Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

„Nincs sok időnk”

A Magyar Rezidens Szövetség szerint csak a bérrendezés lehet a megoldás

Balogh Zoltán | Molnár László | 2011.11.15. |
„Nincs sok időnk”
Bár a kormány kidolgozta a fiatal orvosok itthon maradását motiváló ösztöndíjrendszert, a szakemberek helyzete továbbra sem megoldott. Sorozatunk mostani részében a Magyar Rezidens Szövetség budapesti regionális elnökét, dr. Kovács Levente Koppányt kérdeztük a hazai állapotok alakulásáról. Az elvándorlás legfőbb oka szerinte az, hogy a kezdő orvos a puszta megélhetését sem tudja biztosítani fizetéséből, emellett azonban a nyugat-európai kórházakban megtapasztalt munkakörülmények és a szakmai fejlődési lehetőségek sem elhanyagolhatók. A bérrendezés kérdése előbb-utóbb megkerülhetetlenné válik, hiszen jelenleg „pattanásig feszült a helyzet az egészségügyön belül.”

Elsősorban a pénz, majd a szakmai fejlődés, végül a kalandvágy 
 

– Mindannyian tudjuk, mi okozza a tömeges orvos-kivándorlást. Mitől érzik magukat nagyobb biztonságban az orvosok a világ más országaiban, mennyivel nagyobb a megbecsülés?
 
– Az igazi különbséget pont a létbiztonságban és a megbecsülésben érzik igazán a kint dolgozók. Az orvos külföldön is hiányszakma, nagy felelősséggel és hatalmas szellemi, lelki terheléssel. Ott tudják, hogy csak úgy képesek vonzóvá tenni ezt a hivatást, ha az a felelősségüknek és terhelésüknek megfelelő társadalmi és anyagi elismeréssel jár, ami helyi viszonyok közt jólétet is biztosít. Orvosaink elvándorlásának egyik legfontosabb oka éppen a megélhetés biztonságának hiánya. Ezen a téren a pályájukat kezdő, szakvizsga előtt álló orvosok vannak a legtörékenyebb helyzetben. Azzal szembesülnek, hogy a fizetésük nemhogy a szakmai előrehaladáshoz, de sokszor még az önálló élet elkezdéséhez is kevés. Általánosságban a nyugati bér 5-10-szerese a hazainak, szakorvosi állások terén ennél is nagyobb lehet a különbség.
 
Presztízs Magazin
– A pénzen kívül van-e valami más, ami a friss diplomásokat hajtja, tapasztalatszerzés, szakmai fejlődés, kalandvágy?
 
– Nem egy esetben tapasztaltuk, hogy a pályakezdő itthon helyezkedett el, és egészen addig maradt, amíg bele nem fáradt a bizonytalanság elleni küzdelembe. Csak akkor ment külföldre, amikor már nem látott más lehetőséget a megélhetésre. Ezen kívül fontos hajtóerő a kiszámítható szakmai fejlődés lehetősége, a rendezett munkakörülmények, valamint a társadalmi megbecsültség. Ezeket ma kevés helyen tapasztalják fiatal orvosként. Régebben a kalandvágy is szempontnak számított, de ez manapság kevésbé jellemző.
 
– Melyik a leginkább preferált ország?
 
– Alapvetően Nagy-Britannia és Németország, bár az északi országokban – Svédország, Norvégia – is sokan vállalnak állást. Svédország kifejezetten célország a pszichiáter szakorvosok, és az ebbe az irányba képződők részére.
 

A bérrendezés kérdése megkerülhetetlenné vált

 
– Milyen lépésekre lenne szükség, hogy itthon tartsuk a frissen diplomázott orvosokat?
 
– A legégetőbb kérdés egy elfogatható mértékű bérrendezés. Felméréseink szerint ez kétszázezer forintos kezdő orvosi, és háromszázezer forintos kezdő szakorvosi bért jelentene. Erre az összegre felelte a fiatal orvosok 90%-a azt, hogy ezért megérné itthon maradni, enélkül viszont minden más intézkedés csak töredék hatást tud kifejteni.
 
– Hamarosan katasztrófahelyzet alakulhat ki a tömeges elvándorlás miatt.
Presztízs Magazin
Gondolnak-e erre a fiatal orvosok és arra, hogy hány milliójába került kitaníttatni őket a magyar államnak? Vagy ez ma már nem szempont?
 
– Aki egy ilyen súlyú döntést hoz meg, az komolyan mérlegeli a szempontokat. Az orvosok döntő többsége most is itthon akar dolgozni. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a képzésünk sokba kerül, de amikor pályakezdőként azzal szembesülünk, hogy nem vagyunk képesek elkezdeni az életünket, akkor ezek a szempontok előbb-utóbb kisebb súllyal esnek a latba, hiszen mindenkinek csak egy élete van.
 
– Egyetértenek-e azzal, hogy ha valaki lelép, fizesse vissza a tandíjat?
 
– Ezzel a kérdéssel mi is sokszor találkozunk. Nem tartjuk hosszú távon jó megoldásnak a szankciókkal való pályán tartást. Az igazi megoldás az lenne, ha motiváló tényezőkkel tudnánk az orvosokat a magyar egészségügyben tartani. Egyszerűen fogalmazva: legyen érdemes orvosnak lenni! Ha el is tekintünk attól, hogy egy ilyen intézkedés az unióban nehezen kivitelezhető, még úgy is számtalan kérdést von maga után. A legfontosabb viszont, hogy egy ilyen megoldás az orvosi hivatástól inkább elrettentené a hivatástudattal rendelkező fiatalokat, így hosszú távon ez is a probléma részévé válna.
 
– Milyen esélyt lát arra, hogy belátható időn belül pozitív irányba változzon a hazai „dokihelyzet”? A hiány már ma is óriási, vajon mi lesz a folyamat vége? Az államnak szűkösek az anyagi lehetőségei, itt pedig nem kis pénzekről van szó.
 
– Jelenleg pattanásig feszült a helyzet az egészségügyön belül, de a jó ütemben végzett beavatkozással még van esély stabilizálni. Ehhez viszont a kormánynak gyorsan és határozottan kell cselekednie! Ha ez későn érkezik, úgy jóval komolyabb árat kell fizetnünk az egészségügy életben tartásáért.
 

Két oldalról is morzsolódnak

 
Presztízs Magazin
– Hogyan fogadták a rezidensek a nemrég kidolgozott, új ösztöndíj-rendszert?
 
– Azt hiszem, erre kérdésre egyértelmű választ adott az első körben ösztöndíjra pályázók száma. A pályázat határidejének lejárta után a több mint hétszáz frissen végzett orvosból csak 124 fő pályázott a 600 helyre. Azóta persze pozitív fejleményként értékelhetjük, hogy az államtitkárság módosította az ösztöndíj feltételeit. Az új rendszer tartalmazza ugyan a kifogásolt plusz éveket, de ezeket már jóval rugalmasabb és ésszerűbb keretek között tehetik meg az ösztöndíjjal élők. Így már elképzelhető, hogy sikerül feltölteni a rendelkezésre álló keretet. Természetesen az igazi megoldást a szakorvosi bérek rendezése jelenti. Enélkül az ösztöndíjrendszer nem fog hosszú távon hatást kiváltani.
 
– Mi a tendencia? Aki kimegy, az ott is marad örökre, vagy esetleg vannak arra utaló jelek, hogy egyszer még hazajön? S ha igen, akar-e még idehaza praktizálni, vagy majd csak a nyugdíjas éveit fogja Magyarhonban "tengetni" a busás külföldi nyugdíjából?
 
– Azokat, akik kint családot alapítanak, már nehéz lesz visszacsábítani. Persze sokan vannak olyanok is, akik csak ideiglenes külföldi tartózkodásban gondolkodnak, és bizonyos feltételek megteremtése esetén rögtön visszatérnének. Persze, ők eleve magasabb elvárásokat fogalmaznak meg, mint a még itthon lévők. Az elmúlt években gyorsuló tendenciát mutatatott orvos-elvándorlás most éri el a tetőfokát. 2005 környékén mintegy 33 ezer működési engedéllyel rendelkező orvost tartottak nyilván, a legfrissebb, 2011-es adatok szerint ez a szám alig éri el a 28 ezret. Ebből 4 ezer fő 64 évnél idősebb, vagyis az orvosi kar gyakorlatilag két oldalról is morzsolódik. Ezeket a számokat látva elég nyilvánvaló, hogy nincs sok időnk…

 

Átlag: 4