Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Nyaralás a Kifogás-szigeteken

Visky Bogi | archív | 2013.08.30. |
egészség
Nyaralás a Kifogás-szigeteken
Érdekes, hogy amikor elkezdek emberekkel beszélgetni (mert leginkább velük szoktam), és fény derül a sötét titkomra, azaz a foglalkozásomra, a legelső reakciójuk egy kétségbeesett mentegetőzés, hogy miért nem sportolnak, miért nem figyelnek az egészségükre, miért van náluk egy zacskó chips, és hogy milyen rossz a genetikájuk. Ilyenkor általában zavarba jövök, és még én érzem magam rosszul attól, hogy minden nap mozgok, az esetek nagytöbbségében gondosan összeállítom az étkezésemet, valamint rendszeresen élek táplálék kiegészítőkkel, ami egy átlagember fejében a doppingolással egyenlő. Általában azok az emberek illetik az életmódomat kritikával, akik semmilyen szinten nem foglalkoznak az egészségükkel, viszont végtelenül aggódnak az enyém miatt, hogy a napi sporttal, és a reggeli multivitamin adagommal a vesztembe rohanok, és tönkreteszem magam.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan hivatásom van, ami a legtöbb foglalkozással ellentétben kifejezetten jó hatással van az egészségemre, és munkaköri „kötelességem” 0-24 sportolóként élni. Másfelől viszont tőlem is ugyanúgy „áldozatokat” követel ez a fajta életmód, ugyanúgy megvan nekem is a lehetőségem rosszul dönteni azzal kapcsolatban, hogy este munka után edzek egy nagyot, vagy üljek be a TV elé sütit zabálni (azt mindenki döntse el maga, hogy melyiket ítéli meg a rossz döntésnek. Ugye értitek a lényeget?). Az én helyzetem maximum abból a szempontból könnyített, hogy ha edzeni akarok, eleve helyben vagyok, így egy kicsit könnyebb beilleszteni a napirendembe, mint egy olyan valakinek, aki az irodai időn túl áldoz erre időt. Viszont a közhiedelemmel ellentétben, amikor egy személyi edző edzést tart, nem törvényszerű, hogy ő is mozog, így a napi munka mellett nekem erre ugyanúgy időt kell szakítanom.
Tehát a kifogások.

Érdekes, ha változásról van szó, az ember mindig kifogásokat keres és talál arra, hogy miért ne induljon el egy másik úton (és ez nem csak a sportra, vagy a táplálkozásra igaz) miközben minden változás arról szól igazából, hogy saját jól felfogott érdekünkben a pozitív megerősítést választjuk, és a nemek helyett az igenekre fektetjük a hangsúlyt. Tehát nem arról győzzük meg magunkat minden este, hogy ma miért nem sportoltunk, és már megint miért ettünk háromfogásos ebédmenüt a saláta helyett, hanem döntést hozunk a rendszeres testmozgás, és egy új, egészségesebb életmód mellett, mert az nekünk jó, és magunknak teszünk vele „szívességet”, nem a szomszédnak. Azt senki sem állítja hogy ez könnyű.

Presztízs Magazin

Persze senkit nem akarok az elcsépelt, unalomig ismételt „positive thinking” dumával fárasztani, csak arra akarok rávilágítani, hogy az életmódváltás döntés, mégpedig egy olyan döntés, ami csak a mi kezünkben van.  A nincs idő, nincs pénz, nincs lehetőség helyett, abból a „lehetőség csomag”-ból hozzuk ki a lehető legtöbbet, ami nekünk jutott.
 
Genetikával maximum a lustaságot örökölhetjük. Persze az alkati sajátosságok léteznek, az elhízásra való hajlam is eltérő mindenkinél, de zsírpárnákat egészen biztosan nem öröklünk. Amit viszont öröklünk, az a rossz étkezési szokások, rosszul berögzült életmód, aminek következtében lesz a térfogatunk lényegesen nagyobb az ideálisnál. Persze meggyőzhetjük magunkat, hogy milyen jól áll egy-két plusz kiló (vagy inkább 10-15), hogy a férfiak a kerekded nőket szeretik (a nők meg a sörpocakot), de az objektivitás ebben a kérdésben sem hátrány, és fontos leszögezni, hogy az elhízás nem pusztán esztétikai probléma, és valóban nem befolyásolja az adott ember értékét, viszont az életminőséget nagyon is.  Most tegye mindenki a szívére a kezét, és teljesen őszintén kérdezze meg magától, hogy valóban jól érzi magát a bőrében, vagy csak a krónikus lustaság és a nem létező akaraterő miatt győzködi magát arról, hogy 46-os mérettel is teljes életet él. Egyet értek azzal, hogy manapság túl nagy hangsúlyt kapnak a külsőségek, és az ideális alkatról való közvélekedés és igen eltorzult, azonban a „fogadjuk el a kövérséget” mozgalmak is pont ugyanilyen károsak. Ismétlem, ez már túlmutat az esztétikai problémán, és bár 5-10 kg plusz még nem hordoz magában egészségügyi kockázatot, ennél több esetében már bizony számolni kell azzal, hogy a rossz közérzet mellett, az életminőségünk is hanyatlásnak indul, és ez az életünk minden területére hatással van, a munkától kezdve a párkapcsolatig.

Tehát keressük meg az igeneket, segítségért azonban mindenképpen forduljunk szakemberhez, mert rengeteg fals, egymásnak ellentmondó információval lehet találkozni, és nehéz eligazodni ezek között.

Új életet kezdeni nem hétfőtől kell, hanem mától. Ha reggelire fel is zabáltunk egy kisebb pékséget, esetleg már a háromfogásos ebéden is túl vagyunk, még mindig nem késő délután elsétálni egy edzőterembe (és persze be is menni), estére pedig mehet egy jó nagy adag saláta, ami nem feltétlenül kell száraz és ízetlen legyen.

Ideje hazajönni a Kifogás szigetek fapados nyaralásáról, és elindulni Fittországba, mert a luxus szállodák ott vannak!

A cikk a Presztízs Style 2013/07 számában jelent meg.

Átlag: 5