik: „Tisztelem az apukámat, mert okos, mert erős akaratú, mert ügyes. Tisztelem az anyukámat, mert mindig segít, mert lehet rá támaszkodni, mert ott van velem, mert megért.” Ami a tiszteletben, a jó érzésében van, az örök, elvehetetlen – mondja Fekete Anna.
Presztízs MagazinDühből, dacból, félelemből is szembe lehet menni a család által meghatározott sorssal. A család egységét veszélyeztető bizonytalanság-érzés ellen sokan harcolnak. Már kamaszkorban érezni ezt a harcot. M Kiss Katalin szerint: – A sok válás miatt a gyerekekben ott lapul a bizonytalanság-érzés. Nincs stabilitás, nincs biztos pont az életükben. Biztos pont nélkül pedig biztos jövőkép sincs. Újabb feladatot ad a fiataloknak, hogy hogyan tudnak maguknak rossz minták nélküli jövőképet vizionálni.
M. Kiss Katalin saját példáját is elmeséli: – Én nem akartam Pocsajban maradni, korlátolt lehetőségeim lettek volna. Anyukám szeretett volna továbbtanulni, de nem tudott, nem volt rá módja, ezért engem támogatott abban, hogy törjek ki, hogy tanuljak. Erősítette bennem a vágyat, hogy vágjak neki, induljak el! Nem akartam a szülői mintát követni. Sok diákon ugyanezt látom, direkt szembemennek a szülőkkel. Kijelentik, hogy soha nem lennének olyan pozícióban, munkakörben, mint az anyukájuk vagy apukájuk. Látják az árnyoldalakat, a hibázási lehetőségeket.
 
Családi tudattalan és kényszersors
 
Szüleink elfojtott vágyait mi is cipeljük. Oliver James klinikai gyermekpszichológus szerint a szülőktől látott mintázatok megmerevednek a húszas-harmincas éveinkre. Az eredmény pedig, hogy olyan családi életet élünk, amelyben a gyermekkori drámáink jeleneteit játsszuk le megdöbbentő precizitással.
Presztízs MagazinSorsunkat a szüleink lelki hatása alapvetően befolyásolhatja. Minél kevésbé tudatosítják a szülők saját problémájukat, a gyermek annál inkább kénytelen cipelni szülei meg nem élt életét, és teljesíteni azt, amit a szülők elfojtottak és a tudattalanban tartottak. Ezt felnőttkorunkig vagy akár életünk végéig is cipelhetjük, anélkül, hogy tudnánk róla.
Szondi Lipót nagy pszichoanalitikus elméletalkotó szerint a sorsunk a létezés két különböző darabjából tevődik össze: az ősök öröklött kényszeréből és a személyes szabadságból, amelyben az én választ a sorslehetőségeinek tudatossá tétele után. Szondi Lipót Sorsanalízis és önvallomás című munkájában így vall: „A saját családomban már egész fiatalon láttam, hogy a választást gyakran a család, vagyis az öröklődés irányítja, és ez a választás alakítja a sorsot. Korán tudatosodott bennem, hogy minden élőlény közül egyedül az ember képes a család által előírt sorsát tudatossá tenni. Éppen ebben áll az emberi méltóság.”
 
„Úgy viselkedsz, mint az anyám!”
 
Hányszor hallani ezt a mondatot egy heves szerelmi vita alatt! Nem hangzik túl hízelgően, de valahol azt igazolja, hogy a férfi az anyjához hasonló párt keres. A nő pedig olyat, mint az édesapja. A pszichológusok szerint ösztönösen azokhoz az emberekhez vonzódunk, akik vagy külsőleg, vagy habitusukban hasonlítanak szüleinkhez. Ekkor úgy érezzük, hogy valamelyest visszakapjuk a gyermekkori biztonságérzetünket. Vagy éppen ellenkezőleg! Nem a biztonságérzetet jelenti, hanem a megszokottat, az ismertet. Mindenestre ismert viselkedési mintázatokat keresünk.
 
 
Presztízs MagazinA párkapcsolati mintázatok gyakran ismétlődnek
 
Sajnos gyakran előfordul, hogy a szülők nem tudnak pozitív példával szolgálni. Ám a negatív minta is minta. Ha nagyon tudatosak vagyunk, akkor szándékosan más kinézettel és tulajdonságokkal rendelkező párt választunk magunknak. A párkapcsolati mintázatok sajnos gyakran ismétlődnek, akkor is, ha negatívak. Ha egy férfi otthon azt látta, hogy az anya alárendelte magát a férfi akaratának, akkor öntudatlanul is ezt az apai viselkedési formát sajátítja el.
 
Visszatérve Szondi Lipót definíciójához, mely szerint tehát a sors nem más, mint a bennünk meglévő ősöktől, vérrokonoktól származó választási kényszer: szerelemben, barátságban, foglalkozásban, betegségben és halálban. A választásainkban tehát rejtett, öröklött biológiai tényezőknek, a génjeinknek vagyunk kiszolgáltatva. Ugyanakkor tudatosan mérlegelhetjük is az őseink hibáit, példaértékű tevékenységeit. Fontos, hogy tisztában legyünk a minták beidegződésével, azok elleni küzdelemmel, hiszen valakinek mi is minták leszünk – vagy vagyunk…
Átlag: 5