Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Gyorsan valami finomat

Szepe | 2010.09.17. |
Gyorsan valami finomat
Az élet gyorsul és vele együtt gyorsul minden, ami az élethez kell. A rohanó életvitel megkövetelte, hogy alkalmazkodjanak hozzá azok a dolgok, amik elengedhetetlenek, így megszülettek a gyorsételek és az azokat árusító éttermek is. Csak bekapok valamit és megyek is tovább. Ez a jelszó mindenütt. Az is számít, hogy minél nagyobb legyen az a bekapnivaló és ha lehet akkor olcsón jussunk hozzá. Hogy mit is ettünk meg és azt kik csinálták? Ezek a dolgok már senkit nem érdekelnek.

Talán mindenki evett már gyorskaját és járt is ilyen étteremben. Az első dolog, amit jó lenne mindenkinek a saját fejében letisztázni az az, hogy ezeket nem azért hívják gyorsételeknek, az angol fast fodd kifejezésből tükörfordítva, mert gyorsan kell megenni, hanem azért mert gyorsan készülnek el és nem kell várakozni rájuk, mint ahogyan azt tesszük egy hagyományos étteremben. Senki nem találkozott még olyan táblával, amin a következő figyelmeztetés állt volna:“ Felhívjuk kedves vendégeink figyelmét, hogy az étteremben vásárolt élelmiszer elfogyasztására 60 mp áll szíves rendelkezésükre.”

A következő, amire jó lenne egy kicsit odafigyelni, vagy legalább átgondolni, hogy honnan származhat az étel, amit elénk tesz a kedves kiszolgáló. A legutolsó dolog, hogy a szendvicsünkben található hús eredetére vagy korára gondolnánk. Egy az őszinte és átlátható vendéglátás mellett kampányoló híres britt napilap szerint a legfelkapottabb gyorsétterem-láncokba több ezer kilométerről, fagyasztva érkezik a csirkehús. A Nagy-Britanniában körülbelül 1300 üzlettel rendelkező “gyors és friss” szendvicseket áruló étterem a lapnak elmondta, hogy a csirkét öt különböző országból: Thaiföldről, Brazíliából, Uruguayból, Argentínából és Chiléből szállítják a szigetországba. Ez azt jelenti, hogy a lefagyasztott húsok legalább egy hónapot töltenek el a teherhajók konténereiben, amíg az "Eat fresh" (Egyél frisset) szlogennel eladott szendvicsekbe kerülnek. A cég ezt az ellentmondást azzal oldotta fel, hogy a friss szó arra vonatkozik, hogy a szendvicset a vásárló szeme láttára, helyben készítik el. Egy másik gyorsétterem-lánc biztosítja az angol vevőket, hogy a marhahús kizárólag Nagy-Britanniából származik, arról azonban hallgat, hogy mi a helyzet a csirkével, amelynek egy részét Thaiföldről és Brazíliából vásárolják. A csirkékre specializálódott vendéglátó “helyi recept” nevű szendvicsébe csak brit csirkék kerülhetnek, más ételeknél azonban ez nem előírás. A cég a szárnyasok 41 százalékát külföldről szerzi be.
 
A hús mellé mindig kerül még valami köret is a tálcánkra. Ez a legtöbb esetben a sültkrumpli, ami sok táplálkozási tanácsadó szerint a legfőbb zsírforrás egy ilyen rapid-menüben. Közel sincs azonban annyi zsír egy ilyen összeállításban, mint azt gondolnánk a rémhírek alapján. Senki nem mondja, hogy ettől csak egészségesek lehetünk, de nincs akkora baj, mint ahogyan azt páran hangoztatják. Tény, hogy kevés a zöldség egy ilyen étterem kínálatában, de talán azért nem tettek az étlapra főzeléket és párolt zöldségeket vagy párizsis zsemlét, mert nincsen rá igény. Ezek az éttermek az emberek igényeit követve alakultak ki és mindenkinek szabad választása, hogy fogyaszt e a kínálatukból vagy sem.
Ha valaki tudatosan és egészségesen szeretne élni és táplálkozni akkor abban senki nem fogja meggátolni. Nem láttam még hatalmas kétajtós szekrény méretű legényeket, amint az utcán kopogó szemekkel étel után járkáló embereket kényszerítenének erőszakkal arra, hogy MaxiBurgert vagy Szuperkrumplit vásároljanak és azzal csillapítsák az éhségüket.
Ez mind üzlet. Az egészségünk és gyermekeink egészsége azonban mindennél többet ér. Más nem tehető felelőssé annak romlása miatt. Mi választunk, mi teszünk érte és mi romboljuk, ha romboljuk a testünket. Döntse el hát mindenki, hogy mennyire veszi komolyan és hányszor szeretné a pult másik oldaláról hallani a vicces kalapos fiataltól azt a kérdést, hogy: Adhatom nagy kólával?
Még nincs értékelve